Szabadi István (Mi Hazánk)

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Számomra rendkívül izgalmas ennek a törvényjavaslatnak a vitája, már csak azért is, mert én 16 éven keresztül működtettem egy helyi, lokális kereskedelmi városi televíziót, és tudom, milyen az, amikor szerkesztői szabadsággal kvázi azt tehetünk, amit mi, újságírók jónak látunk. Én arra voltam büszke, hogy teljesen mindegy volt, hogy nekem milyen nézetem volt vagy van a világról ‑ nyilván mindenki könnyen kitalálhatja, hogy erősen nemzeti gondolkodóként azért volt, illetve van egy világnézetem ‑, de a szerkesztői szabadságommal soha nem éltem vissza, és mindenki előtt nyitva állt a televízióm. Én nagyon bízom abban, hogy a jövőben talán majd egy ilyet is megélhetünk.

Azért pár gondolatot leírtam én is, hogy mi az, amit én tapasztaltam, ha mégis szubjektív vagy objektív dolgokról beszélünk a tudósítások területén. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az előttünk fekvő közmédia átalakítására vonatkozó törvényjavaslat nyilván teljesen átszervezi a közmédia intézményrendszerét, megszünteti a jelenlegi közalapítványi, MTVA-s modellt, különválasztja a rádiós-televíziós közszolgálati médiaszolgáltatást és a hírügynökségi tevékenységet, valamint új felügyeleti testületet és új finanszírozási rendszert hoz létre. És ne is menjünk el emellett olyan könnyen, ugyanis meggyőződésünk, hogy a közmédia működése átláthatatlan, gazdálkodása pazarló volt. Az a 150-160 milliárd forint jelentős összeg, amire most úgy beduzzadt a támogatása az elmúlt időszakban, az elmúlt évben is, és azért ezzel az összeggel ennél sokkal több mindent lehetett volna ezen a területen produkálni.

Mi, a Mi Hazánk Mozgalom részéről már évek óta kifogásoltuk azt, hogy a Médiatanácsnak például csak fideszes tagjai vannak, szemben a 2010 előtti időszakkal, amikor az ORTT-ben minden parlamenti frakciónak lehetett helye. Ezért egyetértünk a törvényjavaslat azon módosításával, hogy a Független Közmédia Testületben és a Médiatanács tagjainál a paritásos elvre fognak törekedni, javasoljuk azonban, hogy a Független Közmédia Testületnél, ahol civilek is lehetnek a mérleg nyelve, sorsolással döntsék el, melyek legyenek ezek a médiumok és civil szervezetek, ahogy az annak idején volt.

(21.00)

Hogy mit is jelent ez? Az úgynevezett társadalmi kuratórium, mondjuk, akkoriban az ORTT-nél bejegyzett, most pedig a médiahatóságnál bejegyzett és a testület által sorsolással kiválasztott társadalmi szervezetek képviselőiből állt. Tehát erre azért szeretném a kormánypárti képviselők figyelmét felhívni, hogy ezt a javaslatot most is jó lenne, ha megfontolnák.

A törvényjavaslat indoklása szerint a közszolgálati médiának kiemelt szerepe van a hiteles tájékoztatásban, a nemzeti kultúra és önazonosság közvetítésében, valamint a társadalmi párbeszéd elősegítésében, mely feladatokat a 2010 utáni közmédia ‑ meggyőződésem és meggyőződésünk ‑ nem látta el megfelelően. Ezzel alapjaiban egyet is tudunk érteni. Ahogy Toroczkai László elnök úr is említette, jár önöknek az a türelmi idő, legyen ez száz nap, hogy mégis mit fognak majd ebből kihozni. Az idő mindent megmutat. Nyilván ezt is meg fogja mutatni.

De, tisztelt képviselőtársak, szeretnék egy kis kritikával is élni a T/200-as törvényjavaslat esetében. Például: nem látunk garanciát arra, hogy a jelen törvényjavaslattal kiegyensúlyozott, független és a közérdeket szolgáló médiaszolgáltatási rendszer jön‑e majd létre. Hogyan akarják például a társadalmi párbeszédet erősíteni a közszolgálati médiával, ha azt az egyszerű dolgot nem tették meg a jelen törvényjavaslat benyújtása esetében, hogy például társadalmi egyeztetés elé vitték? Képviselői indítványként a TISZA-frakció tagjai terjesztették be, ugye, a Fidesz példáját követve, hogy ne kelljen társadalmi egyeztetésre bocsátani, amelynek keretében szakmai és civil szervezetek tudtak volna véleményt, javaslatot fogalmazni.

Az elmúlt években joggal kritizálták a Fideszt, hogy gyakran egy nap alatt nyomnak át egy kényes törvényt az Országgyűlésben. Erre most mi történik? Ugyanaz történik, ugyanazt csinálják. Tehát azért ez a kritika, úgy gondolom, jó lenne, ha átmenne az önök fejébe is.

