Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony. Elnézést, tisztelt képviselőtársaim, de támadt egy jó ötletem itt a vége felé, mert olyan céget viszont tudok mondani vagy javasolni, vagy ajánlani az önök szíves figyelmébe, ahol szerintem mindenféle mérce szerint indokolt lehet egy ilyen állami felügyelő kinevezése, és fokozott ellenőrzés alá kellene helyezni, bár fejből így hirtelen nem tudom megmondani, hogy van‑e 75 százalék vagy azt meghaladó mértékű, sőt szerintem ott nincs, a működési jellegéből adódóan én azt gyanítom ‑ mindjárt fogom mondani a céget vagy a cégcsoportot ‑, hogy ott valószínűleg nincs ez a 75 százalékos, közbeszerzésekből származó bevétel. Tehát minden igaz lehet, és az ellenkezője is, tehát lehet, hogy nem csak ehhez kellene kötni. A Bászna Gabona Zrt.-re és az egyéb básznás cégekre gondolok.

Ennek az egész botrányos esetnek idén, még az év elején, a szakadó hóesésben, mínusz tíz fokban én lehettem, idézőjelbe téve, a keresztapja vagy a névadója ‑ nyilván nem, mert a keresztapja egész más volt ‑, én ezt „Kósa Nostrá”-nak neveztem el, vagy a „Kósa Nostra” egyik csápjának, a gabonamaffia-ügycsoportot. Legalább 10 milliárd forint károkozás történt különböző elkövetési magatartásokkal, én négy vagy öt elkövetési magatartást állapítottam meg vagy detektáltam. Igen súlyos bűncselekményeket követtek el: nemes egyszerűséggel nem fizették ki a termelőket, de a betárolt gabonát vagy gabonát tárolás nélkül továbbértékesítették. Alsó hangon 10 000 millió forintot néztek trombitának, és fújtak meg, de ez az, ami csak így első ránézésre megállapítható.

Na most, nem vagyok benne biztos, hogy közbeszerzések közrejátszottak ennek a cégcsoportnak a működésénél, tehát például itt lehet, hogy ezt nem tudják majd a saját szabályaik szerint állami felügyelői hatáskörbe helyezni, pedig nagyon is indokolt lenne; arról nem beszélve, hogy az állam egyébként, nagyon helyesen, megelőlegezte ezt a 10 milliárd forintot. Nyilvánvalóan ez a választási kampánynak is szólt, hogyha nem választási évben vagyunk, és nem három hónap van csak hátra az országgyűlési választásokhoz képest, akkor szerintem ebből nem lett volna semmi; ilyen értelemben jól jártak a termelők, ez a katasztrófa egy szerencsés időszakban következett be, mert az állam úgy érezte, hogy az országnak egy olyan körzetében, ahol a Fidesz még egyébként most is nagyon jó eredményeket tudott elérni, fontos ez a fajta kárrendezés.

Az, hogy ezt hogyan fogják visszahúzni a Bászna vagyonából, hogy visszahúzzák‑e egyáltalán, ami indokolt lenne, az már egy fogósabb kérdés; az, hogy a bűnösök magánvagyonából, az ingatlanoktól a nagy értékű sportautókon, Ferrarikon és egyéb gépjárműveken túl, az megint egy fogós kérdés. És az, hogy ebben egy ma már itt nem lévő képviselőnek, egykori képviselőtársamnak mi a szerepe, szerintem könnyebben megállapítható lenne, mert anélkül, hogy mentegetném Sz. Gábort, Sz. Gábor mátészalkai lakost, neki semmilyen képessége meg tudása nincs ahhoz, hogy végigvigyen egy ilyen cselekménysorozatot. De itt indokolt lenne egy fokozott állami felügyelet ellátása, egyrészt hogy az állam visszakapja a 10 milliárdját, másrészt mert az a probléma ‑ és itt van az agrárminiszter úr, úgyhogy valószínűleg az ön megjelenése is megihletett engem, amikor itt az utolsó utáni perces becsúszó szereléssel szót kértem ‑, hogy itt egy akna el lett rejtve.

Ez az akna pedig az, hogy a gazdáknak, amikor bejelentkeztek a kárrendezésbe, erre a 10 milliárd forintos kárrendezésre, akkor elvileg be kellett jelentkezniük, egy nyilatkozatot kellett kitölteniük ‑ és nem vagyok benne biztos, hogy ezt a többségük megtette ‑ annak érdekében, hogy az uniós eljárási szabályok szerint ne minősüljön bújtatott vagy rejtett támogatásnak ez a fajta megelőlegezett kárrendezés, hiszen ez az Unió jogrendszerével nehezen összeegyeztethető, de így sikerült a korábbi agrárvezetésnek, egyébként szerintem helyesen és ügyesen kettévágnia a gordiuszi csomót. Tehát ha az előbb korholtam itt a Kósa nostra kapcsán egyes fideszes szereplőket, akkor most dicsértem is azt a minisztériumot, amely viszonylag gyorsan megoldotta. Viszont hogyha ezt a gazdák nem tették meg, hogy bejelentkeznek hitelezőnek ebbe a láncolatba, akkor számolhatnak a kárrendezés során részükre megelőlegezett összeg kamatokkal történő visszafizetésével. Na most, ezt azért kellene ellenőrizni, mert a gazdaembereknek nem az a feladatuk, hogy papírmunkát intézzenek, nem is ebben a legjobbak, de nem is kell, hogy ebben a legjobbak legyenek. Ha valamilyen adminisztrációs elcsúszás történt, akkor a 10 milliárd forintnak egy igen jelentős részét, én azt gondolom, hogy maximum egy éven belül, de lehet, hogy még hamarabb, még rövidebb időn belül, a gazdák majd vissza kell hogy fizessék az államnak.

E tekintetben tehát akár egy gyors áttekintésre lenne szükség, könnyítő szabályokra lenne szükség, és annak érdekében, hogy ez a kockázat végleg megszűnjön, tehát ne lebegjen ez Damoklész kardjaként a fejük felett, itt szükség lenne egy ilyen állami felügyelő kinevezésére, de lehet, hogy a jelenlegi normaszöveg szerint ez nem fog menni. Tehát szerintem itt, ilyen kétségkívül nagyon ritkán előforduló, végletes, különleges ügytípusokban lenne igazából helye az effajta állami gyámkodásnak, anélkül, hogy lenyúlnák egyébként a céges vagyont, mert most sem az lenne a cél ‑ mert mi van, hogyha a cégcsoport helyzete rendeződik, korrekt vezetés kerül oda? Akkor hasznos szereplő is lehet a magyar agrárpiacon ‑ feltételezzük a legjobbakat! De a közelmúlt kárainak rendezése nem hullhat vissza a gazdákra, mert majdhogynem az életemet rá merem tenni, hogy a vagyonvisszaszerzés e tekintetben nagyon-nagyon nehézkes, még a céges vagyon terhére is.

(14.40)

A magánvagyonokkal kapcsolatban pedig lenne ott miben, bőven-bőven lenne miben kotorászni, ott pedig végképp nemhogy szkeptikus, hanem egyenesen pesszimista vagyok. Ha létezik kincstári optimizmus, akkor kell léteznie kincstári pesszimizmusnak is. Én, sajnos, e tekintetben a kincstári pesszimizmus álláspontját képviselem, de cáfoljanak rá, mert itt a valódi bűnelkövetők nagyon is megérdemelnék, hogy a magánvagyonuk tekintélyes része rámenjen arra, hogy így becsapták a tisztességes gazdálkodókat és a normálisan tevékenykedő parasztembereket. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk és a kormánypárt padsoraiban.)