Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban szerencsés az az ország, ahol hősök születnek akkor, amikor szükség van rájuk. Én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik köszönetet mondtak mindazoknak, akik részt vettek az energiaválság-helyzet elhárításában, mindazoknak, akik Pakson és másutt dolgoztak, az erőműben, a környékén, a vízen, mindazoknak, akik segítették azok munkáját, akik a vészhelyzet elhárításában közreműködtek, könnyebbé tették az életüket, valóban köszönet és elismerés illeti őket. Magyarország számíthatott a magyar emberekre mindig akkor, amikor ilyen válsághelyzetbe került, és Magyarország bebizonyította, hogy ez most is így van, és bízhatunk abban, hogy a jövőben is így lesz.

(14.00)

Én most azt a kérdést szeretném felvetni, hogy Magyarország számíthatott a magyar emberekre, de a magyar emberek számíthatnak‑e Magyarország Kormányára. Ez a valódi kérdés. Ugyanis szerencsés az az ország, ahol hősök születnek, de még szerencsésebb az az ország, ahol nem kell hősöknek születniük ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket fel lehessen számolni vagy el lehessen kerülni. Az elmúlt kormányok alatt sikerült elkerülni a hasonló veszélyhelyzetek kialakulását, a veszélyhelyzeteket pedig sikerült elhárítani a kormány fellépésének köszönhetően anélkül, hogy például lakossági önkéntes fogyasztáskorlátozásra vagy cégek fogyasztásának önkéntes korlátozására kerüljön sor. Az pedig, hogy nem történt nagyobb baj, valóban annak köszönhető, hogy az előző kormányok végrehajtottak olyan informatikai, illetve energetikai fejlesztéseket, amelyek ezt a fellépést lehetővé tették.

Az a kérdés, az a kérdés, hogy a kormány megtett‑e mindent, ami ebben a helyzetben a kormánytól elvárható. Ezt a beszédet, illetve ennek bizonyos részeit már hallottuk korábban, ennek a vitának egy jelentős részét már korábban lefolytattuk. Én elmondtam ebben a vitában korábban is, hogy a kormány sem általános, sem konkrét tekintetben nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek ennek a válsághelyzetnek a hatékonyabb kezelését lehetővé tették. Nem működött az intézményrendszer sem központilag, sem a helyi közigazgatás legfelsőbb szintjén. A kormány elmulasztotta azokat az előzetes lépéseket, amelyek a válsághelyzetet mérsékelhették volna, a döntésekkel késlekedett. Ez sokba került a magyar embereknek, és valószínűleg a teljes számlát majd csak később fogjuk látni.

De ezen túlmutató tanulságokat is látok, én úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úr mai beszéde az egyik legrosszabbul öregedő beszéde lesz. Nem azért, ami ma elhangzott, hanem mert úgy gondolom, ahogyan a kormány ezt a válságot kezelte, hasonló beszédeket fogunk hallani heti, havi, féléves rendszerességgel. Vajon hányszor fogunk még olyan beszédet hallani, ahol kiderül, hogy önök elmulasztották megtenni azt, amivel megelőzhették volna a válságot vagy hatékonyabbá tehették volna a válság kezelését? Hányszor fogjuk még meghallgatni azt, hogy az önök kormányzati mulasztásaiért az elmúlt kormányokat terheli a felelősség? Hányszor fogjuk még meghallgatni, hogy ezt a felelősséget önök az elődeikre hárítják? Hányszor fogjuk még átélni azt, hogy önök a válsághelyzet kezelésének feladatát a magyar emberekre és cégekre fogják áthárítani? És hányszor fogjuk még megnézni, meghallgatni azt, hogy önök a valódi kormányzás helyett kommunikációs tevékenységet folytatnak?

Én nem állítom azt, hogy miniszterelnök úr Pakson nem dolgozott, de azt állítom, hogy azok a fényképek és videók, amelyeket a miniszterelnök úr Paksról posztolt, nem sokban különböznek azoktól a fényképektől, amelyeket Antalyában láthattunk. Azt is állítom, hogy ezek a videók és ezek a képek most már egy új médiajelenség-nevet kaptak, ezt hívják most már Paks-postingnak. (Zaj a TISZA padsoraiban. Közbeszólások: Minek? ‑ Dr. Ruff Bálint György: Paks-posting?) Paks-posting. Az a helyzet, hogy ha önök a jövőben is ezt a válságkezelési technikát fogják alkalmazni, vagyis hogy nem készülnek fel ezekre az eseményekre, az elődöket hibáztatják, valódi intézkedés helyett a magyar embereket és a cégeket vonják be a válságkezelésbe, és kormányzás helyett kommunikációs offenzívát folytatnak, akkor ezeket a beszédeket meg fogjuk hallgatni újra havi, féléves rendszerességgel.

Ugyanis hasonló kihívások és kockázatok a jövőben is lesznek, és ezek egy része már előre látható. Vajon hallunk‑e majd az év végén hasonló beszédet azért, mert Magyarország földgázellátási problémákkal küzd? Vajon hallunk‑e majd egy hasonló beszédet egy fél év múlva azért, mert a pénzügyminiszter úr által javasolt 300 milliárdos minisztériumi befizetések olyan ellátási nehézséget okoznak az oktatásban, egészségügyben, máshol, ami hasonló válsághelyzetet fog eredményezni?

Ahhoz, hogy egy kormányzat megfelelően működjön, ahhoz, hogy Magyarországon ne hősökre legyen szükség, ahhoz, hogy a kormány a magyar emberekből ne hősöket, hanem elégedett állampolgárokat tudjon előhívni, az kell, hogy a kormányzati tevékenység tervezett és tervezhető legyen, a kormányzati tevékenység pedig akkor tervezett és akkor tervezhető, ha önök azt, amit mondanak, betartják, az ígéreteiket pedig megvalósítják. Amikor azt mondják, hogy tervezhető egy gazdálkodás vagy egy háztartási költségvetés, akkor tudni kell azt, hogy például mi lesz az üzemanyagárakkal. Önök azt mondják, hogy maradnak a védett árak, majd utána kivezették. Ahhoz, hogy valaki a vállalkozását tudja tervezni előre, tudnia kell, hogy mi a finanszírozási környezet, de önök a kkv-k kedvezményes hiteleit kivezették, és ezeknek a hatása már a beruházási mutatókban látszik.

Ha nézem azt a költségvetési módosító javaslatot, amit önök majd be fognak terjeszteni, abból az látszik, hogy azok az ígéretek, amelyekkel a családok számolhattak, például a családi pótlék duplázása, béremelés bizonyos szektorokban, áfacsökkentés bizonyos területeken, nem fognak megvalósulni, mert az önök kormányzati tevékenysége nem tervezett, és az önök kormányzati tevékenységéből adódó körülmények nem tervezhetők. Vagyis azt, amit most hallottunk, meg fogjuk hallgatni egy fél év múlva, meg fogjuk hallgatni egy év múlva, rendszeresen, visszatérően.

Önök kormányon vannak, az lenne a feladatuk, hogy kormányozzanak. Önök, ahogy említettem már korábban, mint a honfoglaló magyarok, hátrafelé nyilaznak. Ezt óriási lelkesedéssel teszik, de azt javaslom, hogy néha tekintsenek előre is, mert a ló, amin ülnek, nagyon rossz irányba halad. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)