Pósfai Gábor (TISZA)

PÓSFAI GÁBOR belügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Minden nemzet életében vannak olyan célok, amelyek túlmutatnak egy kormányzati cikluson, túlmutatnak a napi politikai vitákon, és végső soron arról szólnak, hogy egy közösség mit gondol saját magáról, milyen jövőt képzel el önmagának és milyen teljesítményre tartja magát képesnek. Egy olimpia ilyen ügy.

Sokan emlékeznek arra a kora őszi estére Sydneyben, vagy akár arra az athéni délutánra vagy pekingi napra, amikor a magyar férfi vízilabda-válogatott olimpiai bajnok lett, emlékeznek Egerszegi Krisztinára, aki generációk számára tette természetessé azt, hogy 14 évesen, mint magyar sportoló, mint legfiatalabb magyar sportoló a legnagyobbak között győz, emlékeznek Kozák Danutára, Szilágyi Áronra, Kós Hubertre és mindazokra, akik bár nem álltak fel az olimpiai dobogóra, mégis örökre részévé váltak a nemzet emlékezetének. Ezekben a pillanatokban egyszerűen magyarok vagyunk. Együtt örülünk, együtt szorítunk, együtt énekeljük a Himnuszt, s együtt érezzük azt a különleges büszkeséget, amelyet csak a saját nemzetünk teljesítménye képes kiváltani belőlünk, hogy vannak pillanatok, amikor a térképen aprónak tűnő Magyarország nagyobbnak látszik saját méreténél, mert a tehetség, a szorgalom, a kitartás és az összefogás többet számít a lakosságszámnál vagy a gazdasági erőnél.

Talán azért foglal el különleges helyet az olimpia a magyar nemzeti képzeletben, mert számunkra az olimpia arról a ritka és felemelő érzésről szól, amikor közösen tudunk büszkék lenni csodálatos hazánkra. Éppen ezért számomra, számunkra soha nem az volt a kérdés, hogy képes‑e Magyarország olimpiát rendezni. Képes! Ez a nemzet bármit képes megszervezni. Nem a kormány, hanem a nemzet. Elég a szombati, fantasztikus hangulatú Bajnokok Ligája döntőre gondolni! Itt szeretném megköszönni újra mindazok munkáját, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, a rendőrökét, a mentősökét, a tűzoltókét, a közlekedési szakemberekét, az önkéntesekét, a tisztaságért felelős munkatársakét, és mindenkinek szeretném megköszönni, akik ebben a projektben dolgoztak, akik a háttérben dolgoztak hosszú hónapokon keresztül, hogy Magyarország ismét kiváló házigazdának bizonyuljon.

A valódi kérdés az, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor egy olimpiai pályázat mögött ott áll az egész nemzet. Mert ha egyszer Magyarország olimpiát rendez, azt nem egy kormány fogja megrendezni. Azt, miképpen korábban mondtam, a magyar nemzet fogja megrendezni. A korábbi olimpiai pályázat történetéből pontosan ezt a tanulságot érdemes levonni. Az Orbán-kormány azt hitte, hogy szervez magának egy olimpiát, azt hitte, hogy elegendő a hatalom akarata és parancsa ott, ahol a nemzeti egységet kellett volna megteremteni. Ezért bukott el a pályázat.

Ezért sorrendben első feladatunk az ország rendbetétele, utána pedig az olimpia mögötti nemzeti egység megteremtése. A magyar emberek akkor tudnak egy ilyen vállalkozás, egy ilyen projekt mögé felsorakozni, ha azt érzik, hogy az ország jó irányba halad, ha a fejlődés a mindennapi életükben érzékelhetővé válik, ha gyorsabb és megbízhatóbb a közlekedés, ha javul az egészségügyi ellátás, ha könnyebb otthonhoz jutni, ha a vállalkozások fejlődnek, és sorolhatnám még napestig.

A második feltétele pedig a támogatásnak a nemzeti egység megteremtése, ahogy mondtam. Egy olimpia megszervezése akkor fogja összehozni a nemzetet, ha az emberek biztosak lehetnek abban, hogy azt tisztességesen, átláthatóan és a közérdeket szolgálva valósítjuk meg, ahogy képviselő úr is mondta. A korábbi évek egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy sok magyar ember nem az olimpia gondolatában kételkedett, abban kételkedett, vagyis inkább biztos volt benne, hogy az olimpia megrendezése újra csak a felfoghatatlan vagyonokat bezsebelő NER-oligarchák gazdagodását fogja szolgálni. A nemzeti egységhez ezért eredményekre és bizalomra van szükség, arra, hogy az emberek saját életükben tapasztalják meg a fejlődést, és arra, hogy higgyenek abban, Magyarország képes nagy dolgokat véghez vinni közpénzekkel való visszaélések nélkül is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)