Dr. Panyi Miklós (Fidesz)

DR. PANYI MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elhangzott néhány olyan állítás megint ebben a vitában, amit szeretnék helyre tenni, illetve szeretnék rá reagálni. Először is én is szeretném megerősíteni, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, és örülünk, hogy ez a törvényjavaslat benyújtásra került, hiszen ezen a héten így össze tudott ülni a parlament. Bár önök rendkívül büszkék arra, hogy megszűnt a rendkívüli jogrend, de szeretném jelezni, hogy a rendkívüli jogrend alatt kedden és szerdán is ülésezett a parlament, mert voltak törvényjavaslatok, tehát a rendkívüli jogrend alatt a parlament sokkal nagyobb és intenzívebb munkában vett részt. Ezt érdemes rögzíteni.

A gazdaság állapotáról elhangzottak komoly állítások, főleg az előterjesztő részéről, ezeket szeretném részben helyre tenni. A szegénység kapcsán most már sokadjára hangzanak el számok, erre többször reagáltunk ma is, Szalai Piroska képviselőtársam is ezzel kapcsolatban hozott adatokat. Eurostat-adatok. Én nem tudom, hogy önök milyen adatokból dolgoznak, ezt soha nem jelzik. 3 millió szegényről beszélnek, illetve arról beszélnek, hogy Európa legszegényebb országa vagyunk. Nem tudom, hogyan mérik ezt. Kérem, ezt előterjesztő asszony fejtse ki majd zárásképp, de Eurostat-adatok szerint Magyarország a szegénységi mutatók alapján a középmezőnyben helyezkedik el (Bujdosó Andrea: Nem így van.) ‑ a brüsszeli kollégákkal kell akkor beszélni ‑, és az elmúlt 16 évben elért eredmények azt mutatják, hogy Európában az egyik legnagyobb és legjobb javulást tudtuk érni. Ennek számos részterülete van, ilyen például, hogy hány háztartásban van rendezetlen közüzemi számla. Ez 2010-ben 22-23 százalék körüli érték volt, ez mára 7 százalék körüli érték. Itt is hatalmas a csökkenés. Hogy ennek mi az oka? Nyilván egymillió új munkahely, rezsicsökkentés, satöbbi, satöbbi, lehetne sorolni. Kérem, hogy azokat az információkat, amiket közölnek, azokat a valótlan állításokat kezdjük helyre tenni. Vége van a kampánynak, és azok az adatok, amelyeket elmond képviselőtársam is és én is, európai uniós adatok. Tessék rámutatni, hogy ezeket az adatokat honnan veszik! Várjuk az ezzel kapcsolatos válaszokat.

A gazdasági növekedés kapcsán. Ezek is Eurostat-adaton alapulnak. 2010-ig visszamehetünk. Nyilván mindenki tisztában van vele, és mi is elmondtuk a vitákban, Kármán úr is, hiszen akkor a korábbi kormánynak volt a helyettes államtitkára. Nehéz helyzetben vettük át az országlást, alulról indultunk, és a 2011-12-es éveket is beleszámolva a 2010-26 közötti gazdasági növekedés a régióban a második legmagasabb volt.

(20.30)

2010-26 között a második legmagasabb volt. Valóban volt magasabb gazdasági növekedés, Lengyelországé. Ezeknek az adatoknak is utána lehet nézni, Eurostat-adatok. És itt is felhívnám a figyelmüket arra, amikor a magyar gazdaság állapotáról beszélnek, Németországban recesszió van, Ausztriában recesszió van, Románia most fordul recesszióba. Kármán miniszter úr is tudja, melyek a legjelentősebb külkereskedelmi partnerei Magyarországnak: első helyen Németország, harmadik helyen Ausztria, és Románia is ott van a top 5-top 8 között attól függően, hogy hogyan alakul a külkereskedelmi forgalom. Ennek ellenére ‑ ezeket a külső tényezőket érdemes figyelembe venni ‑ a magyar gazdaság az elmúlt időszakban is tudott egy elfogadható állapotot, helyzetet hozni.

