Benke József (TISZA)

BENKE JÓZSEF (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, megmondom őszintén, nem így terveztem a felszólalásomat, ezért engedjenek meg pár gondolatot.

A Fidesz-KDNP-s képviselőtársaimnak üzenném ‑ párhuzamot állítottak itt Rákosi Mátyás kommunista politikus és a mostani átnevezéssel kapcsolatban ‑, nem tudom, hogy emlékeznek‑e rá: Szijjártó Péter, aki ott ült önök között, elment Kínába dolgozni, egy kommunista párt által üzemeltetett gyárba (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.), ahova most el fog helyezkedni. Tehát ez az egyik dolog: lényeges, hogy egy olyan helyen fog dolgozni, ami kommunista berendezkedésű.

Aztán amit szeretnék mondani így az ellenzék sorainak… (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Egy pillanat, csak végigmondom, tényleg. A lényeg az ebben az egészben, hogy egyfolytában mindig Putyint imádják meg Oroszországot, bocsássanak meg, a Mi Hazánkkal együtt. Az egyik olyan legszocialistább berendezkedésű (Vitályos Eszter közbeszól.) és még mindig kommunista vonalakkal rendelkező országról beszélünk, ahol komoly diktatúra van még a mai napig, és önök akarnak párhuzamot állítani itt a mi átnevezésünkkel kapcsolatban, illetve hogy ez hogyan fog majd utána megvalósulni, és milyen módon fog működni. Tehát nincs hozzá ilyen szempontból joguk, hogy ezt megtegyék, mert amíg ilyen dolgok történnek önök körül, úgy gondolom, addig ez nem teljesen helytálló. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Máthé Zsuzsanna (sic!) képviselőtársamnak üzenem, hogy az én nagymamám is ‑ ezzel indítottam a beszédemet ‑ cseléd volt. Szerintem rossz helyen ül, mert itt ül a pórnép, ott meg egyébként a bárók és a grófok ülnek. (Felzúdulás az ellenzéki sorokban. ‑ Dr. Koncz Zsófia: Kikérjük ezt magunknak!) De, de, én úgy gondolom, hogy ez így van. (Dr. Koncz Zsófia: Kikérjük ezt magunknak! ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Demagóg! ‑ Vitályos Eszter: Szégyelljétek magatokat!)

(13.10)

A nagymamám az 1900-as évek elején született, ő még cseléd volt. Gyermekkoromban nagyon sokat beszélt arról a világról, ahol a rang fontosabb volt, mint az ember. (Dr. Koncz Zsófia: Komolyan, szégyellje magát!) Nekem ezek a történetek még mindig figyelmeztetésként szolgálnak arra, hogy Magyarország soha nem indulhat el olyan úton, így ez a törvényjavaslat túlmutat önmagán: nem csupán jogszabályokat módosítanak, hanem arról is szólnak, hogy milyen országot szeretnénk építeni a következő években. (Rétvári Bence: Ez így van! Így van!) Én úgy gondolom, hogy a mai törvényjavaslat ilyen. (Rétvári Bence: Így van!)

A „megye” és a „kormánymegbízott” elnevezések használata egy egyszerűbb, közérthetőbb és az emberekhez közelebb álló közigazgatást fejez ki. Egy olyan államot, amelyet nemcsak működtetni lehet, hanem meg is lehet érteni. Az elmúlt hónapokban nagyon sok emberrel beszélgettem a választókerületemben. Ezekből a beszélgetésekből számomra mindig ugyanaz a tanulság rajzolódott ki: az emberek nem bonyolultabb államot szeretnének, nem több távolságot akarnak érezni az állam és saját maguk között, inkább egy olyan közigazgatást várnak, amely partnerként tekint rájuk, meghallgatja őket, segíti őket, és kiszámíthatóan működik. Tapasztalatom szerint a „vármegye” és a „főispán” elnevezések az elmúlt években sok emberben azt az érzést erősítették, hogy az állam inkább a rangokról és a címekről szól, mint hogy az emberek mindennapi problémáira keresné a megoldást.

Hiszem, hogy Magyarország erejét nem a címek adják, hanem az emberek bizalma. Hiszem, hogy az állam tekintélyét nem a rangok teremtik meg, hanem az, ahogyan az állam az emberekkel bánik: meghallgatja‑e őket, segíti‑e őket, és valóban partnerként tekint‑e rájuk? Aki közfeladatot vállal, annak nem több joga van másoknál, hanem nagyobb felelőssége. A XXI. század Magyarországán olyan közigazgatásra van szükség, amely korszerű, közérthető és valódi segítséget jelent az emberek mindennapjaiban. Így ez a törvényjavaslat egy fontos jelzés is egyben; jelzés arról, hogy magunk mögött hagyhatunk egy olyan szemléletet, amelyben sokan azt érezhették, hogy a rangok és a címek fontosabbá váltak, mint maga az ember.

Korunk Magyarországának olyan közigazgatásra van szüksége, ahol a közigazgatás nem a hatalom jelképe, hanem a közszolgálat eszköze. Ezért támogatom ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)