Perticsné Kácsor Andrea (TISZA)

PERTICSNÉ KÁCSOR ANDREA (TISZA): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A plenáris üléseken elhangzottak kapcsán elgondolkodtam az elmúlt hetek, hónapok, de mondhatnám, hogy az elmúlt percek folyamatain. A Fidesz-KDNP képviselői ugyanazokat a kampányhazugságokat sorolják, amelyek a vereségükhöz vezettek, miközben ezernyi megoldandó feladat van ebben az országban, amiről érdemben lehetne vitatkozni. Visszaköszönnek a korábbi propagandahazugságok; bár a TISZA-adó hazugságai hirtelen elmaradtak, most ismét a migránsokkal való riogatás köszön vissza újra és újra.

Mi, akik itt a TISZA padsoraiban ülünk, aktív, teremtő, dolgozó életet éltünk. Elgondolkodtató, hogy mialatt újra és újra meghallgatjuk a propagandamondatokat, hány térdprotézisműtétet lehetett volna elvégezni, háziorvosaink hány beteget láthattak volna el, pedagógusaink hány órát tarthattak volna meg, hány gyermek előrejutását szolgálhatták volna, hány beteg ápolásáról lehetett volna gondoskodni, hány színházi előadás, hány előremutató gazdasági tárgyalás, hány állampolgár jogi képviselete lehetett volna lehetséges.

De mégis: miért tettük félre a hivatásunkat? Miért tettük félre mindazt, amiért éveket, évtizedeket tanultunk, dolgoztunk? Sokat beszéltünk a kampány során arról, hogy Magyarország morális, politikai és gazdasági válságban van. Ebben a teremben az elmúlt hetekben minden alkalommal megkapjuk azt az emlékeztető oltást, ami az országunk morális válságához vezetett: a kivagyiságot, az arroganciát, a bocsánatkérés és a szembenézés teljes hiányát.

A felszólalások hallgatása során sokszor visszaemlékszem a kampányra, azokra a találkozásokra, amelyek emlékeztetnek, milyen károkat okozott a korábbi kormányzat az emberek lelkében: etikátlan hazugságok, félrevezetés, gyűlölet- és félelemkeltés jellemezte ezt a kampányidőszakot. Mi itt, a TISZA soraiban mindannyian folyamatosan az emberek között voltunk a kampány során és sokszor tapasztaltuk az emberek félelmét.

Egyet szeretnék önöknek kiemelni ezek közül: amikor Szigetszentmiklóson, egy pultozás alkalmával egy nyugalmazott pedagógus hölgy elmondta, hogy mennyire fél a háborútól, félti a családját, félti a jövőjüket. Amikor próbáltuk megnyugtatni, sírva fakadt. Körülbelül negyven percig tartott, mire meg tudtuk nyugtatni. Szorította a kezünket, és kérte, hogy ne vigyük háborúba a fiait. Ezután szigettársam jött oda, aki pedagógusként dolgozik, és elkeseredve mesélte, hogy a gyerekek a tanórán azt kérdezgették: akkor most háború lesz, tanárnő?

Szégyen, hogy egyesek a hatalom megtartása érdekében embertársaikat ‑ jellemzően egyébként a saját szavazóikat és többek között a gyermekeinket is ‑ ilyen mértékű félelembe és szorongásba taszították hazugságokkal. Mert hát legyünk őszinték: mi itt, a TISZA padsoraiban pontosan tudtuk, hogy önök hazudnak, a támogatóink és a szavazóink is tudták, hogy önök hazudnak. Az önök saját szimpatizánsai hittek önöknek, a saját választóiknak hazudtak folyamatosan, őket tartották ilyen szintű félelemben, mi pedig értük, az ő lelki békéjükért is felelősséget érzünk.

Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy az első intézkedéseink között van a gyűlöletkeltő plakátok betiltása vagy az új médiatörvény. Feladatunk most nem kisebb, ha a morális válságra gondolunk: megakadályozni, hogy a történelem megismételje önmagát. A feladatunk most az, hogy az emberek végre a valóságról kapjanak tájékoztatást, a politika visszaadja a szakmai szabadságot, a lelki szabadságot. Ha ezt sikerül megteremtenünk, akkor az orvos jobb körülmények között végezheti a térdprotézisműtétet, láthatja el a háziorvos a betegeit, taníthat a pedagógus, ápolhat az ápoló, tárgyalhat a vállalkozó, avagy képviselhet az ügyvéd.

Amíg önök továbbra is csak tagadják a valóságot, mi szépen csendben, kitartóan elvégezzük a ránk bízott feladatokat: helyreállítjuk a magyar gazdaságot, hazahozzuk az uniós forrásokat, rendbe hozzuk a közlekedést, az oktatási és az egészségügyi rendszert. Ha ehhez az kell, hogy az önök hazugságait és félelemkeltő felszólalásait még hetekig hallgassuk itt, ám legyen. (Taps a TISZA soraiból.)