Dr. Simon Zsuzsánna (TISZA)

DR. SIMON ZSUZSÁNNA (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy József Attila soraival kezdjem a felszólalásomat. „Ha az Isten íródiák volna / S éjjel nappal mozogna a tolla, / Úgy se győzné, ő se, följegyezni, / Mennyit kell a szegénynek szenvedni. / Aki szegény, az a legszegényebb…,”

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindannyian emlékeznek rá, hogy a közelmúltban az ellenzéki padsorokból hallottunk országos statisztikákat, miszerint a foglalkoztatás nőtt, a családtámogatás bővült, és számos gazdasági mutató kedvező irányba mozdult el. Ugyanakkor az ukrán határ közelében élő képviselőként kötelességem arról beszélni, hogy vannak térségek, ahol ezek egyáltalán nem érződnek.

23 éven át dolgoztam házi gyermekorvosként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4-es számú választókerületében, Fehérgyarmaton, a kampány során pedig eljutottam a választókerület mind a 88 településére. Számtalan emberi sorsot ismertem meg. Orvosként nemcsak beteg gyermekeket láttam, hanem a családok életét is. Láttam családokat, amelyeknek hónapról hónapra arról kellett dönteniük, hogy gyógyszert váltsanak ki, vagy élelmiszert vásároljanak. Sokszor számoltam a gyógyszerárakat, ismerve a család által ráfordítható nagyon alacsony összeget. Láttam gyermekeket, akik úgy kezdték a tanévet, hogy a szüleik füzetet vagy tornacipőt sem tudtak vásárolni. És találkoztam szülőkkel, akik remegő hangon mondták a rendelőben: „Doktornő, nem tudtam kiváltani a gyógyszert”. És ezek nem egyedi történetek, sok család mindennapjai.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye továbbra is az ország egyik legalacsonyabb jövedelmű térsége. A nettó mediánbér 300-330 ezer forint körül van. A választókerületünkben nagyjából minden harmadik ember szegénységben vagy a társadalmi kirekesztődés árnyékában él. A Vásárosnaményi, a Záhonyi és a Fehérgyarmati járás foglalkoztatási mutatói az ország kedvezőtlenebbjei közé tartoznak. Az aprófalvas szerkezet miatt magas az álláskeresők száma, a munkanélküliségi ráta 6-8 százalék. Az egykor több ezer embernek munkát adó üzemek megszűntek vagy jelentősen leépültek.

Aki naponta el tud járni egy közeli városba, szerencsésnek mondhatja magát. Sok családban azonban az egyik, de gyakran mindkét szülő távol dolgozik azért, hogy biztosítani tudja gyermekei megélhetését. Nagy a függőség a közmunkaprogramtól, a legtöbb településen az önkormányzat a fő foglalkoztató. Nem csoda, hogy a fiatalok elköltöznek. Nem azért, mert nem szeretik a szülőföldjüket, hanem azért, mert ott keresik a jövőjüket, ahol a bizonytalanság helyett több lehetőséget látnak. Ezért különösen fontos, hogy a határ menti térségek felzárkóztatása kiemelt jelentőséget élvezzen, ehhez új munkahelyekre, jobb közlekedésre, biztonságos egészségügyi ellátásra és célzott családtámogatási programokra van szükség.

Örömmel fogadtuk az iskolakezdési támogatást, a vényköteles gyógyszerek áfamentességét és a tűzifaáfa csökkentését, de hiszem, hogy Magyarország akkor lesz élhető és emberséges, ha a fejlődésből nemcsak a nagyvárosok, hanem a legkisebb falvak is részesülnek. Ezért kérem a kormányt, hogy fordítson kiemelt figyelmet Szatmár, Bereg és Felső-Szabolcs térségének felzárkóztatására.

Orvosként azt tanultam meg, hogy minden ember számít, országgyűlési képviselőként pedig azért fogok dolgozni, hogy Magyarországon egyetlen település és egyetlen család se érezhesse úgy, hogy megfeledkeztek róla. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a TISZA soraiban.)