A Mi Hazánk Mozgalom a médiát a legerősebb hatalmi ágnak tartja, különös tekintettel a közösségi médiára, ami már az élet szinte valamennyi területén véleményformáló tényezővé vált. Ezért is tartjuk kiemelten fontosnak, hogy a médiahatóság és a Médiatanács az éves költségvetéséből megfelelően lássa el a feladatát, többek között a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének médiafelügyeletével. Ez azonban, sajnálatos módon, csak a lineáris médiaszolgáltatásokra terjed ki, és a gyakorlatban ott sem érvényesül a teljesség igényével.

A törvényjavaslat szerint a pártatlanság teljes hiánya állandó jellemzője volt a közszolgálati tájékoztató médiatartalmaknak, főleg a sorsdöntő időszakokban, a választások idején. Ez különösen igaz volt a Mi Hazánkra, mert a Facebook cenzúrája és a kormánypárti média egyaránt elhallgatta. Magyarországon a legnagyobb médiabeli kirekesztettséget a választások előtt ‑ és azóta is ‑ a Mi Hazánk Mozgalom kell hogy elszenvedje: a médiahatóság márciusi kimutatása szerint, és ez egy példa, a Hír TV és a szintén fideszes TV2 híradóiban egy teljes hónap alatt 0,0 százalékban kapott a Mi Hazánk megjelenési lehetőséget. A közmédiában is hasonló a helyzet; egyedül az ATV-ben kapott a Mi Hazánk Mozgalom egy kicsivel nagyobbat, 2,7 százalékos megjelenést, ami persze még mindig messze a társadalmi támogatottsága alatt van.

Az összes vizsgált médium hírműsoraiban a kormányoldal 84 százalékos túlsúlya mellett, jellemző, hogy a Mi Hazánkhoz képest háromszor annyi megjelenést kapott például a DK. Ez is egy érdekes szerkesztői hozzáállás lehetett, hogy hogyan sikerült ezt mégis így összehozni.

Ezt a sok éve folyó törvénytelen gyakorlatot a csak fideszes tagokból álló Médiatanács pedig tűrte és támogatta. A Mi Hazánk Mozgalom korábbi panaszbeadványait elutasították, arra hivatkozva, hogy kiegyensúlyozottságot megállapítani csak hosszabb hírfolyamból lehet, viszont kifogásolni csak egy konkrét híradást szabad. Ráadásul a Mi Hazánk erről szóló közleményét letiltotta az MTI arra hivatkozással, hogy sérti a közmédia jó hírét. Tehát egészen elképesztő, amiket mi is megtapasztaltunk a közmédia működésével kapcsolatban.

Az elhallgattatásokon túl ‑ a 2024-es EP-választásokhoz hasonlóan ‑ százmilliós lejárató kampányt is indított a Fidesz a Mi Hazánk ellen. Szerte az országban terjesztették a postaládákba a mozgalmat lejáratni szándékozó szórólapot.

A Mi Hazánk természetesen feljelentést is tett rágalmazás és választás rendje elleni bűncselekmény miatt, és Novák Előd képviselőtársam félmilliós nyomravezetői díjat is kitűzött, felajánlott a röplapozók beazonosításáért. Tehát nemhogy még elhallgattak bennünket, hanem még bizonyos közpénzekből arra is futotta, hogy a Mi Hazánk Mozgalmat próbálják meg lejáratni.

De nemcsak az elhallgattatás volt az, ami a Mi Hazánk Mozgalom kampányát rendkívüli mértékben megnehezítette, hanem ismételten leszerepeltek a közvélemény-kutatók is. Az összes közvélemény-kutató alulmérte a Mi Hazánk Mozgalmat, és azt sugallta a választóiknak, hogy a ránk adott szavazat akár elvesző szavazat is lehet. Továbbra is vérlázító volt az, hogy a fideszes uralom alatt leuralt, például terjesztőhálózat pedig egyszerűen azt tiltotta le, hogy még a pénzünkért cserében sem vitték ki a Mi Hazánk Mozgalom nyomtatott sajtótermékét, újságját azzal a fenyegetéssel, hogy ha valaki ezt kiviszi, akkor legközelebb nem kap megbízást. Tehát lehetne még sorolni azokat a nagyon szép, színes bonbonokat, hogy mi az, amivel visszaélt a közmédia, illetve az azt uraló háttértársaság, hogy miként és hogyan nehezítsenek el bizonyos politikai erőket.

Na de túl vagyunk a választáson, ami nem volt mentes külső beavatkozástól sem. A Meta egészen biztosan beavatkozott. (Derültség a TISZA padsoraiban.) És igen, gondoltam, hogy ez egy általános derűre ad majd okot. A Facebookkal vagy az RTL Híradójával ellentétben a közmédia adásait nem nagyon nézi már senki, illetve úgy tűnik, mintha a miniszterelnök úr egy új közmédiát is kijelölt volna. Ez pedig a Facebook mellett az RTL, melynek az első nagyinterjúját adta miniszterelnökként.

