Bujdosó Andrea Anna (TISZA)

BUJDOSÓ ANDREA ANNA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Meglepő volt hallani Rétvári frakcióvezető urat értékekről beszélni. Az elmúlt napokban sok szó esett árulásról, szégyenről, hűségről. Született egy nyílt levél, amihez még a nevüket sem merték adni a megbukott ‑ és ki kell mondanom ‑ Orbán-kormány tagjai. Egy levél, amely hemzseg a személyeskedő támadásoktól, sértettségtől és indulattól fűtött mondatoktól, és amelynek címzettje Orbán Anita. Orbán Anita pedig csak annyit tett, hogy nem követte a szerzőket tovább azon az úton, amely Magyarországot Európa egyik legszegényebb és legkorruptabb országává tette.

Az, hogy Magyarország korábbi vezetői ma nyílt levélben arra szólítják fel az ország hivatalban lévő külügyminiszterét, hogy szégyellje magát emiatt, sokkal többet mond el róluk, mint arról, akit támadnak. Ez lenne az az érték, Rétvári úr, amiről ön beszélt? Mert egy demokratikus országban a politikai ellenfél nem ellenség, a kormányváltás pedig nem árulás. Aki ezt képtelen elfogadni, az valójában magát a demokráciát nem érti, vagy nem akarja elfogadni. Ez a hangnem egy letűnt korszak politikai logikáját tükrözi; azt a világot, ahol a hatalom saját magát azonosította a hazával. Ezért minden kritikát személyes támadásnak, minden figyelmeztető szót árulásnak tekintett.

És ha már az árulásnál tartunk: a Fidesz az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan elárulta mindazt, amire valaha hivatkozott. Elárulta a polgári Magyarország eszményét, amikor a teljesítmény helyére a lojalitást állította. Elárulta az újkori magyar demokrácia szabadságeszményét, amikor lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, és megszállta az intézményeket. És elárulta azt az erkölcsi minimumot is, amely egykor a felelősségről, a mértéktartásról és a nemzet szolgálatáról szólt. Elárulták a saját szavazóikat is, azokat a vidéki embereket, kétkezi dolgozókat, kisvállalkozókat és nyugdíjasokat, akik csak egy igazságosabb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb ország reményében bízták rájuk Magyarországot. Ehelyett létrejött egy rendszer, ahol kevesek mesés gazdagodása lett a politika leglátványosabb eredménye. Miközben családok milliói küzdöttek az inflációval, az egészségügy állapotával vagy a megélhetéssel, a hatalom körül kastélyok, birtokok és oligarchák nőttek ki a földből. Éppen ez az, amire a magyar emberek tavasszal nemet mondtak; arra a politikára, amely mindenkit ellenséggé tesz, aki egyszer nem hajlandó tovább igazodni a hatalomhoz; arra a közéletre, ahol a lojalitás fontosabb lett az igazságnál.

De a magyar emberek tavasszal igent is mondtak valamire. Igent mondtak egy normálisabb, nyugodtabb, tisztességesebb és végeredményben boldogabb országra. Igent mondtak arra, hogy Magyarországon újra lehessen vitatkozni egymással gyűlölet nélkül; hogy a politika újra az ország problémáiról szóljon, ne az ellenségkeresésről, ne a védvonalakról; hogy a közéletben újra legyen helye tiszteletnek, emberségnek és józan belátásnak. Önnek is szólok, frakcióvezető úr. Ezért vagyunk ma itt, ezért ülünk itt mi, a TISZA képviselői, ezért kaptuk a történelmi felhatalmazást. Mert lehet jól is vezetni ezt az országot.

(15.00)

Lehet úgy is politizálni, hogy közben nem kell megalázni egymást. (Derültség a Fidesz-KDNP soraiban.) Lehet vitatkozni úgy, hogy közben nem kérdőjelezzük meg egymás emberségét vagy magyarságát. És lehet úgy szolgálni Magyarországot, hogy közben nem gyűlöletből, hanem felelősségből cselekszünk. És úgy is lehet kormányozni, hogy az embernek van önreflexiója, és a felelősséget magának is tekinti. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Elképesztő egyébként! A magyar emberek tavasszal erről döntöttek…