{"cycle": 43, "id": "19-44", "date": "2026-07-21", "ulnap": 19, "seq": 44, "speaker": "Szimon Renáta (TISZA)", "p_azon": "002Y", "faction": "TISZA", "kind": "napirend előtti felszólalás", "role": null, "event": "Napirend előtti felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 318, "position": null, "chars": 4525, "paragraphs": ["SZIMON RENÁTA (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már emlékeztünk Nándorfehérvárra, emlékezzünk egy másik fontos eseményre is! Petőfi Sándor: Vasuton ‑ részlet: „Tenger kéj veszen körűl, / Közepében lelkem fürdik... / A madár röpűlt csak eddig, / Most az ember is röpűl! / Nyílsebes gondolatunk, / Későn indulánk utánad, / De sarkantyúzd paripádat, / Mert elérünk, elhagyunk! / Hegy, fa, ház, ember, patak / És ki tudja, még mi minden? / Tűnedez föl szemeimben / S oszlik el, mint köd-alak.”", "Petőfi Sándor Vasuton című verséből kiragadott részlettel szeretnék a magyar modernizáció egyik legnagyobb pillanatára emlékezni: arra a napra, amikor 1846. július 15-én elindult Magyarország első gőzüzemű vasútvonala Pest és Vác között; egy olyan vállalkozásra, amely nemcsak két várost kötött össze, hanem egy egész nemzet önbizalmát, önképét és jövőképét formálta át.", "Magyarországon az 1832-36-os rendi országgyűlésen törvény született a Pest-Buda és Bécs vasúti összeköttetés koncessziójáért. Az első szakasz, a Budapest-Vác 33 kilométeres szakasz kivitelezése 1844. október 5-én el is kezdődött. A vasút építése nem volt mentes a visszaélésektől, a gyanús ügyektől, akárcsak az elmúlt évtizedek nagyberuházásai. A közös akarat azonban erősebb volt minden akadálynál. A sínek walesi és porosz acélból készültek, a talpfák magyar tölgyből, a csavarokat Resicabánya adta, a töltést a Duna medréből nyert hordalékanyag szolgáltatta. A mozdonyokat, melyeket „Pest” és „Buda” névre kereszteltek, Belgiumból hozták, és Jedlik Ányos fizikaprofesszor vizsgálta be 1845 októberében. Magyar és külföldi tudás, hazai és nemzetközi tapasztalat együtt teremtette meg azt, amit ma a magyar vasút születésének nevezünk. Végül 1846. július 15-re minden készen állt, hogy a Magyar Középponti Vasút első, Pest-Vác vonalát József nádor és családja részvételével ünnepélyesen átadják. A Jelenkor 1846. évi 57. száma ezt írja: „Folyó hó 15-én nagy napot éltünk. Az annyi vajúdás közt végre elkészült pest–váci vonal nyittatott meg díszes ünnepéllyel. Délután 4 órakor érkezett az indóház csarnokába nádorunk fenséges családjával, s néhány perc után a két mozgonygéppel (Buda és Pest) ellátott kocsivonat mintegy harmadfél száz meghívottal útnak indult.” A korabeli beszámolók szerint tehát a Buda és Pest mozdonyok 1846. július 15-én délután nyolc kocsival vitték Vácra a meghívott 250 személyt. A 33 kilométeres utat ‑ 10 perc dunakeszi várakozással ‑ 59 perc alatt tették meg. Bizonyára erre emlékezünk a ma is hasonló menetidővel. (Szórványos derültség a kormánypárt soraiban.)", "Az első magyar vasút megépítése a reformkor Magyarországának bátorságát mutatja, azt a bátorságot, amely képes volt szembenézni a kor kihívásaival, és képes volt kimondani: Magyarország nem maradhat le Európa mögött. A vasút nem egyszerűen közlekedési eszköz volt. A vasút a haladás, a nyitottság, a modernizáció jelképe lett. A Pest-Vác vasútvonal megnyitása után valódi vasútépítési láz indult el, a sínek a századfordulóra behálózták a teljes történelmi Magyarországot. Ez a hálózat nemcsak városokat kötött össze, hanem gazdaságot, kultúrát, közösségeket. A vasút a magyar modernizáció jelképe lett. A reformkor és a dualizmus vezetői felismerték, hogy aki vasutat épít, az jövőt épít.", "És itt érkezünk el a jelenhez. A Pest-Vác vasútvonal története nemcsak ünnep, hanem tükör is. Tükör, amelyben látnunk kell, hogy az elmúlt 16 évben Magyarország nem élt minden lehetőségével. Miközben Európa országai a XXI. század vasútját építik, mi sokszor a XIX. század örökségének fenntartásáért küzdünk. A reformkorban két év alatt épült meg az első magyar gőzüzemű vasút, a közelmúltban pedig évtizedek teltek el anélkül, hogy egy-egy nagyobb közlekedési fejlesztés valóban megvalósult volna.", "A reformkorban a vasút a haladás szimbóluma volt; ma sokszor a lemaradásé. A Pest-Vác vasútvonal története arra tanít, hogy a fejlődéshez nemcsak pénz kell, hanem akarat, vízió és mindenekelőtt felelősség a jövő iránt. A reformkor Magyarországa hitt abban, hogy a következő generációknak jobb országot kell hagyni. Nekünk is hinnünk kell ebben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)", "Petőfi Sándor így írt: „Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be a világot, / Mint a testet az erek. / (…) Miért nem csináltatok / Eddig is már?... vas hiányzott? / Törjetek szét minden láncot, / Majd lesz elég vasatok.” Ez a néhány sor ma is érvényes. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)"]}