Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Ahelyett, hogy a gyermekvédelem kiemelkedően fontos ügyét tárta volna fel, egy vádbeszédet mondott, egy olyan vádbeszédet, amiben nem volt tekintettel arra, hogy az elmúlt 16 évben rendkívül sok minden történt ezen a területen. Ezért ma egyébként egy szülő nélkül felnövő gyereknek lényegesen jobbak az életesélyei és lehetőségei, mint voltak korábban. (Magyar Péter ingatja a fejét.)

Szeretnék önöknek néhány példát mondani. Rétvári képviselőtársam említette a végén: körülbelül attól függően, hogy egy gyermekotthonban hány gyermeket nevelnek a szülők, 8-15-szörösére emelkedett a gyermekek után járó támogatás, ehhez képest 100 százalék alatti infláció volt; 8-15-szörösére emelkedett. Speciális juttatásokat, zsebpénzt, sporthoz szükséges támogatást is kapnak ma már azok a gyermekek, akik gyermekotthonban vannak.

Ami a legfontosabb, hogy beszélünk 22-23 ezer gyermekről, akiket nem a szüleik nevelnek. Szerintem abban egyet kell hogy értsünk ‑ ha egyáltalán ilyen igény még van a parlamenti többségben ‑, hogy számukra a legjobb az, ha családi környezetben, szüleik nélkül családi környezetben tudnak felnőni. Ez akkor van így, ha a gyermekotthonokban nőhetnek fel. Az is egy nagy eredmény, hogy lényegesen többen nőhetnek föl gyermekotthonokban, ezeknek a gyermekeknek kétharmada gyermekotthonokban nőhet fel.

És ha bármelyik… ‑ akár a miniszterelnök úr, aki hivatkozik a látogatásaira, közben rögtön meg is vádol mindenkit, hogy más nem járt, én is többször jártam gyermekotthonokban, kétségkívül nem csináltam belőle se fényképet, se Facebook-bejegyzést, semmit. De többször jártam gyermekotthonokban, vittem én is nekik ajándékot, tehát azt hiszem, hogy ezen a területen talán ne hánytorgassunk fel semmit egymásnak, de az biztos, hogy ha a miniszterelnök úr elmegy egy ilyen gyermekotthonba, és megkérdezi a nevelőszülőket, hogy az a juttatás, amit most a magyar államtól kapnak, az rendben lévő‑e, akkor majdnem mindenhol azt a választ fogja kapni, hogy igen, az a támogatás rendben lévő, az elégséges ahhoz, hogy a gyerekeket normális körülmények között neveljék. És ez annak köszönhető, hogy 2010 után valóban utolsó intézkedésként, már 2025-ben is egy jelentős lépést téve nagyon nagy mértékben nőtt a gyermekotthonokban felnövő gyermekek nevelőszüleinek a támogatása. Ebben az a 17 milliárd forint csak egy lépés volt, amire a pénzügyi tárca is hivatkozik, és csak egy többletjuttatás, nem pedig ennek az egész területnek a támogatása.

Ami a büntetőjogi felelősséget illeti: szigorítottuk és elévülhetetlenné tettük ezeket a bűncselekményeket. Ennek következménye az, hogy ma nyolcszor annyian vannak ‑ nyolcszor annyian vannak! ‑ a börtönökben pedofil-bűncselekmények miatt, mint voltak 2010-ben. Aligha hihetjük, hogy a társadalom romlott ennyit.

(13.50)

Egész egyszerűen jobb a jelzőrendszer és jobb a felderítés. Hogy ennek ellenére is történtek felháborító dolgok nevelőintézetekben, ez természetesen igaz. Bizonyára volt ilyen, remélem, hogy kevesebb. Remélem, hogy önök olyan jelzőrendszert vezetnek be, ami még több bűncselekményt szűr ki, és még kevesebb ilyen lesz. S ha valaki ilyet elkövet, egyetértek, hogy a lehető legszigorúbb bűncselekmény miatt kell a lehető leghosszabb szabadságvesztés-büntetést kiszabni az illetővel szemben. Ez már a bíróság felelőssége, ezért Toroczkai frakcióvezető úrnak nincs igaza, amikor a kormányon kér számon egy szerintem is indokolatlanul enyhe, ha úgy tetszik, megindokolhatatlanul enyhe bírósági döntést, mert amíg nem a kormány ítélkezik ‑ és reméljük, hogy ilyen szándéka az új többségnek nincs ‑, addig a bírósági ítéleteket nem lehet a kormányon számonkérni. De emberi tragédiákat politikai ellenfélen úgy számonkérni, hogy ahhoz semmi köze az illetőnek nem volt, méltánytalan.

