Dr. Svéd Tamás

DR. SVÉD TAMÁS egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. A magam részéről csak röviden szeretnék hozzászólni a vitához, hiszen a Törvényalkotási Bizottság előadója már részleteiben ismertette a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényjavaslat kapcsán előterjesztett módosító javaslatot. Szeretném megköszönni köztársasági elnök úr észrevételeit, amelyek érdemben megfontolásra kerültek, és a legtöbb észrevétel figyelembevételével készült el az előttünk álló módosító javaslat. Azt is szeretném megköszönni, hogy a köztársasági elnök úr a levelében megerősített minket, hogy jó úton járunk, amikor az egészségügyben működő szakmai kamarák szakmai önkormányzatiságának helyreállításán és megerősítésén dolgozunk, azt írva, hogy ezzel kifejezetten egyet tud érteni.

A Törvényalkotási Bizottság által elfogadott módosítás valóban nem érinti a vezető kamarai tisztségviselők többszöri újraválasztásának korlátozásával összefüggésben tett elnöki észrevételt. Ennek okai már a bizottsági ülésen és az itt ismertetett javaslatunkban is részletesen elhangzottak. Én itt csak azt szeretném megerősíteni, hogy Takács képviselő úr ismételt valótlan állításával ellentétben a köztársasági elnök úr nem magát a cikluskorlátozást kifogásolta, hanem pusztán azt, hogy ez törvényi szinten kerül előírásra, miközben véleménye szerint a kamarai alapszabályok is rendezhetnék a kérdéskört. Természetesen a köztársasági elnök úr ezen meglátását is alaposan megfontoltuk, végül azonban a jogalkotó arra az álláspontra jutott, hogy a törvényjavaslat nem billenti ki azt az egyensúlyt, amelynek a kamarai autonómia és az állami szabályozás lehetőségei között fenn kell állnia.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Sajnos az elmúlt években elszoktunk attól, hogy a köztársasági elnök valódi ellensúly legyen, és alkotmányos hatáskörével élve betöltse azt a funkciót, amelyet az Alaptörvény kijelölt számára. Ennek a jogalkotás minősége és végső soron a magyar állampolgárok látták kárát. Pedig a jogalkotás természetes része kell legyen a párbeszéd, a különböző szempontok ütköztetése és az esetlegesen szükséges finomhangolások elvégzése. Az előző politikai vezetés nem hitt a párbeszédben, nem hitt a hatalommegosztás elvében, és valójában nem hitt az alkotmányos működésben sem, noha jogászkodva elbábozták azokat.

Éppúgy üresítették ki a demokratikus működést biztosító intézményeket, ahogy a korábbi egészségügyi ágazatvezetés az egészségügyi szakmai kamarákat vagy akár a szakszervezetek működését igyekezett kiüresíteni. A hatalom minden szintjén jelen volt tehát az a fajta törekvés, hogy ellehetetlenítsék vagy elfoglalják azokat az intézményeket és szervezeteket, amelyek bármifajta ellenvéleményt, akár csak jobbító szándékú kritikát fogalmazhatnak meg a kormányzat felé. A Magyar Orvosi Kamara esetében ezt egy különösen kirívó, ordas hazugságra alapozott koncepciós eljárásban kísérelték meg, három nap alatt áterőltetve az akkori parlamenten a MOK-ot jogfosztó törvényjavaslatot, az akkori köztársasági elnök mély hallgatása mellett. Rétvári képviselő úr ismételten erősen hazudott erről a témáról.

Az pedig, hogy itt és most a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött törvényjavaslat módosításáról tárgyalunk, ékes bizonyítéka annak, hogy az állam demokratikus működésének visszaállítása megkezdődött, a fékek és ellensúlyok pedig mostantól már nem csupán papíron léteznek. Ez hatalmas és értékes dolog, és rendkívül fontos vállalása volt a TISZA-kormánynak. Ahogyan az is fontos vállalásunk volt, hogy az egészségügyi szakmai kamarák autonómiáját visszaállítjuk, jogaikat, kompetenciáikat megerősítjük és feladataikat bővítjük.

Szeretném megköszönni a kormánypárti képviselőknek, hogy a korábbi zárószavazás alkalmával támogatták ezt a nemes célt. Ezúttal kérem önöket, hogy a holnapi napon is szavazzák meg az immáron a köztársasági elnök úr észrevételei mentén finomhangolt törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiból.)