Azt állítani, hogy ez a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a tömegtájékoztatás lenne majd, finoman szólva is túlzás. Nem beszélve arról, hogy a miniszterelnök úrhoz az RTL-től érkezett szinte az összes sajtóvezetője. Ráadásul Tarr Zoltán miniszter úr Grósz Juditot bízta meg, hogy miniszteri biztosként fogja majd össze a közmédia körüli teendőket, aki az RTL digitális területekért felelős vezérigazgató-helyettese volt korábban. De ne törjünk pálcát, nyilván az idő ezt is megmutatja majd, hogy valóban az történik‑e, amit szerintem nagyon sokan elvárunk egy közmédiától. Ha ez lesz a hiteles, objektív közmédia a jövőben, akkor ahogy jeleztem, nyilván ezzel komoly problémák lehetnek, de én azért bízom abban, és úgy gondolom, hogy ezért is támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy ebben valóban történik majd változás.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon, ahogy már említettem, szemmel láthatóan nincs kiegyensúlyozott tájékoztatás a lineáris médiaszolgáltatásokra nézve sem, a közösségi médiában pedig példátlan cenzúra folyik, ahol aztán ezt abszolút nyomon lehet követni.

A politikai befolyásolásban a hagyományos médiának, rádiónak, televíziónak és a nyomtatott sajtónak egyre kevesebb szerepe van. A demokratikus nyilvánosságot a XXI. században az a veszély fenyegeti, hogy az online óriásplatformok gyakorlatilag azt csinálnak az egyes országok politikai nyilvánosságával, amit akarnak, vagy amit éppen a különböző érdekeik fognak majd diktálni.

A politikusok közül egyedüliként a 2019-es EP-kampány hajrájában mindenféle indoklás nélkül törölték például ‑ de gondolom, ezzel nem mondok újat ‑ Toroczkai László elnök úr 207 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalát, majd később az Instagram-oldalát is.

A Szegedi Ítélőtábla négy évvel később meghozott jogerős ítélete alapján elnök úr Instagram-oldalát vissza kellett volna állítani, amit a Meta azóta sem hajtott végre. Nyilván a globális óriástechcég azt csinál, amit akar. Törvény ide, törvény oda, ország ide, ország oda, majd ő megmondja, hogy hogy kell ezt csinálni.

Idén pedig a Meta ismételten beavatkozott a magyarországi választásokba március 12-én azzal, hogy a Bűnvadászok 167 ezer követővel rendelkező oldalát letiltotta. Persze egy idő múlva azt visszaadta, de mégis úgy gondolta, hogy ezt le kell tiltani.

A világon egyedülálló módon, egy parlamenti párt frakcióvezetőjének a nevét nem lehet leírni vagy a fényképét megosztani a Facebookon, és ennek nagyon sok újságíró áldozatul esett, mert ha valaki megemlítette, leírta a nevét vagy mutatta a képét, akkor még őket is törölték. Tehát igen érdekes ez a világ, és nyilván, ami még ezt színesíti, hogy ha valami rosszat írtak róla, akkor viszont azt engedte. Tehát azért nagyon érdekes, ugye? Gondolom, azért mondhatni azt, hogy ez brazil szappanopera is lehetne.

A politikai kommunikáció nagy része a Facebookon keresztül zajlik ‑ ez már nyilván mindenkinek teljesen egyértelmű ‑, viszont ki is használja ezt a hatalmát a Facebook, ugyanis bizonyos politikusokat és politikai pártokat felemel, míg másokat töröl a virtuális valóságból.

(21.10)

Például a miniszterelnök urat az egyik fél felé lejtő pálya csak akkor zavarja, ha a TISZA Pártot érinti negatívan, legutóbb külön posztban panaszkodott, amikor nyilván letiltottuk a Mi Hazánk Facebook-oldaláról. A demokratikus esélyegyenlőség és a tiszta választások érdekében a miniszterelnök úrnak is azt javasoljuk, hogy törölje a saját oldalát, és csak maradjon a TISZA oldala a Facebook-oldalon, és akkor máris egyenlő arányban tudunk egymással szemben működni.

Álláspontunk szerint olyan médiaszabályozásra lenne és van szükség, ami a közösségi médiatulajdonosokat például arra kötelezi, hogy Magyarországon is hozzanak létre telephelyet, láthatóak és elérhetőek legyenek a felhasználók számára. Mi ezt számtalanszor kértük az elmúlt kétharmadtól, most kérjük majd önöktől is, hogy ugyan hozzuk már össze azt, hogy ezeknek a globális techcégeknek, közösségi platformokat működtető cégeknek legyen már magyarországi telephelye, meg lehessen már őket fizikailag látogatni, vagy esetleg megkeresni, ha valami panasszal élünk, mert ilyen nincsen. Ugye, milyen jó lenne? És mondjuk, a magyar felhasználók adatait meg magyar szerveren lehetne tartani. Miért ne lehetne ilyen törvényt hozni? Kétharmaddal bármit lehet csinálni. Nesze neki, próbálják meg!

Én úgy gondolom, hogy amíg nem lesz továbbra is olyan kiegyensúlyozott szabályozás, ami egyenlő esélyeket ad mindenkinek, addig ez az aránytalanság továbbra is fennáll ‑ de azért bízunk a szebb és boldogabb jövőben a médiaplatform területén is. Köszönöm szépen.