Dr. Máthé Zsuzsa (KDNP)

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. „Legyen ebben a Házban tere az értő figyelemnek, a tiszteletteljes párbeszédnek, a bocsánatkérésnek.” Egy indulatos választási kampány után, a parlament alakuló ülésén hangoztak el ezek a szavak házelnök asszonytól. Köszönet érte!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ahogy kormánypárti képviselőtársaim, úgy az ellenzéki padsorokban ülők is ‑ valószínűleg hozzám hasonlóan ‑ emelkedett szívvel tették ezt, egyébként én magam a politikai közösségem veresége ellenére az országépítés reményével léptem be újoncként ebbe az ülésterembe. Sajnos azonban az ön eskütételét követő megszólalása után a reményeim gyorsan szertefoszlottak. Ön ciklusokon át tüntette ki bizalmával azt a korszakot, amelynek gyümölcseit szedte, és mégis teljesen árnyalatlanul a megelőző időszak kapcsán felperzselt földről, tatárjárásról, az ország aljas kifosztásáról, emberek szándékos megnyomorításáról szónokolt és szónokol azóta is.

Ön nyíltan megtámadta ugyanezen az ülésen a hivatalban lévő közjogi méltóságokat, Sulyok Tamás elnök úrral az élen, akinek ultimátumot adott, hogy távozzon az ön útjából. A kormánytagok kinevezésekor már a fotókon sem szerepelhetett, ami a dehumanizálás iskolapéldája.

Ön a május 9-ei beszédében Antall József miniszterelnök urat idézte, nem először: „Én szolgálok. Addig, ameddig szolgálatom hasznos. Teszem ezt legjobb tudásom szerint...” Ha mérleget vonunk, fel kell tenni a kérdést, hogy valóban ez a beszédmód és ez a politika jelenti‑e az ön legjobb tudását.

(15.00)

Mert amit eddig láttunk, az fényévekre van Antall József mintájától és nívójától.

És ami a legfontosabb: valóban hasznos‑e hazánknak az a stílus, amit az elmúlt hetekben zúdított a társadalomra? Igen, önökre is. Mert ami itt kibontakozik, az nem a megígért szeretetország, hanem a gúny, a verbális agresszió, a megvetés, a fenyegetőzés, a félelemkeltés és fontos ügyekben az elhallgatás, a jogállam és a társadalom szétverése felé vezető egyenes út. Ön május 26-án azzal a poszttal ébresztette az országot, hogy „Jó reggelt Elvtársak!” Az elvtársozás nem a politikai ellenfeleit sértette meg, hanem a valódi diktatúráknak a valódi áldozatait, az ő méltóságait tiporta sárba. Ugyanezen a napon itt, a parlamentben érdemi válaszokat nem adott a kérdésekre, de odavágtatott Gulyás Gergelyhez, miután tegeződve, bennünket kollektíven bűnözőnek titulálva kiabált. Azokat a szavazókat vette semmibe, akiknek képviseletében vagyunk jelen. Nem vagyunk az ön hadifoglyai, ahogy ön az országot sem ejtheti túszul. (Derültség a TISZA soraiban.)

Kormányfői viselkedése nyomán terjed ugyanez a mentalitás. Az emberei tisztességes állami vezetőkről, hivatalnokokról, polgármesterekről, intézményvezetőkről, országos szervezetek szóvivőiről, helyi intézményvezetőkről állítják bemondásra, hogy bűnözők, maffiózók, gyerekek megnyomorítói, de minimum Orbán-janicsárok vagy értéktelen bábok. A kollektív bűnösség elvét alkalmazva ön mindenkit el kíván távolítani, aki nem tetszik önnek, és szíve szerint sóval hintené be azt a 16 évet, amelynek ön 14 éven át zsánerfigurája, klasszikus kedvezményezettje volt. Ön június 2-án Berlinben szólította fel lemondásra saját hazája köztársasági elnökét, a kínosan álldogáló Friedrich Merz-re sem tekintettel léve. Ez hogy történhet meg? (Magyar Péter: Megkérdezték.)

És amikor ‑ még fontosabb, és már itt volt szó róla ‑ június 10-én hoztak egy olyan kormányhatározatot, amely 216 ezer családot érint, arról elfeledkezett megszólalni, és a másnapi kormánytájékoztatón sem esett róla szó. Ön sokszor szólított fel bennünket bocsánatkérésre. A magam részéről örömmel megteszem. (Közbeszólások a TISZA soraiból: Na!) Bocsánatot kérek, ha valakit itt vagy bárhol máskor megbántottam, vagy valakinek rosszat okoztam. (Magyar Péter: Ez kevés lesz!) De bocsánatot kérni senki nem tudhat olyan ügyekben, amelyeket nem követett el. Javaslom, hogy ragaszkodjunk, ahogy a Beneš-dekrétumok esetében, továbbra is a kollektív bűnösség helyett a személyes felelősséghez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Miniszterelnök úr, Antall József édesapja azt tanította, hogy az önuralmát mindig őrizze meg. 16 éven keresztül ezt ő is és Orbán Viktor is megtette, mindig sikerült nekik itt a parlamentben. Vegyen róluk példát! És mindenkinek, aki ma úgy érzi, hogy sarokba szorították, három szót üzenek: mindig van kiút. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)