A költségvetési hiány tekintetében ‑ de itt a lehetőség, miniszter úr, hiszen nagy-nagy lendület van, ehhez egyébként tényleg sikereket kívánunk, és a legjobb indulattal fogunk viszonyulni a gazdaságélénkítő intézkedésekhez ‑, a költségvetési hiány vonatkozásában is valóban, bizonyosan most Kármán úrnak az a feladata, hogy áttekintse a költségvetés helyzetét, itt is több szám elhangzik, de azért azt tegyük tisztába, amikor Lengyelországról beszélünk, és Kármán úr is nagyon jól tudja ezeket az adatokat, hogy Lengyelországban mennyi volt tavaly a költségvetési hiány: 7,3 százalék GDP-arányosan. Mennyi volt Magyarországon? 4,6. És mennyi költségvetési hiányt várnak idén Lengyelországban? 6,8-7 százalék körüli hiányt ismét. Ha beleszámítjuk az államadósság vonatkozásában azt, hogy Lengyelország az elmúlt négy évben milyen pályát futott be, ezek is adatok, tehát lehet vele vitatkozni, meg lehet keresni az interneten, 2022-ben az államadóssága GDP-arányosan 49,5 százalék volt, ez idén 65 százalék fölé fog emelkedni. Négy év alatt, öt év alatt 15 százalékot vernek rá az államadósságszintjükre.

Magyarországon ezzel szemben ‑ meg lehet nézni az adatokat ‑ az elmúlt négy évben az államadósság GDP-arányos értéke nem nőtt. Rengeteg ország eladósítási pályát követ. Miniszter úr, meg kell nézni a költségvetés állapotát. Valóban itt az idei hiányszámok kapcsán szerintem lehet értelmes párbeszédet folytatni, de ezt a regionális helyzetértékelést, ezt a historikus helyzetértékelést, amiben az elmúlt éveknek is szerintem van szerepe, erre önök rendszeresen utalnak és visszatérnek, ezt a munkát akkor ne spóroljunk meg, és akkor ezt is tegyük oda az asztalra.

Tehát vannak olyan országok, amelyek az elmúlt években az eladósítás politikáját vitték. Magyarország nem ezt az utat követte. Ha kiszámoljuk, hogy mennyi pénz lenne az, ha mondjuk, a magyar kormány az elmúlt négy-öt évben 15 százalékot tett volna rá a magyar államadósság szintjére, nem nehéz kiszámolni, 12 000-14 000 milliárd forintot löktünk volna bele a gazdaságba. Vitézy miniszter úr ‑ már nincs itt ‑ ki tudná számolni, hogy abból hány ezer kilométer gyorsvasutat lehetett volna építeni.

Tehát én azt gondolom, hogy ezt is érdemes odatenni az asztalra, mint amikor például Tarr miniszter úr az ország tönkretételéről, elpusztításáról vagy ‑ ahogy szokott fogalmazni ‑ tatárjárás szintű kifosztásáról, kirablásáról, elpusztításáról beszélt. Látom, miniszter úr bólogat, tehát egyetért ezzel a kijelentésével. Nyolc évszázada történt a tatárjárás. Én azt gondolom, hogy azzal a sok százezer emberrel szemben, aki akkor életét vesztette, méltatlan ez az állítás. Bízom benne, hogy ezt a kifejezést ebben a kontextusban a jövőben nem fogja használni, mert szerintem ez méltatlan. Ha ön a város utcáin sétál, vagy akár ebben az épületben, akkor nem gondolom, hogy összhangban van az az állítás, amit ön az ország állapota kapcsán kijelent. Ha már nemzeti minimumról beszélünk, akkor bízom benne, hogy ez tud lenni nemzeti minimum a jövőben. (Taps a Fidesz soraiból.)

