Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! „A gyermek áldás” ‑ hirdettük a családalapításra buzdító civil óriásplakátjainkon. Soha olyan kevés gyermek nem született Magyarországon, mint 2025-ben. A tragikus helyzet pedig folyamatosan romlik 2021 óta, majdnem alulmúltuk a 2011-es mélypontot, amely a termékenységi arányszámot illeti.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egész északi civilizáció élettere visszaszorulóban van, aminek elsődleges oka az önzés, hogy nem vállalunk elég gyereket, s e téren nem is korrekt mindig a kormányra mutogatni. Álságos az a kifogás, hogy az anyagi biztonság hiánya miatt nem vállal valaki a reprodukcióhoz szükséges két gyermeket. Mert talán a világháborúkkal terhelt XX. században vagy a jobbágyok korában nagyobb anyagi biztonság volt, és most a német vagy a japán életszínvonal megfelelő lenne? Csak mert azokban az országokban még jobban fogy az őshonos népesség.

Bizony a jólét és a termékenység fordított arányt mutat. Persze, a célzottan a gyermekvállalásért járó állami támogatás növelése azért növeli a születések számát, ezért ez indokolt volna. De szemléletformálás is kellene. Az anyagiak helyett valójában a legtöbb, mi adható egy gyereknek, a testvér. Ilyen társadalmi célú hirdetést is csináltam, és reménykedem valami állami kampány elindításában is.

(16.00)

Az ismét romló, katasztrofális demográfiai helyzet miatt radikális változás nélkül nemhogy a nyugdíjrendszer, de az egész társadalombiztosítás, sőt maga az államháztartás is fenntarthatatlan. Ha a demográfiai hiányt az új kormány is inkább ázsiai vendégmunkásokkal pótolná, akkor pláne kisebbség leszünk saját hazánkban, és nem Magyarország.

Az anyaság közérdek, minden gyermek közkincs. Megtévesztő az a kormánypropaganda, ami az elmúlt 16 évben volt, hogy hazánk sokat költ családtámogatásokra. Ugyanis az Eurostat adatai szerint a GDP százalékában vizsgálva a 27 EU tagállam kiadásait, messze átlag alatt költünk erre. A családtámogatások összege a GDP százalékában mérve folyamatosan csökken 2010 óta, még a KSH szerint is, az elmúlt 30 évben most a legkisebb. Nem csoda, hogy a Tárki kimutatása szerint nagyobb szegénységi kockázat nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak. Ez nem családbarát kormányzás volt valójában.

A nemzethalált és a gazdasági összeomlást elkerülő demográfiai fordulatért az állam is tehetne. Benyújtottam a kormánynak a Mi Hazánk Mozgalom 15 pontos mentőprogramját. Kérem, miniszter úr, hogy csemegézzen közülük, működjünk együtt e demográfiai vészhelyzetben!

Például a magyar családtámogatásokat a GDP százalékában azonnal az EU-átlag szintjére javasoljuk emelni, aztán a gyermekvállalás tervezhetősége érdekében ne szüntessenek meg családtámogatási rendszereket, amire sajnos az elmúlt években is láttunk példát, és kiszámítható, legalább a nyugdíjakhoz hasonló inflációkövető családtámogatási rendszerre volna szükség. Most csak hármat tudtam megemlíteni, de 15 pontos mentőprogramot nyújtottam be. Ezeknek hány elemét támogatja a kormány? Várom miniszter úr érdemi, konstruktív válaszát. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)