Tarr Zoltán (TISZA)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Hálásan köszönöm a kérdését, amely rendszeres visszatérője parlamenti találkozásainknak, ezzel segítve azt, hogy az ember mindig otthon érezze magát.

Amikor a KDNP kérdéseit hallgatom, de nemcsak a KDNP, sokszor a Fidesz kérdéseit, ezek olyanok sokszor, mint ilyen listába szedett eredménybemutatók, mi mindent értek el, mi mindent csináltak, mennyire nagyszerű volt az elmúlt 16 esztendő, és kész csoda, hogy ezek után az emberek voltak olyan ‑ hogy is mondjam ‑ nem megértőek, hogy nem önökre szavaztak. Ezt a csodafelsorolást hallhattuk ismét. Picit megkésve sorolta föl a csodákat, a kampány véget ért, ezt nyilván önök is látták, tapasztalták, a választás is véget ért, ezt is örömmel jelentem, és az emberek teljesen egyértelmű és világos jelzést adtak, hogy mindebből a mázból, ebből a sok faszádból, amit építenek ezekből a mindenféle... Az egy szó, egy kifejezés, ami azt jelenti, hogy az épület homlokzata, látom, hogy fölkapta a fejét, kedves kolléga, az épület homlokzata. (Rétvári Bence közbeszól. ‑ Nagy Ervin: Már elnézést kért háromszor. Még hányszor kérjen? ‑ Az elnök csenget.) Tehát igen, önök rendkívül jók ezekben a homlokzatépítésekben, itt a Kossuth téren is épül ilyen. Tehát a lényeg a lényeg (Gulyás Gergely közbeszól.), hogy az embereknek elegük lett abból, hogy ilyen óriási, gigantikus beruházások készülnek, elegük van a kábításból.

Az önök másfél évtizedes beruházásai gyakran messze túlköltött, ellopott fejlesztések álcája mögött korlátozták és befolyás alá vonták a vallási közösségeket is. Kisajátítani törekedtek a nemzet és a hit fogalmát, nem tartották kereszténynek, magyarnak azt, aki nem értett egyet önökkel. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) De, ez így van. Ezért viszont templomaink, vallási közösségeink hatalmas árat fizettek. Engem sem tartottak kereszténynek, mert bátorkodtam nem egyetérteni. Bocsánat, Nacsa képviselő úr, bocsánatot kérek, ön annak tartott, mások nem. Sorra fordultak ki a hívek a templom padsoraiból, miután Orbán Viktorról áradozó igehirdetéseket kellett hallgatniuk nem egy esetben.

Önök megalkuvást és alárendelődést vártak az egyházaktól a nekik adott intézményekért és támogatásokért cserébe. Hiába mondja azt a Fidesz-KDNP, hogy mennyivel támogatta a vallási felekezeteket, önök alatt nem párbeszéd, hanem diktatúra lett egyház és állam kapcsolatából. Átláthatatlanul és ellenőrizhetetlenül szórták a pénzt az egyházaknak, majd amikor a politikai érdekük úgy kívánta, akkor szaladtak, hogy benyújtsák a számlát. Ez az a rendszer, ez az a módszer, aminek egyszer és mindenkorra véget vetünk.

16 év alatt önök létrehozták és tökélyre fejlesztették a politikai kereszténységet, egészen elképesztő csoda, amit végre tudtak hajtani.

A hiteles, nem kirekesztő és nem politikai béklyóban élő és létező kereszténység hazánk békéjének, életének alapja, társadalmi együttélésünk irányadója. Azt gondolom, ez az, amiről beszélnünk kell. Így van ez az önök áldás nélküli működése ellenére is.

A mi ígéretünk a politikai függőség felszámolása és egy korrekt, egyház és állam, felekezet és állam viszony közös kialakítása. Ennek értelmében tartunk folyamatosan kapcsolatot az egyházakkal, rendszeresen egyeztetünk velük, amiért nagyon hálásak. Többen elmondták, hogy végre lehet beszélni nyíltan, világosan a közös problémákról. Szabadon mondhatják el a kéréseiket, így a beruházásokról is tudunk beszélni, és a felekezetek elmondhatják, hogy mely beruházások azok, amiket szeretnének megvalósítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és melyek azok, amiket nem szeretnének, sőt azt is el tudják mondani, hogy melyek azok a beruházások, amelyeket fenn is tudnak tartani. Szemben az önök által hirdetettekkel ‑ ma is hallottuk már ‑, a TISZA-kormány nem kívánja a hittanoktatást felszámolni, semmi olyat nem kíván, amit a KDNP a TISZA-kormánynak tudna be.

Köszönöm, hogy elmondhattam mindezt, és várom az egyet nem értését. Köszönöm. (Derültség és taps a kormánypárt soraiban.)