Velkey György László (TISZA)

VELKEY GYÖRGY LÁSZLÓ (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van itt még egy téma, amelyről néhány szót szeretnék beszélni; kapcsolódik ahhoz is, amit képviselő asszony az imént fölvetett. Öt nappal ezelőtt minden a helyére került, öt nappal ezelőtt végleg eldőlt, hogy Szijjártó Péter korábbi miniszteri tevékenységét hogyan is kell értelmeznünk. Ez most már azoknak is minden elemében világossá vált, akik eddig másban akartak hinni. Bízom abban, hogy a lelkük mélyén talán önöknek is, kedves ellenzéki képviselők, még ha nem is mondhatják ki nyíltan a véleményüket. Mert amikor valaki a döntéshozói székből egyenesen ahhoz a külföldi céghez igazol, amelynek magyarországi terjeszkedéséért éveken át személyesen lobbizott, amelynek vezetőivel rendszeresen tárgyalt, amelynek óriási állami támogatásokat taposott ki, akkor a magyar emberek joggal teszik fel a kérdést: kinek az érdekeit szolgálta valójában Szijjártó Péter, amikor külügyminiszterként dolgozott?

Persze mondhatnánk akár azt is, hogy Szijjártó Péter végül is nem lepett meg senkit, nem most mutatta meg, kicsoda is ő valójában. Közel 12 évig néztük a megmagyarázhatatlan döntéseit, a sehogy sem kimagyarázható barátságait, a felelőtlen közpénzszórását és az urizálást. Ő volt az a külügyminiszter, aki a világon talán a leglelkesebben építette a kapcsolatot Moszkvával, aki a háború kitörése óta szinte úgy járt Oroszországba, mintha csak hazamenne ‑ ki tudja, miért? ‑, akit valamiért az sem zavart, hogy orosz hekkerek garázdálkodnak az általa vezetett Külügyminisztérium szerverein, aki büszkén viselte a Szergej Lavrovtól kapott orosz Barátság érdemrendet, aki rendszeresen beszámolt az orosz külügyminiszternek az uniós döntésekről, és akit a háború alatt egyszer aggódva azzal hívott fel: ha valaha bármire szükséged lenne személyesen, csak szólj nekem.

Képviselőtársaim! Ezt még az orosz külügyminiszter is annyira kínosnak találta, hogy kinevette Szijjártó Pétert. Azt a Szijjártó Pétert, aki az utolsó külügyminiszteri ciklusa alatt közel 5 milliárd adófizetői forintot szórt ki arra, hogy luxus magángépekkel repkedjen a világban. 5 milliárd forintot! Miközben a magyar emberek a rekord inflációval és súlyos megélhetési problémákkal küzdöttek, a volt külügyminiszter még Bécsből is csak magángéppel volt hajlandó hazarepülni. Mi ez, ha nem esztelen pénzégetés? Mi ez, ha nem annak a jele, hogy Szijjártó Péter már hosszú évekkel ezelőtt végképp elveszítette a kapcsolatot a valósággal?

Ráadásul manapság már arra sem tud biztos választ adni, hogy a családjával milliárdosnak nevezhetőek‑e vagy sem. És persze ne felejtsük el azt az esetet, amikor a volt külügyminiszter a nyilvánosságnak azt hazudta, hogy az asztala mögül dolgozik, a valóságban viszont egy oligarcha jachtján nyaralt a családjával. És miután lebukott, ahelyett, hogy lemondott volna, mivel magyarázkodott? Hogy bonyolult lett volna másképp megszervezni a nyaralást, tízezrek életét követelő járványhelyzet alatt.

Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban több száz olyan diplomata-útlevelet vontunk vissza, amelyekkel Szijjártó Péter külügyminisztersége alatt évekig visszaéltek, amelyeket érdemtelenül és mindenféle alap nélkül kaptak meg többek között haverok, egyesületek, NER-es üzleti körök, külföldi kötődésű személyek is. Nemcsak az útleveleket, a magyar állampolgárságot is ugyanígy aprópénzre váltották, könnyedén osztogatták azoknak, akik az állampolgárság szokásos kritériumainak egyáltalán nem feleltek meg. Ki tudja, miért és milyen nemzeti érdek mentén.

Ez a volt külügyminiszter igazol most ahhoz a kínai globális multicéghez, amelyért kormányon még annyira lobbizott, amellyel miniszterként ő maga írt alá stratégiai megállapodást. Kérdezem én: milyen stratégiát szolgált ez a megállapodás? Ki is ült valójában akkor a tárgyalóasztal két végén? És közülük ki védte a magyarok érdekeit?

Rendkívül súlyos, amit itt tapasztalunk, ezért felkérem az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát ‑ még akkor is, ha Apáti képviselő úr éppen nincs itt ‑, hogy haladéktalanul üljön össze, és vizsgálja meg, milyen nemzetbiztonsági kockázatok következnek Szijjártó Péter döntéséből. (Taps a kormánypárt soraiban.) Milyen nemzetbiztonsági kockázatok következnek abból, hogy Magyarország volt külügyminisztere, akinek hozzáférése volt Magyarország legérzékenyebb külpolitikai, gazdaságdiplomáciai és nemzetbiztonsági információihoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mostantól egy, a magyar szövetségi rendszernek részét nem képező külföldi ország nagyvállalatánál vállal kiemelt vezetői munkát, egy olyan vállalatnál, amelynek vezérigazgatója a Kínai Kommunista Párt tagja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)

(15.00)