Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem akartam hozzászólni, de itt a vita alakulása mégiscsak arra késztetett vagy arra ingerelt, hogy néhány gondolatot megosszak a tisztelt Házzal.

Kétségtelen tény, hogy a legkisebb segítséget is méltányolni kell, támogatni kell az ilyen segítő szándékot, a Mi Hazánk Mozgalom is meg fogja szavazni ezt a javaslatot, még mielőtt félreértenék az ezt követő szavaimat.

Önök kipipálnak egy választási ígéretet, amelyet nem eredeti tartalom szerint teljesítenek, hanem jelentős a mérték csökkentve, de azt tudják mondani, hogy egyel kevesebb a teljesítendő választási ígéret. De nem erről volt szó a választási kampányban, mint ahogy a 20-25 százalékos béremelések is sorra elmaradnak, vagy éppen 0,4 százalékban végződnek. Nem erről volt szó.

Ugyanakkor azzal a problémával, amit itt Szabadi István képviselőtársam is felvetett - hogy hogyan fog ez megjelenni, egyáltalán meg fog-e ez a valóságban jelenni, és hogyan tudják majd áthárítani jelen esetben a gyógyszergyártók -, minden áfacsökkentésnél találkozni fognak.

Próbáltam kutatni az emlékeim között. Úgy emlékszem, hogy 2012 decemberében adtam be az első, még az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésével kapcsolatos javaslatomat. Sorra elmeszelte a Fidesz-KDNP többsége, ezt nagyon sokszor beadtam a ciklusok folyamán, egyik ciklusról a másikra következően, kivétel nélkül mindig elmeszelték, és mindig az volt az érvelése - volt, amikor a miniszterelnök úrnak, a korábbi miniszterelnöknek, korábbi pénzügyminisztereknek -, hogy nagyon nehéz ezt megjeleníteni a fogyasztói árakban. Nagyon nehéz azt elkerülni, hogy ne nyelje be a kereskedelem.

Ezzel majd a tűzifaáfánál is fogunk szembesülni, ott sokkal inkább egyetlenegy megoldás van: a bejelentés vagy a kormányzati szándék nyilvánosságra kerülése előtti árakat kell monitorozni és figyelembe venni, hiszen azt még nem tudták megokosítani - jó magyarsággal kifejezve - a gyógyszergyártók vagy éppen a tűzifa-kereskedők, és ahhoz képest más körülményekre - szállítási költségekre, forintárfolyamra, nem tudom, a levegő páratartalmára meg egyebekre - való hivatkozással ne tudják majd más költségelemmel megemelni például majd az oly fontos tűzifa fogyasztói árát.

Sajnos azt kell feltételeznem, hogy hiába lesz áfacsökkentés a tűzifa esetében is - azt is meg fogjuk szavazni, ezt is előrebocsátom -, ez nem fogja azt eredményezni, hogy a fűtési szezon közelgő kezdetekor honfitársaink majd olcsóbban tudják venni a tűzifát.

Ami pedig a gyógyszeráfa-csökkentést illeti, lehet, hogy a NEAK-kontroll miatt nehezebb lesz ugyanezt a trükköt megcsinálni a gyógyszerek esetében, de akkor majd át fogják hárítani a fogyasztókra más gyógyszerkészítmények vagy vitaminkészítmények esetében is. Senki, senki nem találta ki, még önök sem fáradoznak ezzel, hogy hogyan találjanak olyan mechanizmust, hogy a minimálisra csökkentsék a különböző technikákkal, trükkökkel megvalósított áthárítás intézményét.

Ha már itt tartunk, én nem vagyok gyógyszerész, tehát én korlátozott mértékben kívánok okoskodni ebben a témában, de nagyon sokan vagyunk ebben az országban, iskolai végzettségtől függetlenül, akik úgy gondolják vagy úgy gondoljuk, hogy a gyógyszeripar egy része - próbálom megválogatni a szavaimat és precízen fogalmazni -, a gyógyszeripar egy része nagyon közel áll a legalizált drogkereskedelemhez. Miért mondom ezt?

