Dr. Szijjártó Gábor (TISZA)

DR. SZIJJÁRTÓ GÁBOR (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Háziorvosi praxisból érkeztem az Országgyűlésbe. Közel hat évig voltam egy leszakadó, roma többségű kistelepülés orvosa, ahol a szegénység nem statisztikai adat, hanem a mindennapi valóság. Nap mint nap szembesülnöm kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy sok gyermek számára a születési hely ma is meghatározza a jövőt. Nem azért, mert ne lennének tehetségesek vagy szorgalmasak, hanem mert családjuk gyakran nem tudja biztosítani számukra a tanulás, a kitörés feltételeit.

Már az iskolakezdés is komoly anyagi kihívást jelent. Sok családnak gondot okoz a tanszerek, a megfelelő ruházat vagy akár a legalapvetőbb tisztasági eszközök megvásárlása. A hátrány azonban nem áll meg az anyagi nehézségeknél. Számos gyermek olyan otthonból érkezik, ahol nincs megfelelő környezet a tanuláshoz. A problémát tovább mélyíti, hogy sokan korlátozottabb szókinccsel, eltérő kommunikációs háttérrel érkeznek az iskolába, ami megnehezíti a tananyag elsajátítását, nehezíti a közösségbe való beilleszkedést. A kezdeti kudarcélmények könnyen önbizalomvesztéshez vezetnek, és így egy idő után már a saját képességeikben való hit is meginog.

Tapasztaltam, hogy számos családban még mindig erős a közintézményekkel szembeni bizalmatlanság, emiatt az iskola és a szülők közötti együttműködés sem mindig tudja betölteni a támogató szerepet, melyre a gyermek fejlődéséhez szükség lenne. Mindez már az óvodából az iskolába történő átmenet során is megmutatkozik. Azok a gyermekek, akik készségbeli vagy szocializációs hátránnyal kezdik meg az első osztályt, már induláskor lemaradásba kerülnek. A kistelepüléseken ezek a különbségek különösen jól látszanak. A gyermekek hamar érzékelik, hogy nem ugyanazokkal a lehetőségekkel indulnak, mint társaik, és ez könnyen odavezet, hogy már fiatalkorban elveszítik a hitüket abban, hogy tanulással és kitartással valóban képesek megváltoztatni a saját jövőjüket.

Éppen ezért tartom kiemelkedően fontosnak a százezer forintos iskolakezdési támogatás bevezetését. Bár önmagában nem oldja meg az említett társadalmi problémákat, enyhíti azok egyik legmeghatározóbb okát, az iskolakezdéskor jelentkező anyagi hátrányokat. Célja, hogy minden gyerek számára biztosítottak legyenek az eredményes tanévkezdéshez szükséges alapvető feltételek. Ha egy családnak nem kell választania az iskolakezdéshez szükséges kiadások és a mindennapi megélhetés között, a gyermek már az első naptól kisebb hátránnyal és magabiztosabban kezdheti meg a tanulmányait. Ez nem csupán anyagi segítség, hanem hozzájárulás az iskola kapujában megjelenő esélykülönbségek mérsékléséhez, megkönnyíti a beilleszkedést, és csökkenti a korai lemaradás kockázatát.

(12.10)

Ez a támogatás a társadalmi szolidaritás elvét fejezi ki, azt, hogy az iskolakezdés anyagi terhei nem akadályozhatják meg egyetlen gyermek sikeres tanévkezdését sem; olyan befektetés, mely az esélyegyenlőséget erősíti, és hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek jövőjét egyre inkább a tehetségük, szorgalmuk és kitartásuk, ne pedig körülményeik határozzák meg.

Hiszem, hogy az ország jövője nem azon múlik, hogy meddig jutnak a legszerencsésebbek, hanem azon, hogy képesek vagyunk‑e kötelezettséget vállalni és esélyt adni azoknak a gyermekeknek, akik a legnehezebb körülmények közül indulnak. Ezért kérem a képviselőtársak támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)