Trentin Balázs (TISZA)

TRENTIN BALÁZS (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Bencsik úrhoz és Hargitai úrhoz szeretnék fordulni. Örülök, hogy kialakult egyfajta vita. Lesznek dolgok, amelyekben egész bizonyosan egyet fogunk érteni, más dolgokban nem. Két dolog bizonyosan hiányzott az eddigi költségvetésből: a stabilitás és az átláthatóság. (Járosi Péter tapsol.)

Igyekszem most pragmatikus lenni. A törvény lényegében három egyszerű kérdésről szól, beszéltünk róla, mind a háromról. A legelső, hogy meg akarjuk‑e kapni az uniós forrásokat. Ha igen, akkor teljesítenünk kell azokat a vállalásokat, amelyeket Magyarország a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben tett. Ez nem ideológiai vita, hanem gyakorlati kérdés. Ha teljesítjük a feltételeket, rendelkezésre állnak majd a források, ha nem teljesítjük azokat, akkor nem ‑ ez ennyire egyszerű. Viszont arról sem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem, hogy ezeknek a vállalásoknak a teljesítése egyben segíti a jogállamiság visszaépítését és az átlátható közpénzügyi reformok megvalósítását.

A második kérdés: ki figyeljen arra, hogy a költségvetés hosszú távon is fenntartható legyen? Ugye, erre szolgál a sokat emlegetett Költségvetési Tanács, amelynek a feladata, hogy jelezze a kockázatokat és véleményt mondjon a költségvetésről. Ehhez pedig valódi függetlenségre és önállóságra van szüksége.

Itt érdemes egy pillanatra megállni. Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a gazdaság szereplőinek bizonytalanság helyett kiszámíthatóságra lett volna szükségük, a költségvetésnek ugyanis az lett volna a dolga, hogy stabil irányba mutasson az országnak és a gazdaságnak. Sajnos 2021 és ’25 között, ahogy önök is említették, sokszor ennek az ellenkezőjét láttuk. A 2021-es költségvetést 85 alkalommal, a ’22-est 61 alkalommal, a ’23-ast 55 alkalommal, de még a ’25-öst is ‑ ahogy Szabadi úr említette ‑ 46 alkalommal kellett év közben módosítani; ez azt jelenti, hogy a Fidesz kormányzása alatt hetente újra kellett írni Magyarország pénzügyi tervét.

Legyen mindenki számára világos: minden egyes módosítás azt üzeni a vállalkozóknak, hogy nem lehet előre tervezni; azt üzeni az önkormányzatoknak, hogy bizonytalan, miből gazdálkodhatnak; és azt üzeni a magyar családoknak, hogy ami ma biztosnak tűnik, az lehet, hogy holnap már nem az. Egy országot nem lehet állandóan átírt költségvetésekre építeni, egy költségvetés ugyanis attól jó, hogy ritkán kell hozzányúlni. A stabil költségvetés hitelességet teremt, a hitelesség bizalmat épít, a bizalom beruházásokat vonz, a beruházások munkahelyet teremtenek, a munkahelyek pedig erősebb gazdaságot és nagyobb jólétet hoznak minden magyar számára.

Ne feledjük, minden költségvetési sor mögött emberek állnak: egy család, amely otthont vásárol vagy gyermeket vállal; egy gyermek, aki jobb iskolába szeretne járni; egy idős ember, aki időben szeretne orvoshoz jutni; egy vállalkozó, aki új munkahelyeket szeretne teremteni. A költségvetés nem analitikus számok sokasága, hanem az emberek mindennapi életének a terve. Éppen ezért fontos, hogy legyen független intézmény, amely időben jelzi a kockázatokat, segíti a felelős költségvetési tervezést, és hozzájárul ahhoz, hogy a költségvetés valóban megbízható pénzügyi terv legyen.

A harmadik kérdés pedig az, ki mondja ki a végső szót Magyarország költségvetéséről. Az Alaptörvény tizenhetedik módosításával összhangban megszűnik a Költségvetési Tanács költségvetési vétója. Bencsik úr, nincsenek hátsó szándékok, a tanács továbbra is ellátja a szakmai feladatát: véleményt mond, elemez, figyelmeztet a kockázatokra, de a végső döntést a demokratikusan megválasztott Országgyűlés hozza meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Költségvetési Tanács nem kormányoz, hanem ellenőriz. A parlament nem költségvetési tanácsadó, hanem döntéshozó. Egy egészséges demokráciában mindkettőre szükség van: legyen egy független szakmai intézmény, amely figyelmeztet a kockázatokra, de a végső felelősséget továbbra is a választók által megválasztott Országgyűlés viselje! Mert végső soron nem az intézményekért alkotunk törvényeket, hanem az emberekért, azért, hogy Magyarországon olyan döntések születhessenek, amelyek mögött egyszerre van szakmai megalapozottság és demokratikus felhatalmazás.

Egy működő és emberséges állam a magyar emberekért létezik, azokért az emberekért, akik minden reggel dolgozni indulnak, vállalkoznak, gyermeket nevelnek, adót fizetnek, és joggal várják el, hogy az állam ugyanazzal a felelősséggel bánjon a közös pénzükkel, ahogyan ők bánnak a sajátjukkal. Ha ezt a bizalmat sikerül újraépítenünk, akkor nemcsak stabilabb költségvetésünk lesz, hanem erősebb gazdaságunk, hitelesebb államunk és egy emberibb, kiszámíthatóbb Magyarországunk is. Ezért kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)

(18.00)