Én tudom, hogy a kutatás-fejlesztés nagyon sokba kerül gyógyszerfejlesztések tekintetében, lehet, hogy még az egyszerű fájdalomcsillapítók, altatók vagy éppen az onkológiai készítmények esetében is. De akárhogy is nézzük, a kutatás-fejlesztés költségeit beleszámítva, sokszor éves vagy évtizedes fejlesztéseket, a marketinget, a reklámot… Szinte minden harmadik reklám, legalábbis a televíziós csatornákon gyógyszerreklám, de lehet, hogy minden második időközönként, a csomagolás meg minden egyéb költséget semmi nem indokolja. Semmi nem indokolja a több százszoros vagy több ezerszeres profitot, ami a gyógyszerek árában megjelenik. Csak a gyógyszerlobbi a bankárlobbihoz és más lobbikhoz hasonlóan veszedelmesen erős, nagyon nehéz vele szembemenni. A gyógyszerlobbival szembemenni sokkal nehezebb, mint mondjuk, egy viszonylag limitált létszámú képviselőcsoporttal rendelkező parlamenti párttal szembe. Az biztos, az egyik könnyebb, a másik sokkal nehezebb, pedig a forrásnál, a kibocsátásnál kellene megfogni a gyógyszerárakat.

Legyen egy tisztességes haszna a fejlesztőknek, a kutatóknak, legyen, senki nem sajnálja tőlük, legyen meg a gyógyszertáraknak is, de azt az extraprofitot semmi a világon nem indokolja. Sok esetben ugyanúgy, mint az élelmiszerárak emelkedését, tisztelt képviselőtársak, semmilyen racionális, szakmai vagy közgazdasági magyarázata nincs. Egy van: a gyarló emberi természet, a kapzsiság, a kajmánkodás, a féktelen mohóság.

Azt, hogy az élelmiszerárak most is emelkednek Magyarországon, semmi nem indokolja, most egyelőre még a forint/euró árfolyam sem. Csak és kizárólag az emberi tényező indokolja, a kereskedelem végtelen és féktelen mohósága, miközben sok esetben, mondjuk, a mezőgazdaság esetében a termelőket teljesen kiéheztetik és a tönk meg a csőd szélére sodorják. Éppen ezért a monitoringrendszer felerősítését, megerősítését követeli a Mi Hazánk Mozgalom.

Ami pedig a pártkommunikáció központi gépezetét illeti vagy a központi pártkommunikációs gépezetet, itt valóban komoly hasonlóságokat vélek én is felfedezni. Elég komoly összehasonlítási alap gyűlt össze az elmúlt több mint másfél évtizedben, sokszor az az érzésem, hogy az előző kormányzatból nagyon sok kommunikációs „szakember” átigazolt a TISZA-hoz, mert közel hasonló, sokszor tartalmában is hasonló, felütésében és stilisztikájában hasonló kommunikációs paneleket pufogtatnak - tisztelet a kivételnek - a mostani kormánypárti képviselők, mint tették azt a 2026-os választások előtt a Fidesz-KDNP képviselői, az akkori kormánypárti képviselők.

Nagyon sok hasonló magatartás, mintázat jelenik meg az önök viselkedésében, tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára, mindig hozzáteszem, mert nem szeretnék egyetlen képviselőtársamat sem ok nélkül, indok nélkül, alap nélkül megbántani. De azt látom önökön, tisztelt TISZA-s képviselők, akinek nem inge, ne vegye magára, ezt mindenki tegye hozzá, hogy egyre inkább másolják ezeket a magatartásmintákat, és a kritikát a legcsekélyebb mértékben sem tudják elviselni. A legkisebb kritika is a legtöbbükre lassan kezd - főleg a döntéshozókra - olyan hatással lenni, mint a vámpírra a napfény vagy a fokhagyma. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)