Rost Andrea (TISZA)

ROST ANDREA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Művészként évtizedeken át sok rádiós és televíziós szerkesztővel, riporterrel és rendezővel dolgoztam együtt. Voltak beszélgetések, amelyek után úgy éreztem, hogy a nézők és a hallgatók valóban közelebb kerültek a téma lényegéhez. Többször az is előfordult, hogy már az első kérdésből kiderült: egy előre kialakított történethez keresik a megfelelő mondatokat. A néző ezt is észreveszi; hallja, amikor a riporter valóban figyel a válaszra, és azt is, amikor már a következő kérdésére készül. Érzi, ha egy beszélgetés őszinte, és azt is, ha előre eldöntötték, kit milyen szerepben akarnak bemutatni.

Két héttel ezelőtt, amikor leállt az M1 hírszolgáltatása, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy felolvashattam önök előtt a tévé képernyőjén megjelent mondatot: „A közmédia nem hazudhat.” Akkor arról beszéltünk, hogy ez az első lépés. A mostani határozat már azt rögzíti, kik viselik majd a felelősséget azért, hogy a közmédia működése megfeleljen ennek az alapvető követelménynek.

Hantosi István képviselőtársam részletesen ismertette a határozati javaslat jogi és szervezeti tartalmát. Én arról beszélnék, mit jelenthet mindez a mindennapokban azok számára, akik reggel rádiót hallgatnak, este megnézik a híradót, vagy napközben a telefonjukon próbálnak eligazodni az események között.

Három szempontot szeretnék külön kiemelni. Először a felelősséget. A Független Közmédia Testület jelentős jogköröket kap. Megválasztja a közszolgálati médiaszolgáltatók vezetőit, ellenőrzi a gazdálkodásukat, és minden évben független szakértőkkel értékelteti a műsorokat, valamint a hírügynökségi munkát. Az éves vizsgálatnak tárgyszerű képet kell adnia arról, hogyan érvényesülnek a közszolgálati alapelvek és hol mutatkoznak hiányosságok.

(13.10)

Megállapításai szakmai alapot adhatnak a testület ellenőrző munkájához.

Másodszor a szerkesztői szabadságot emelném ki. Az alapító okirat világosan kimondja, hogy a testület nem dönthet a műsorok tartalmáról vagy szerkezetéről. Ezek továbbra is a szerkesztőségek szakmai döntései maradnak. Az ellenőrzés nem jelenthet tartalmi beavatkozást. A testület üléseiről szó szerinti jegyzőkönyv készül, így később megismerhető lesz, milyen érvek hangzottak el, és ki milyen álláspontot képviselt. Ennek különös jelentősége van, amikor vezetőkről, nagy értékű szerződésekről vagy a közmédia gazdálkodásáról döntenek.

Az emberek többnyire azért figyelik a híreket, mert érteni szeretnék, mi történik körülöttük. Tudni akarják, milyen hatással lehet rájuk egy döntés, miért késik egy régóta ígért beruházás, vagy miért akadozik egy olyan szolgáltatás, amelyre naponta szükségük van. A híradás feladata, hogy utánajárjon az okoknak, tisztázza az egymásnak ellentmondó állításokat, és választ kérjen attól, aki felelős az adott ügyért. A nézőknek pontos és érthető tájékoztatásra van szüksége.

Számomra fontos szempont a közmédia kulturális küldetése. Egy rádió- vagy televízió-műsor sok ember számára az első találkozás lehet egy művésszel, egy zeneművel vagy egy előadással. Egy fiatal alkotónak pedig sokat jelenthet az első olyan meghívás, amikor országosan is figyelmet kap, hogy megmutassa, mivel foglalkozik. Kevés intézmény képes olyan széles közönséghez eljuttatni a kultúrát, mint a közmédia. Elviheti a koncertet azokhoz is, akik személyesen nem jutnak el a hangversenytermekbe, és bemutathat olyan alkotókat, akikkel a közönség másként talán nem is találkozhat. A kultúrát nem elég közvetíteni, érthetővé és átélhetővé is kell tenni. A közmédiának olyan kulturális és ismeretterjesztő műsorokat kell készítenie, amelyek tudást közvetítenek, kíváncsiságot ébresztenek és közben magas minőséget képviselnek. Talán éppen egy ilyen műsor nyitja ki valaki előtt először a zene világát, ad verseskötetet a kezébe vagy vezeti el egy addig ismeretlen előadásra, kiállításra. Egy gondosan előkészített műsor szélesebb közönséggel ismertetheti meg a vidéki színházakban, zeneiskolákban, kórusokban és kisebb műhelyekben folyó munkát.

Tisztelt Ház! Az elmúlt években a közmédia fontos ügyeket hallgatott el, politikai ellenfeleket bélyegzett meg és a kormány önnön érdekei szerint torzította a valóságot. Híradásaiban rendszeressé vált a háborús félelemkeltés és az ellenségképzés. Közpénzből működött, mégis egy szűk politikai kör hangját erősítette. Ennek ára a közbizalom elvesztése volt. Ezt a bizalmat hosszú idő lesz visszaszerezni. Az új testületnek olyan vezetőket kell választania, akik értik ennek a súlyát és megvédik a szerkesztőségek szakmai szabadságát. Akik mindeddig természetesnek vették, hogy a közmédia az ő politikai érdekeiket szolgálja, könnyen elfogultságnak nevezik majd azt, ami valójában pártatlanság. A közmédia azonban az egész országé. A változást akkor fogják megérezni az emberek, amikor a közmédia műsoraiban végre ráismernek arra az országra, amelyben élnek.

A TISZA frakciója támogatja a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)