Tarr Zoltán (TISZA)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem is annyira kérdés, mint inkább egy állítás, egy üzenet, amely elhangzott, és ezzel egyet tudunk érteni. Jó arról hallani, hogy testvérek együtt vannak, és együtt, békességben ünnepelnek, együtt vannak pünkösd ünnepén. Ha valaki Csíksomlyóról beszél, azt csak alázattal teheti, ahogy azt most ön is megtette. De Csíksomlyó nem egy kampányeszköz, és nem is szabad és nem is helyes annak tekinteni, nem egy pártpolitikai kellék, amit azért tartunk, hogy ott eldöntsük, hogy ki az, aki magyar, ki az, aki nem magyar.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy nemcsak Csíksomlyón dobban a szív, nemcsak Csíksomlyón dobban a nemzet szíve, hanem nagyon sokfelé másfelé is dobban ez a szív. Ebben is, azt gondolom, azt remélem, hogy egyetértünk a képviselő úrral. Dobban ez a szív Munkácson, dobban ez a szív Beregszászon, dobban ez a szív Kolozsváron és Nagyváradon, dobban ez a szív a Vajdaságban, de dobban ez a szív Londonban, Münchenben és még számtalan más városban és településen. Mindenütt dobban ez a szív, ahol magyar emberek élnek, dolgoznak, gyermeket nevelnek, imádkoznak és együtt vannak, és magyarként őrzik az ő identitásukat. A nemzetet többé nem sajátíthatja ki senki, nem sajátíthatja ki többé a Fidesz, nem sajátíthatja ki többé a KDNP, és nemcsak azok a magyarok, akik önökre szavaztak, hanem azok is magyarok, akik nem csak az önök politikai táborához tartoznak.

Az elmúlt 16 esztendő számomra ‑ és azt gondolom, sokak számára ‑ egyik legfájdalmasabb bűne az, amit önök tettek a magyar-magyar kapcsolatok megrontásával; hogy viszályt, gyűlöletet szítottak magyarok között az országon belül, a határokon túl és a diaszpórában (Az elnök csenget.); hogy politikai befolyásszerzésre használták a nemzetpolitika támogatási eszközeit, és ezzel ahhoz járultak hozzá, hogy olyan nagy szeretetlenség és konfliktus legyen az emberek között, amelynek a meggyógyítása most a mi elsődleges feladatunk kell legyen. Remélem…