László Endre Márton (TISZA)

LÁSZLÓ ENDRE MÁRTON, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy első hosszabb, tervezett felszólalásom elején köszönetet mondjak Pest megye 6-os választókerületében élő honfitársaimnak, amiért bizalmat szavaztak és parlamenti képviseletükkel engem bíztak meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt padsoraiból.) Köszönöm szépen. Remélem, a munkámmal méltó leszek erre a megtiszteltetésre.

Feladatom, hogy a T/405. számon benyújtott, a megye és a kormánymegbízott elnevezés alkalmazásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezetről szóljak önökhöz. Ennek a törvénytervezetnek két fontos eleme van. Egyrészt a „vármegye” kifejezések cseréje újra „megye” kifejezésre, valamint a „főispán” megnevezés cseréje „kormánymegbízott” kifejezésre az érintett körülbelül 180 törvény szövegében. Másrészt a miniszterelnök illetményének meghatározása, ígéretünk szerinti csökkentése.

Egy idézettel szeretném kezdeni a Magyarságkutató Intézet egyik dokumentumából: „A vármegyéket pedig Szent István óta biztosan ispánok irányították, akik szinte teljhatalmú urai voltak a területeknek, csak az egyház és a király volt fölöttük”. A vármegye és a főispán elnevezés 2023-as visszaállítása nem a magyar emberek számottevő részének kérésére, nem széles társadalmi igényre történt, hanem ugyanolyan erőszakos módon kényszerítették rá a magyar állampolgárokra azt, mint oly sok mást az elmúlt 16 évben. De úgy tűnt, a főispán elnevezéssel nem végzett teljes munkát a kormány, hiszen nem írták elő kötelezően a nekik járó „méltóságos úr” megszólítás használatát a hivatalos levelezésekben. A vármegye és a főispán elnevezések után vajon mi következett volna? 2026-ban a nádorok, 2030-ban pedig maga a királyság visszaállítása? Jó úton haladtunk afelé, hogy a folyamat végén még tényleg megkoronázzuk I. Viktort.

A magyar népmesékben nem véletlenül nevették ki a főispánokat olyan sokszor. A főispánok történelmi tisztsége a magyar politikai szatírában és a köznyelvi humorban is gyakran volt gúnyolódás tárgya, a bürokratikus dölyf, a központi hatalom elvtelen és esztelen kiszolgálása és a vármegyei kivagyiság szimbólumává váltak. A főispán elnevezés 2023-as visszaállításával pont ilyen gúny tárgyává tették azokat a közszolgákat, akik addig kormánymegbízottként végezték fontos munkájukat, és ők csak kelletlenül mosolyoghattak ezen, más választásuk nem volt.

A vármegye és a főispán elnevezés tehát letűnt korok szellemét idézte meg, olyan korokét, amelyekbe az orbáni illiberális, neofeudális, autokrata rendszer ugyan visszavágyott, de amely korok vajmi kevéssé tartalmaztak demokráciát, egyenlőséget, emberségességet és elfogadást. A főispánok helye a nádorok, földesurak, királyok, hercegek, hűbérurak, hűbéresek, vazallusok, jobbágyok, várnagyok, udvarbírók, udvarmesterek, apródok, lovagok, fegyverhordozók és zsellérek között van a történelemkönyvekben, nem pedig a haladó szellemiségű, modernkori demokráciában. A vármegye pedig a hűbérbirtok, az uradalom, a majorság, a jobbágytelek, a jobbágyporta és jobbágyföld, az allódium és a várbirtok társaságában érzi jól magát.

A feudalizmust az emberiség túlhaladta, múzeumokba és könyvtárakba zártuk e korok poros emlékeit. Nem véletlenül tettük ezt. A történelem bebizonyította, hogy az egyszemélyi hatalomra épülő társadalmi rendszerek a végén mindig véres véget érnek. Háborúkhoz, népirtáshoz, gazdasági és társadalmi bukáshoz vezetnek, ahogy az orbáni neofeudális rendszer is súlyos gazdasági és morális válsághoz vezetett. Magyarország vérzivataros évtizedei, az első és a második világháború után a magyar vármegyerendszer végleg és helyrehozhatatlanul szétesett. A vármegyék 1949-es átnevezésével ezt a korszakot zárta le az ország. Az azóta eltelt több mint hetven évben generációk sokasága használta a megye elnevezést szeretett szülőföldjének vagy otthonának megnevezésére, ahogyan én is, és nekem sem tetszett, amikor a megkérdezésem nélkül úgy döntött az Orbán-kormány, hogy átírja azt, és erőszakkal visszahozza a köznyelvből már réges-régen kikopott vármegye elnevezést. A fiatalabb generációk pedig végképp értetlenül álltak az ódon elnevezés előtt.

De mi megkérdeztük a választókat ebben a kérdésben is, és ők azt a választ adták, hogy kérik vissza a megyéket, és hagyjuk végre a modoros és feudális főispán elnevezést. Mi megkérdeztük az embereket, és a kétharmaduk azt mondta, tegyük vissza a múzeumba a vármegyéket és a történelemkönyvekbe a főispánokat. Megígértük, és most beváltjuk ezt az ígéretünket is.

Tisztelt Ház! E törvényben szereplő módosítások elsődlegesen jogtechnikai és terminológiai jellegűek. A javaslat nem irányul az érintett szervek feladat- és hatásköreinek érdemi átalakítására, nem változtatja meg a közigazgatási, hatósági vagy önkormányzati jogviszonyok tartalmát, és nem érinti az egyes eljárások anyagi jogi vagy eljárásjogi feltételrendszerét. A szabályozás célja az, hogy a jogrendszerben alkalmazott elnevezések egységesek, következetesek és a joghasználók, valamint a jogkereső közönség számára egyértelműek legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény másik eleme a miniszterelnök illetményének csökkentése. Alapvető cél, hogy az állami vezetők, így a miniszterelnök illetménye is a költségvetés teherbíró képességével arányosan kerüljön megállapításra, annak az elvnek a messzemenőkig történő szem előtt tartásával, hogy az állami vezető elsődleges kötelezettsége és felelőssége a köz szolgálata. Erre tekintettel a törvény a miniszterelnök illetményének megállapítására vonatkozó törvényi rendelkezéseket is módosítja.

(12.30)

A miniszterelnök eddigi, összesen bruttó 7 millió 178 ezer forintos havi illetménye az eredeti rendelkezések szerint tovább emelkedett volna 8 millió forintra, e helyett az Európában GDP-arányosan is kiugróan magas összeg helyett a miniszterelnök illetményének havi bruttó összegét jelentősen csökkenti. A módosítás az összeget a házelnöki tiszteletdíj helyett közvetlenül az országgyűlési képviselők tiszteletdíjához köti, a képviselők tiszteletdíjának 1,91-szeresében állapítja meg, amennyiben a miniszterelnök országgyűlési képviselő is; amennyiben a miniszterelnök országgyűlési képviselői megbízatást nem tölt be, az illetménye a képviselői tiszteletdíj 2,91-szerese lesz.

Tisztelt Ház! Magyarország végleg maga mögött akarja hagyni a szervilitásra, hűbéri rendszerre és urambátyámmódszerekre épülő kormányzati struktúrát, amelyben a miniszterelnök királyi javadalmazásban részesülhetett. Ezért kérem, támogassák a T/405-ös törvénytervezetet, és repítsük vissza Magyarországot a modern, európai XXI. századba! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)