Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy tegnap sokan hiányoltuk itt az ellenzéki képviselők közül a szociális miniszter személyes jelenlétét, úgy én is hiányolom, és a Mi Hazánk is hiányolja a Gazdasági Minisztérium jelenlétét. Könnyen lehet, hogy arra a régi logikára csatlakoztak rá, hogy a vita megnyerésének egyik lehetséges módja a vita elkerülése, és aki nem mond semmit, azt meglehetősen nehéz szaván fogni és szembesíteni a korábbi kijelentéseivel a későbbiek során.

Attól tartok, bár ne legyen igazam, hogy semmilyen hatástanulmány és felkészülés nem történt az esetleges negatív hatásokra (Nacsa Lőrinc: Költői kérdés volt!), és ez meglehetősen szűk látókörű szemléletet mutat.

Elég vegyes a kép, finoman szólva is eléggé vegyes a kép ezzel a javaslatcsomaggal kapcsolatban. Próbálok néhány pozitívumot is felvillantani, nehogy azt gondolják, hogy mindig csak a rossz hír hozója vagyok, és a kákán is csomót keresek, és ha keresek, akkor biztosan találok is előbb-utóbb.

Az indokolatlan ‑ nem a tegnap is említett magyaros lelemény körébe tartozó ‑ adóelkerülések lehetőségének csökkentése nyilván lehet pozitívum, az észszerűtlen, kivételes kedvezmények visszavágása szintén lehet egy pozitívum, de hogy nemcsak a nagy- vagy az óriásvállalatok, hanem a közepes magyar vállalkozások, vállalatok terheit is jelentősen növelik, az az egyik legnagyobb negatívum.

És akkor szépen menjünk sorban a kérdésekkel összefüggésben is! Az átalányadózó egyéni vállalkozók általános költséghányada 2027. január 1-jétől 45-ről 50 százalékra emelkedett volna, ha önök egy ilyen utolsó pillanatos becsúszó szereléssel ezt nem vágják el, vagy nem sikerül az ellenzéknek eltéríteni önöket erről az útról. Úgy kérdezném, államtitkár úr, hogy ez milyen pluszbevételeket jelent a költségvetésnek, mennyivel vagyunk beljebb, mert biztos, hogy az adózók, az adóalanyok kijjebb lesznek, tehát ők sokkal rosszabbul fognak járni. Ők számítottak erre az általánosköltséghányad-emelésre, így kalkuláltak, így terveztek, és így november elején finoman szólva sem elegáns közölni velük, hogy ez véglegesen elmarad, vagy esetleg határozatlan, bizonytalan időre kitolják ennek a lehetőségét.

A K+F-lehetőségek bővítése persze lehet egy jó irány, de evezzünk egy kicsit veszélyesebb vizekre, mert az az ember érzése, tisztelt államtitkár úr, hogy önök elkezdtek hadat viselni a magyar sport ellen. Nagyon-nagyon így tűnik. Nem teszek kijelentést, nem kérdésekben fogalmazok meg sunyin kijelentéseket, hanem kérdezek: azzal, hogy az ekho lehetőségeit nagyon jelentősen leszűkítik, 500 millióról és 250 millióról visszavágják 60 millióra ‑ tehát nem egy finom érsebészeti munkát végeznek, hanem inkább ilyen hentes módon összevissza faragják az egész rendszert ‑, ez mennyi pluszbevételt hoz a költségvetésnek, és mennyi pluszterhelést jelent az adóalanyoknak? És ez még csak a rideg számok határán belül marad.

Számoltak‑e azzal, hogy hány tehetséges magyar sportoló fog, mondjuk, emiatt elmenni külföldre? És hány olyan külföldi fog a távozás mellett dönteni ‑ mert a klubok nem tudják megtartani őket; mert nyilván a megnövekedett adó és a jelentős kedvezmény elvétele miatt vissza kell menniük ‑, akik egyébként gazdagították a magyar sportot? Ők olyan külföldi sportolók voltak, akik n+1. vagy „a tizenkettő egy tucat” alapon nem tettek hozzá semmit, hanem sportteljesítményükkel, tudásukkal, tapasztalatukkal, adott esetben látványos játékukkal igenis hozzátettek a magyar sport épüléséhez.

