Strompová Viktória (TISZA)

STROMPOVÁ VIKTÓRIA (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha rátekintünk a magyarországi dohánykoncessziós rendszer elmúlt évtizedére, egy rendkívül tanulságos, mondhatni klasszikus esettanulmányt látunk arról, hogyan alakul át a piac egy állami monopolhelyzet keretei között.

Az egész rendszer alapköveit két név határozza meg. Az egyik a Vietnámi Zoli néven ismert Wok Qi Duonghoz köthető céghálózat, amely a kiskereskedelemben mutatott példát arra, hogyan lehet az alkalmazottak által alapított kft.-k és bt-k útvesztőin keresztül egységes irányítás alá vonni közel 92 dohányboltot, kijátszva a törvényi korlátokat. A másik pedig a Sánta család és a Tabán Trafik Zrt., amely a nagykereskedelmi szférában épített ki megkerülhetetlen pozíciót az Országos Dohányboltellátó Kft.-n keresztül a BAT Pécsi Dohánygyár oldalán.

A probléma gyökere azonban nem csupán a tulajdonosi struktúrában, hanem a koncessziós díjak alacsony összegében rejlik. Gondoljunk csak bele a számokba! Az ODBE éves árbevétele stabilan meghaladja az 1100 milliárd forintot. Ezzel szemben az államnak befizetett koncessziós díjak, bár a csúcsévekben elértek tízmilliárdos nagyságrendet is, az utóbbi időszakban visszaestek néhány milliárd forintra, aránytalanul eltörpülnek a cég által generált gigantikus extraprofit mellett. A 2016 és ’25 közötti időszakban az ODBE önmagában közel 68 milliárd forint adózott eredményt termelt, amelyből a tulajdonosok tízmilliárdokat vettek fel osztalékként. A kritika lényege pontosan itt feszül: egy kizárólagos, államilag garantált piaci pozícióért cserébe a koncessziós díjak jelenlegi szintje túlságosan alacsony.

Nem csoda hát, hogy a dohány- és kaszinókoncessziók felülvizsgálata visszatérően napirendre kerül a közbeszédben, hiszen a nemzeti vagyonból kiszakított piac hasznának eloszlása mély igazságtalanságot mutat a központi költségvetés kárára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)