Vitályos Eszter (Fidesz)

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Lehet, hogy meglepő, de a törvényjavaslatnak elsősorban a vármegye és a megye elnevezések vonatkozására szeretnék reagálni.

Én úgy vélem, hogy ez a kérdés jóval többről szól, mint egy közigazgatási fogalomról, merthogy arról van szó, hogy tulajdonképpen hogyan is viszonyulunk a saját történelmünkhöz, a saját magyar hagyományainkhoz és a nemzeti önazonosságunkhoz. Nagyon szomorú azt megtapasztalni, ahogyan Hantosi képviselő úr mondta, mély megrendüléssel látom én is, hogy bizony a TISZA-soknak ez nem sokat jelent. Ezért is érdemes felidézni a történelmi tényeket.

A vármegye intézménye közel ezer éven keresztül a magyar államiság egyik legfontosabb tartópillére volt. Már Szent István király korában kialakult, és évszázadokon át nem csupán közigazgatási egységet jelentett, hanem a helyi önkormányzatiság, a közösségi önszerveződés és a magyar alkotmányosság egyik alapját is.

Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra ezt az elnevezést megszüntette. Az 1950-es közigazgatási átalakítás során ugyanis tudatosan számolták fel a történelmi hagyományaink jelentős részét. Nemcsak intézményeket alakították át, hanem szimbólumokat is lecseréltek. A vármegye helyett egyszerűen megye lett, mert a kommunista hatalom minden olyan történelmi kötődést gyengíteni akart, ami a nemzeti múltat és a magyar államiság folytonosságát jelentette és idézte fel.

Éppen ezért tartom különösen furcsának azt, hogy a TISZA-kormány és a frakció most ugyanazzal az érveléssel támadja a vármegye elnevezést, mint amit egykor, igen, mondjuk ki, a kommunista rendszer is használt. Ez elavult, ez idejétmúlt, ez ósdi, felesleges hagyomány ‑ ezzel érvelnek.

Nézzék, a társadalom egy nagy része naponta fedez fel az önök kormányzása és egyáltalán a működése között és a Rákosi-korszak között párhuzamokat, ezt ki kell mondani. Ezen nem megsértődni kell, hanem nem kell őket leutánozni, nem azt kell csinálni, nem úgy kell működni, nem úgy kell kormányozni, ahogy ők tették, és akkor valószínűleg nem lesz ilyen párhuzamba állítás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet vitatkozni azon, hogy egy közigazgatási elnevezés mennyire fontos, de nagyon kérem, hogy ne tegyünk úgy, mintha a történelemnek nem lenne jelentősége. Egy nemzet identitását a közös emlékezet, a hagyományok és a történelmi folytonosság is meghatározza. 2022-ben épp a történelmi hagyományokra figyelemmel vezettük be az elnevezések módosítását, és akkor is felmerült egyébként, hogy ennek az átállásnak milyen költségei vannak.

(13.30)

Mert ki kell mondani: táblákat kellett cserélni, okiratokat, nyilvántartásokat kellett módosítani, informatikai rendszereket kellett átállítani. Ezek nyilvánvalóan nem elhanyagolható kiadások voltak. Éppen ezért most különösen érdekfeszítő lenne visszafordítani ezt a folyamatot, újabb táblacseréket, újabb adminisztratív átállást és újabb közpénzkiadásokat okozva.

Ha valaki ma ismét a megye elnevezés visszahozatalát követeli, akkor mondja ki őszintén: ismét több ezer középület feliratait kell majd kicserélni, újra kell módosítani a hivatalos dokumentumokat, újra kell átalakítani a közigazgatási rendszereket, ennek ismét jelentős költsége lesz, amit végső soron a magyar adófizetők állnak.

És kérdezem én: valóban ez önöknek most a legfontosabb feladatuk? Úgy gondolják, hogy ennek az első száz napba feltétlenül bele kell férni, mert Magyar Péter valamelyik sátorban, valamelyik TISZA-sziget előadásán ezt megígérte? Ez az egyik legfontosabb az 1213 ígéretük mellett, hogy ezt a törvényjavaslatot megtárgyaljuk? Miközben az embereket a napi szintű megélhetési problémák, az üzemanyagárak, az egészségügy, az oktatás vagy éppen a gazdaság versenyképessége foglalkoztatja, valóban újabb félmilliárdos adminisztratív átnevezésre kellene költeni?

Azt gondolom, ennél jóval fontosabb lenne azt tudni például ezen a területen, hogy a TISZA-kormány mit is tervez az önkormányzati szektorral, milyen stratégiát, milyen feladatokat szánnak az önkormányzatoknak, milyen feladatokat akarnak majd elláttatni velük. Ezen a területen sem érvényesült sajnos az önök által sokat hangoztatott társadalmi párbeszéd és egyeztetés, mind ez idáig legalábbis. Az is alátámasztja ezt, hogy a területnek jelenleg nincs is kinevezett politikai vezetője, olyan államtitkár, aki kifejezetten csak az önkormányzatokkal foglalkozik, hiszen ‑ ahogyan látjuk és tudjuk ‑ az egyik minisztériumuknak még csak szervezeti és működési szabályzata sincsen. Tehát önök így dolgoznak, állítólag, így kormányoznak, állítólag. Azt gondolom, hogy ezek lennének az égető feladatok, ezeket kellene megoldani. Egy állam működését nem változtatja meg ugyanis egy elnevezés módosítása. A működés biztosítása és javítása ‑ nos, ez lenne az önök feladata. A látszatintézkedések helyett végre kormányozni kellene. És ha önök szerint egyébként üres az államkassza, akkor erre a célra honnan és miért szándékoznak félmilliárd forintos forrást biztosítani?

Tisztelt Ház! Lehet különböző politikai nézeteket vallani, de a magyar történelem tisztelete nem lehet pártkérdés. A vármegye nem valamelyik politikai oldal találmánya. A vármegye a magyar történelem része, túlélte a tatárjárást, a török hódoltságot, a Habsburg-korszakot, a világháborúkat is. Egyedül a kommunista diktatúra érezte úgy, hogy ezt az elnevezést el kell törölni, és most ugyanez az álláspontja a TISZA-kormánynak is, de önöket is túl fogja élni a vármegye, ebben egészen biztos vagyok.

De a napi politikai csatározások helyett tekintsünk erre a kérdésre, kérem, történelmi távlatból, őrizzük meg a hagyományainkat, becsüljük meg a történelmi örökségünket, és ne kezdjünk újabb drága és teljesen felesleges átnevezési hullámba. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)