Egy példát szeretnék mondani. Önök nagyon sok mindenkit ki fognak tüntetni; miniszterelnök úr is, a miniszterek is nagyon sok mindenkit ki fognak tüntetni. Attól, hogy egyikről-másikról kiderül utána, hogy adót csalt, önök nem lesznek adócsalók. Mit tehet arról a korábbi főpolgármester-helyettes asszony, hogy a kitüntetési bizottságok átengedtek valakit, akit nyilvánvalóan nem kitüntetni kellett volna, hanem börtönbe zárni? Ezt méltányos egymáson számonkérni? Ha ön vagy bármelyik minisztere valakit majd kitüntet, és utána róla kiderül, hogy olyat is elkövetett az életében, ami vállalhatatlan, tűrhetetlen vagy akár csak helytelen, akkor az erkölcsi felelősségben osztozni fognak érte? Nem javaslom, hogy ezt a mércét állítsa, mert egyszerűen nem lenne méltányos.

Ami az intézményrendszert illeti, kétségkívül az intézményeknél nagyon sok pénzt lehetne felújításra még elkölteni. De sok pénzt el is költöttünk. Javaslom a kormány tagjainak, beleértve a miniszterelnököt is, menjen el a gödi Gondviselés Házába, több mint kétszáz fiatal van ott. A világ bármely területén, a világ leggazdagabb országaiban büszkék lennének arra, hogy Európa egyik legjobb intézménye itt működik.

Azt is látni kell, hogy ezek is az elmúlt években épültek föl, és ezért is volt fontos az, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az az egyharmad része a gyermekeknek, akik nem tudnak családokhoz elhelyezkedni ‑ és egyébként ennek az elsődleges oka nem az, hogy nincs elég nevelőszülő, mert a jelenlegi anyagi viszonyok mellett már lenne nevelőszülő, hanem az, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket a nevelőszülők is kevésbé szívesen veszik magukhoz.

Ami az örökbefogadásokat illeti, örülök, ha a kormány tovább javítja ezt a rendszert, de ettől még tény, hogy az utóbbi tíz évben az egy évre eső örökbefogadások száma 60 százalékkal emelkedett ‑ 60 százalékkal emelkedett! Tehát a szabályokat egyszerűsítettük annak érdekében, hogy minél gyorsabban lehessen gyereket örökbe fogadni. Minden olyan javaslatot támogatni fogunk, ami egyébként ezt tovább gyorsítja.

A kórházban hagyott csecsemők esetében szintén elfogadtunk egy jogszabály-módosítást, amelyet Rétvári képviselőtársam is említett, hogy hat hét után lehessen örökbe fogadni. Az élethelyzet rendkívül nehéz. Hosszan és több alkalommal tárgyalta meg az általam vezetett kabinet is a szabályozást. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon sok édesanya van, ahol a jelzőrendszer egyértelművé teszi, hogy nincsenek olyan körülmények otthon, hogy haza lehessen vinni a gyermeket, és ennek ellenére is vagy ott hagyja magától a gyereket, vagy pedig nem mond le róla, és ilyenkor ez egy morális kérdés is, hogy az állam mikor veszi magának a jogot, hogy elszakítsa a gyereket a vér szerinti édesanyától. Ilyen morális kérdésekre kell választ adni, ahelyett, hogy rendkívül egyszerű és primitív vádaskodást fogalmazunk meg egymással szemben, ami egyáltalán nem vezet sehova.

Ugyanakkor a gyermekszegénység felszámolásában Európán belül is az egyik legjobb eredményt értük el, az egészségügyi oktatás területén pedig az egyik legnagyobb forrásbővülés volt. Tehát lehet azt mondani, hogy kommunikációra sok pénz ment, de ezt nem az egészségügytől és az oktatástól vettük el. Az orvosbérek emelését önök is ismerik. Azt is tudják, hogy soha hasonló a rendszerváltoztatás óta nem volt, és az oktatásban is olyan béremelés történt, ami kapcsán a rendszerváltoztatás óta soha hasonló mértékben nem emelkedtek négy év alatt a tanári bérek úgy, mint az előző ciklusban.

Végül még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sajnos a miniszterelnök úr felszólalásának a stílusa nem előzmény nélküli. Itt van mögöttünk egy olyan választási kampány, ami kétségkívül durva volt. Valószínűleg mindkét oldal szenvedett el méltánytalanságokat. (Derültség a TISZA soraiban.) De annál nagyobb méltánytalanságot… ‑ örülök, ha tetszik, amit mondok, de kérem, hogy figyeljenek az ezt követő mondatokra is. Tehát annál nagyobb méltánytalanságot senki nem szenvedett el, mint hogy teljesen ártatlan embereket a leggusztustalanabb vádakkal vádoltak meg. Nem állítom, hogy személy szerint önöknek, egyiküknek vagy másikuknak ehhez köze lenne, de hogy nagyon sokan az önök politikai közösségében ezeknek a vádaknak a terjesztésében társak és partnerek voltak, azt viszont igen. Ezért elnézéskéréssel tartoznak, akik ilyet elkövettek, azoktól, akikkel szemben elkövették. Köszönöm szépen. (Derültség a TISZA soraiban. ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)