Nem feltétlenül szeretnék ‑ előrebocsátom, hogy rettentően szélsőségesen elfogult vagyok a Ferencváros javára, de mivel a Ferencváros mindig is egy ékköve és zászlóshajója volt a magyar sportnak, különös tekintettel a férfi labdarúgócsapatunkra, nem lehet amellett elmenni, hogy ezt a zászlóshajót ez milyen érzékenyen érinti. Persze lehet azt mondani, ha csak szűken a számok nyelvén nézzük, hoz néhány milliárd forint pluszbevételt ‑ kíváncsi lennék, hogy mennyit, hogy megéri‑e ez az egész akció ‑, de megint nem mondják végig a mondatot, és nem kiegyensúlyozottan tekintik a mérleg két serpenyőjét, mert lehet úgy tekinteni, hogy nyersen pluszbevételt hoz, de az előbb említett sportolói kör távozása nagyon komoly károkkal, akár anyagi károkkal is és pénzben ki nem fejezhető károkkal jár.

Miért? Mert egy sportegyesület életében különösen értékesek és fontosak a piaci alapú bevételek, a jegybevételek, a bérletbevételek, az ajándéktárgyak értékesítése, meglepően sok pénz folyik be ebből. A mérkőzések közbeni étkezési ellátás, a büféüzemeltetések ‑ legalábbis a Fradi esetében nagyon jelentős pénzbevétel, higgyék el! ‑, a televíziósjogdíj-bevételek és nem beszélve az abszolút piaci bevételekről, amelyek a Fradi esetében különösen jelentősek. Az elmúlt nyolc évben folyamatosan ott vagyunk valamelyik főtáblán, elképesztő bevételeink származnak az UEFA-tól. Ennek semmi köze a taorendszerhez, semmi köze a magyar adófizetők pénzéhez, nagyon helyesen. Minél nagyobb a piaci bevételek aránya, annál inkább életképes egy klub, de ez köszönhető annak, hogy színvonalas magyar és külföldi sportolókat tud megfizetni, egyébként más csapat is, nem csak a Fradi. Na most azért ez nagyon jelentősen nehezebbé fog válni.

Nem beszélve arról, hogy az antifradizmus a frusztrált rivális szurkolók körében nagyon erős. Az antifradistát onnan lehet megismerni… (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Senki sem lehet tökéletes, tisztelt képviselő úr. Az antifradizmus legfőbb ismertetőjele, hogy a Fradi-gyűlölőnek egy Fradi-győzelem sokkal jobban fáj, mint a saját csapata veresége. Tetszik érteni? Ez nagyon régi, nagyon nagy múltra tekint vissza, de közlöm önökkel, hogy a Ferencváros már akkor is létezett, amikor még a TISZA nevű formációról hallani sem lehetett, és akkor is létezni fog, amikor a TISZA nevű politikai formáció már csak egy homályos emlék lesz majd Magyarországon. (Taps az ellenzéki sorokban.)

(10.40)

Mert önök igenis hadat viselnek, hadat viselnek a magyar sport, a magyar labdarúgás és annak zászlóshajója, a Ferencváros ellen. És hogy miért nagy hiba ez? Azért nagy hiba ez, tisztelt kormánypárti képviselők, mert a Ferencváros kétségkívül irigylésre méltó szereplése az egész magyar futball érdeke. Ugyanis az európai koefficienspontok számításánál nemcsak a Fradi, hanem az összes magyar klubcsapat jól jár azzal ‑ hasznát látja, kedvezőbb helyzetbe kerül, adott esetben anyagilag is, adóbevételek szempontjából is értékelhető és érzékelhető módon ‑, hogy a Ferencváros jól szerepel. Tehát lehet minket gyűlölni, lehet ránk borzasztóan irigynek lenni, de azok a sikerek, amelyeket sikerült elérni nagyon kemény munkával, nagyon kemény, kitartó és következetes munkával, igenis elismerésre méltók. És ha már segíteni nem akarnak, akkor legalább ne lehetetlenítsék el sem a Fradit, sem más magyar futballklubot vagy más sportegyesületet.

