Polgár György (TISZA)

POLGÁR GYÖRGY (TISZA): Köszönöm szépen a szót. Én a T/371-es törvénymódosításról és az Alaptörvény tizenhetedik módosításáról igazándiból már nem szeretném, ha beszélgetnénk, hiszen ezek lefutott körök, megtörténtek a szavazások, úgyhogy szerintem erről már felesleges beszélgetni, inkább egy Bencsik úr által és a Hargitai úr által behozott elméleti dologra szeretnék visszakapcsolódni.

Mi sokszor beszélgettünk már erről, egy bizottságban ülünk, számokról beszélgetünk. Ott az a jó, hogy azért nagyon nagy viták nem szoktak kialakulni köztünk, ha idézhetem önt, Hargitai úr. Ezt még talán valamikor a parlamenti munkásságom legelején egyszer említette, és ez emlékezetes marad.

De a fékekről és ellensúlyokról mégiscsak érdemes lenne beszélgetni szerintem, merthogy megint arról van szó, milyen jó volt, hogy régen erősebb volt ez a rendszer, a fékek és ellensúlyok rendszere, és most ez felpuhul. Szerintem nagyon fontos azt látni, hogy egy ilyen rendszernél nemcsak az a kérdés, hogy van‑e, hanem az is kérdés, hogy mennyire erős, mi a szándék a rendszer mögött, és hogy használjuk‑e ezeket a rendszereket.

Csak két dolgot hadd kérdezzek. Vajon amikor elszállt 8,4 százalékra a költségvetési hiány ‑ és tudjuk, hogy a költségvetés, az államháztartás és a GDP hosszú távon egymásra épülő vagy egymás mellett élő fogalmak ‑, akkor hol volt ez a rendszer, ez a jól működő rendszer, hogy ne legyen ez? Vajon amikor a közpénzek nem hatékonyan lettek felhasználva, áramlottak kifelé és elveszítették közpénzjellegüket, akkor hol voltak ezek a rendszerek, ezek a jól működő rendszerek, amelyek ezt megakadályozták volna?

Szerintem fontos, hogy bármit is módosítunk törvényben, házszabályban, Alaptörvényben, ott mi a szándék, és hogy azokat a fékeket és ellensúlyokat valóban használjuk‑e, amelyek egyébként elérhetőek, és amelyeket a rendszerbe beépítünk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)