Bódis Kriszta (TISZA)

BÓDIS KRISZTA (TISZA): Köszönöm a szót. Úgy érzem, hogy önök cinikusak egyrészről, és azt hiszem, hogy nem értenek a szociálpolitikához. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Az elmúlt 16 évben önöknek hatalmas lehetősége lett volna arra, hogy nemcsak iskolakezdési támogatást adjanak, mert nem adtak, tehát most arról beszélgetünk, amit önök nem csináltak meg, és azt kritizálják, másrészt önöknek arra volt felhatalmazásuk és lehetőségük, hogy a szegénység újratermelődésének ördögi körét megszakítsák azzal (Taps a kormánypárt soraiban.), hogy nem Erzsébet-táborokat szerveznek, nem kérdés, hogy ezek nagyon jó programok, hanem intézményrendszereket változtatnak meg, strukturális, rendszerszintű változást hoznak, olyan oktatási rendszert például, ahol minőségi oktatást kaphatnak a gyerekek.

Én voltam az egyik civil egyébként, talán erre sem emlékeznek… ‑ a civilek önök helyett megcsinálták azt, amit az államnak kellett volna, vagy próbálták megcsinálni ellenszélben, minőségi oktatáshoz juttatni a gyerekeket, vagy például különféle iskolakezdési támogatásokat adni. Innen is köszönöm azoknak a civileknek, akik az elmúlt 16 évben minden év elején gyűjtöttek a gyerekeknek és most a szigeteknek is, akik segítettek, hogy megfelelő eszközöket kapjanak a gyerekek. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Elmondom, hogy még miben kiabáltak a szakemberek és a civilek. Pontosan a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény ügyében, ugyanis volt egy sokkal jobb mutató, a hátrányos helyzet és a halmozottan hátrányos helyzet mutatója, amely pontosabban fejezte ki és nyomon követhetővé tette az oktatási rendszerben is, de más rendszerekben is a szegény embereket, a szegény gyermekeket. Ez egy nagyon-nagyon jó kategória volt. Ehelyett önök bevezették a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény mentén történő mérést. Meglepő módon lecsökkent a hátrányos helyzetű gyerekek száma, a statisztikai adatok ezért kevesebb szegény gyereket mutattak ki. Gondolom, nem véletlenül született meg ez a döntés.

Ezenkívül az RGYK, ez a kedvezmény nem nőtt a bérek növekedésével. Tehát azt a küszöböt, amit most itt hiányolnak, hogy nem jó, pontosan önök állították be. Megjegyzem, hogy igen, fogunk gondolkodni ennek a küszöbnek a megváltoztatásán, pont azért, hogy a dolgozó szülők és az önök által emlegetett szülők se maradjanak ki. Ezt nem lehet ilyen rövid idő alatt bemérni. Borzalmasak azok az adatok, amelyek mentén a jogosultságot mérni lehet, éppen az önök tevékenységének köszönhetően.

Még egyet a kártyás és a készpénzes kifizetéssel kapcsolatban, és az, hogy időben ez hogyan tolódik el. Mi nem az íróasztal mellől hoztuk ezeket a döntéseket. Hosszú beszélgetéseket, vitákat, szakmai vitákat is folytattunk. Ezenkívül külön az iskolakezdési támogatás kapcsán megkérdeztük a terepen dolgozó szakembereket, tapasztalati szakértőket is, akik szegregátumokban dolgoznak gyerekekkel vagy egyszerűen csak ott élnek, kutatást végeztünk azzal kapcsolatban, hogy milyen formában történjenek ezek a kifizetések, hiszen mi is tudjuk, én különösen, mert terepről jövök, hogy milyen visszaélések lehetnek, egyébként ezeknek az embereknek nem feltétlenül a rovására írandóan, hanem egyszerűen abból a helyzetből következően, ahova ők kerültek, hogy ezek tényleg célzottan jó támogatások legyenek. Ezekből a kutatásokból született ez a mostani döntés, vagyis hogy legyen készpénzes kifizetés is és legyen kártyás is.

Azt gondolom, hogy meg kell majd nézni... Miért nem ezt kérdezték meg egyébként, hogy gondoltunk‑e arra, mert gondoltunk, hogy meg fogjuk nézni, milyen hatású az a támogatási rendszer, amit most kitaláltunk, és természetesen finomhangoljuk majd a következő időszakban. Ezt önök nem tették, mert önök nem adatvezérelt döntéseket hoztak, és nem nézték a hatását a döntéseiknek. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban.)