A taorendszerrel én soha nem voltam elégedett, mert valóban voltak aránytalanságai, ezt is el kell ismerni. Aki á-t mond, mondjon bé-t is. Az, hogy Felcsúton ilyen összeg koncentrálódott, 45 milliárd forint, tényleg nagy túlzás. És ebben tagadhatatlanul benne van a volt miniszterelnök úr nagyon extrém érdekérvényesítő képessége.

Régóta mondtam, most is a Mi Hazánknak egy régi követelését vagy programpontját tudom idehozni ebbe a vitába: rég ki kellett volna terjeszteni a taorendszert és a sporttámogatási rendszer egészét a látvány-csapatsportágak mellett a küzdősportokra is. Azért hajdan nagyon sikeresek voltunk, különös tekintettel a legismertebbre, az ökölvívásra. És hát, Szikora Istvánt, közismertebb nevén Bunyós Pityut tudom idézni, aki földim: jó boksz ott van, ahol szegénység is. A szegénységből való kitörés egyik lehetséges formája azok számára, akik mondjuk, a legnépszerűbb sportágban, a futballban kevésbé tehetségesek, az a küzdősport és leginkább az ökölvívás, amely minden ellenkező híreszteléssel és laikus feltételezéssel ellentétben nem a buta, a bunkó vagy a sötét emberek sportja, ez egy nagyon intelligens sport, tulajdonképpen egy sakkjátszma, sokkal fájdalmasabb és komolyabb következményekkel. Igencsak komolyan tehetségesnek kell abban lenni és intelligensnek, hogy ebben valaki sikeres legyen.

Rengeteg szegény sorsú gyermek kitörésének lehetséges pontja lehet a küzdősport, az ökölvívás vagy az MMA vagy különböző egyéb sportágak, amelyek ráadásul piacképessé is váltak, tehát ezek rendkívül komoly bevételeket tudnak termelni. Ennek örülni kellene, ha valakiben gyermekként vagy fiatalként van annyi kitartás, hogy az elképesztően nehéz, talán még a futballtól is keményebb edzésmunkát követelő küzdősportokra adja a fejét, és ebben következetes. Elképesztő kínokkal, fájdalmakkal jár, és nagyon komoly akaraterőt feltételez, hogy valaki ebben sikeres legyen. Miért nem támogatjuk őket? Miért lehetetlenítjük el, miért nem karoljuk fel azokat, akik ebben szeretnének előremenni?

És hogy kicsit más vizekre is evezzek ‑ ismét kérdezek -: 100-ról 50 millióra csökkentik az étkeztetéssel foglalkozó cégek lehetőségét, mennyi bevételt várnak ettől? Tehát mi ennek a pozitív hozadéka? És mennyivel növeli ez ‑ tulajdonképpen ugyanazok a számok lesznek ‑ az érintett cégek adóterheit? Megér‑e ez annyit, hogy ebbe is beleturkálnak? Tehát ér‑e ez annyit, mint amennyi hátulütője lesz majd? Tehát veszteségek, hasznok, gyengeségek, erősségek ‑ végeztek‑e ezzel kapcsolatban bármilyen analízist, tisztelt államtitkár úr?