Még egy gondolat a végére. Valóban ez a javaslat költségcsökkentést fog eredményezni. Azt gondolom, a mindenkori kormánynak azon kell dolgoznia, valóban hol tudja racionalizálni az állam működésének a kiadásait. Biztos, hogy számos ilyen terület van még, ahol ilyenekre van lehetőség, mozgástér, és ez mind valóban jó a magyar államháztartásnak. Viszont azért azt is mellé kell tenni ‑ mivel Kármán úr megtisztelte jelenlétével a vitát, és ez elhangzott a miniszterelnök úr részéről is ‑, van egy 240 vagy 241 oldalas programjuk, amiben van több mint ezer ígéret. Ezek között az ígéretek között van az egészségügyi kiadások GDP-arányosan 7 százalékosra való emelése, az oktatási kiadások GDP-arányosan való 1,5-2 százalékos emelése, attól függ, hogyan számoljuk az OECD-átlagot. Van a K+F kiadások emelése. Ma is Tanács miniszter úr beszélt erről, hogy emelni kell a mostani 1,3-1,4 százalékos szintről. Meglátjuk, hova tudunk végigérni 2030-ra. De van benne ‑ és erről Kármán úr beszélt ‑ a nyugdíjakra vonatkozó GDP-arányos költési szint növelése. Vannak a honvédelmi kiadások vonatkozásában kötelezettségeink, ugye, el kell érni majd egy magasabb szintet, nyilván ezt is szakaszosan. De emellett vannak még ígéretek családtámogatásra, közlekedésfejlesztésre, bérfejlesztésre.

Ezeket a tételeket össze lehet adni, és elfogadjuk, hogy ezeket, ezt a programot önök természetesen nem egy hónap alatt fogják végrehajtani, nem is fél év alatt, talán nem is egy év alatt, de mégiscsak ez egy vállalás. Miniszterelnök úr ezt nagyon fajsúlyosan, nagyon hangsúlyosan ma is elmondta. Ha ez a vállalás 2030-ig megvalósul, akkor ezek nagyon súlyos ezermilliárdok. Egy évre 6000-8000 milliárd forintról beszélünk azzal a bizonytalansággal, hogy nem tudjuk nyilvánvalóan, a béremelési pálya milyen lesz, illetve milyen infrastrukturális fejlesztéseket fognak megvalósítani, de az biztos, hogy a következő négy évben ez 25-30 ezer milliárd forintos tétel, ha hagyunk egy szakaszos felfutást ennek, és elfogadjuk, hogy vannak megtakarítási lehetőségek bizonyos költésekben, kommunikációs költések s a többi.

De ha mégiscsak ezen összeg ‑ aki ismeri az államháztartás működését ‑ mellé tesszük azt, hogy 60 000 milliárd forint érkezik, ha érkezik, és az a reformprogram, amit át kell hogy vigyenek az Országgyűlésen, el kell hogy fogadja az Országgyűlés, az megvalósul, és akkor megnyílnak ezek a források, zárójel bezárva, ebből 3,5 milliárd euró hitel, ezt nem hangsúlyozta ki miniszterelnök úr, hogy ennek egy része hitel ‑ tény, hogy jobb kamatlehetőségekkel ‑, de ha ezt a programot önök megvalósítják, akkor a költségvetés egy lehetetlen állapotba kerül.

Az ezzel kapcsolatos kritika, amit itt megfogalmazott képviselőtársam, hogy ez a 13 milliárd forint/év egy jó start, de a 6000-8000 milliárd forintos éves költéshez képest ez nagyon-nagyon-nagyon messze van, és nem látjuk azt, hogy ezt a programot önök hogyan akarják, hogyan tervezik megvalósítani. Azzal együtt, hogy természetesen most a legfontosabb feladat, hogy a költségvetés helyzetét áttekintsék, mégsem látjuk azt, hogy ez a program hogyan lesz megvalósítható. Azt gondolom, hogy az a célrendszer, illetve az a politika, amit az elmúlt hetekben önök folytatnak, hogy alapvetően politikai, hatalmi jellegű javaslatokat fogalmaznak meg, és továbbra is fenntartják a kampányidőszaknak ezt a hergelő hangulatát, pontosan azt célozza, hogy e program megvalósíthatóságának a lehetőségét, a megvalósíthatóságát elfedjék, és ezeket a kampányígéreteket pedig szépen lassan valahogy kivezessék a programjukból. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)