Lehet, hogy én az árrésstopról óvatosabban és finomabban fogok nyilatkozni, mint a Fidesz-KDNP képviselői, mert ott azért vannak olyan indokok, jelesül az, hogy például más termékekre terheltek rá a multik nagyobb árrést, amelyek kétségkívül valósak, de hogy ezt nem követte a zöldség-gyümölcs áfa 5 százalékra való csökkentése, az óriási hiba. Az egész zöldség-gyümölcs szektor iszonyatosan szenved, főleg a Covid óta eltelt időszakban. Nagyon alacsonyak a felvásárlási árak, hiába kevés egy adott évben a termésmennyiség, akkor sem magasabbak az árak, ugyanolyan alacsonyak maradnak; az összes kiadási tétel növekszik, és az áfacsalások is 27 százalékos mértékű áfánál majdnem a nemzeti sport kategóriájába tartoznak. Jól körülírható sajátosságokkal rendelkező bűnözői körök ‑ nem termelők, általában ők nem termelők, finoman fogalmazva sem ‑ komoly áfacsalásokba kezdenek. A 27 százalékos áfánál megéri csalni. Az 5 százalékra csökkentett áfánál már nem éri meg, és nem is nagyon lehet az áfát elcsalni. Itt is lehet azt mondani, hogy ez hány száz milliárd forint adóbevétel-kiesés, de mennyi ennek a pozitív hozadéka? Hány munkahelyet teremt? Abból mennyi közteher folyik be a magyar költségvetésbe? Nem mondják végig a mondatot, nem nézik meg a mérleg két serpenyőjét. A mondatot valahol a harmadánál vagy legjobb esetben a felénél elvágják.

Mikorra tervezik ‑ most elhalasztották ‑ a zöldség-gyümölcs áfa és nemcsak az úgymond egészségesnek minősített élelmiszerek, általában a zöldség-gyümölcs áfa 27-ről 5 százalékra való csökkentését? Óriási hiba volt, hogy a Fidesz a 2010-es évek elején még 25-ről 27 százalékra is meg tudta emelni a legmagasabb áfakulcsot. Az az ő nagy hibájuk volt, de most az önök nagy hibája, plusz egy választási ígéret megszegése, hogy nem csökkentik le. Az egész zöldség-gyümölcs szektor várta. Ezer problémával küzd a mezőgazdaság, többször elmondtam én is; a generációváltás nagyobb részben való elmaradása, a magas inputárak, a magas kiadási tételek, az egyre kisebb jövedelmezőség mellett egy komoly mentőövet dobhattak volna az áfacsökkentéssel. Az időjárási kockázatokról már nem is beszélve.

Ez úgy tűnik, mintha el sem hangzott volna a kampányban, és már úgy emlékeznek vissza, hogy az nem is úgy volt, nem is azt mondták, hogy azonnal meg rögtön. Pedig ilyeneket mondtak! Magyar Péter miniszterelnök úr számos felvétele érhető el az interneten, amikor konkrétan az azonnali zöldség-gyümölcs áfa csökkentéséről beszél. Ez létkérdés! Lehet, hogy marginálisnak tűnik, vagy aki kevésbé érdeklődik vagy érzékeny a mezőgazdaság iránt, azt mondja, hogy nem érdekli, de majd fogja érdekelni akkor, amikor egyre durvább zöldség-gyümölcs árakat kell megfizetni. Ez nemcsak a termelők saját sztorija, államtitkár úr, hanem lassan nemhogy jóllakni luxus Magyarországon, zöldséget vagy gyümölcsöt venni és gyümölcsöt fogyasztani lassan kiemelkedő luxussá válik, pedig nem kellene hogy az legyen. Ha nem segítenek például egy áfacsökkentéssel, a fogyasztók is kárát fogják ennek látni, hiszen egyre magasabb áron kell vagy lehet majd nem feltétlenül Magyarországon termelt gyümölcsöket megvenni és nem feltétlen egészséges gyümölcsöket megvenni. Úgyhogy ezekre a kérdésekre várnék egyértelmű válaszokat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)