Vitályos Eszter (Fidesz)

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlenegy felelős országgyűlési képviselő sem vitathatja, hogy az államnak kötelessége fellépni a korrupcióval, a közpénzekkel való visszaéléssel és a vagyoni károkozással szemben. Hiszen a közbizalom egyik alapja, hogy az emberek teljesen joggal várják el azt, hogy az adóforintokkal, az európai uniós forrásokkal és az állami vagyonnal felelősen gazdálkodjanak.

A kérdés ezért nem az, hogy szükség van‑e a közvagyon hatékony védelmére, hanem az, hogy ezt milyen eszközökkel és milyen keretek mentén kívánjuk elérni, és hogy ezek az eszközök megfelelnek‑e azoknak a jogállami követelményeknek, amelyek minden állami intézmény működésének alapját kell hogy képezzék.

Egy demokratikus jogállamban, amilyen az országunk tegnapig volt, nemcsak a cél fontos, hanem az út is, amelyen odajutunk. Nemcsak azt kell vizsgálni, hogy mit szeretnénk elérni, hanem azt is, hogy milyen hatásköröket adunk egy olyan új intézménynek, amelynek komoly ellenőrzési jogköre van, milyen garanciákat építünk be, és hogyan biztosítjuk, hogy egy erős állami szerv se léphesse túl a számára kijelölt kereteket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat egy új, jelentős jogosítványokkal rendelkező intézményt hozna létre, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, vagy ahogy a köznyelv máris nevezi, az újkori ÁVH-t. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Feladatai között megjelenik a közvagyonvédelmi kockázatértékelés, a közvagyon felhasználásának vizsgálata, a széles körű adatgyűjtés, helyszíni vizsgálatok lefolytatása, valamint bizonyos esetekben büntetőeljárási jogosítványok gyakorlása is.

Éppen ezért különösen fontos, hogy egy ilyen intézmény létrehozásakor a hatékonyság mellett legalább ugyanilyen hangsúlyt kapjanak a garanciák is. A történelem és a modern államszervezés tapasztalata egyaránt azt mutatja, nem az a veszélyes, ha az államnak vannak erős intézményei, hiszen egy jól működő államnak szüksége van erős hatóságokra, erős ellenőrző szervekre és hatékony fellépésre a jogsértésekkel szemben. A veszély akkor jelenik meg, amikor egy intézmény ereje gyorsabban növekszik, mint az azt ellenőrző mechanizmusok.

A javaslat sajnos ezeket a garanciákat hagyja el, ezért a mai vitában nem a korrupció elleni fellépés szükségességét kell megkérdőjelezni, hanem azt kell megvizsgálni, hogy a létrejövő rendszer vajon minden elemében biztosítja‑e a kiegyensúlyozott működést, egyáltalán érvényre kerül‑e ‑ amennyiben igen, milyen mértékben ‑ a fékek és ellensúlyok rendszere.

Tisztelt Ház! Fontos, hogy egyetlen állami szerv se váljon ellenőrizhetetlen hatalmi központtá. Az első kérdés mindjárt a törvényjavaslat kapcsán: ki ellenőrzi az ellenőrzőt? Ez nem politikai kérdés, hanem az államszervezés egyik örök dilemmája, hiszen minél nagyobb egy állami szerv hatásköre, annál fontosabbak az azt körülvevő garanciák. A benyújtott javaslat alapján a hivatal különleges helyzetbe kerülne: saját költségvetési fejezettel rendelkezik, önálló jogállású szervként működne, amelynek feladatai között nemcsak ellenőrzés, hanem nyomozás, vádemelési jellegű jogosítványok is megjelennének, ezért egy ilyen széles feladatkör önmagában is indokolttá teszi annak a vizsgálatát, hogy megfelelően elválasztjuk‑e egymástól az egyes állami funkciókat.

A jogállami berendezkedés egyik alapelve ugyanis az, hogy a vizsgálat, a nyomozás, a vádemelés és az ítélkezés ne koncentrálódjon egyetlen szereplő kezében; nem azért, mert bármelyik intézményt előre rosszhiszeműnek kellene tekinteni, hanem azért, mert az állami hatalom természetéből fakadóan szükség van ellensúlyokra.

A XX. században már megtanultuk sajnos, hogy hová vezet az, amikor a hatalom mindig többet akar látni és hallani, mint amihez joga van. Újra csengőfrász réme fenyeget, ahol minden reggel úgy ébrednek az emberek, hogy vajon ma kiért jön el a karhatalom. Ezt az időszakot senki sem akarhatja visszahozni Magyarországra, még önök sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanilyen fontos kérdés a működés közbeni kontroll. Vajon milyen rendszeresen számol majd be a hivatal a tevékenységéről? Milyen módon ellenőrizhetők a döntései? Milyen gyors és hatékony jogorvoslat áll rendelkezésére annak, akit egy vizsgálat érint, és hogyan akadályozható meg, hogy egy gazdasági szereplő vagy akár egy magánszemély már a vizsgálat ténye miatt hátrányos helyzetbe kerüljön? Ezekre a kérdésekre nem elegendő azt mondani, hogy a hivatal a jó cél érdekében jön létre, pontosan tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A demokratikus állam működésének éppen az a lényege, hogy még a jó célok érdekében létrehozott intézmények esetében is világos szabályokat, korlátokat állítunk, és nem utolsósorban tudjuk azokat a kereteket, amelyek mentén a hivatal működik.

Tisztelt Ház! A közvagyon védelme fontos, de a közvagyon védelme sem állhat szemben a jogbiztonsággal. Az államnak egyszerre kell képesnek lennie arra, hogy fellépjen a visszaélésekkel szemben, és arra is, hogy megvédje azokat, akik jogszerűen működnek. Egy vállalkozás, amely állami megrendelést teljesít, nem lehet automatikusan gyanús. Egy önkormányzat, amely állami vagy európai uniós forrást használ fel, nem lehet automatikusan kockázati tényező. Egy civil szervezet vagy intézmény, amely támogatást kap egy közösségi cél megvalósítására, nem lehet automatikusan vizsgálatok célpontja. A közpénzek ellenőrzése szükséges, de az ellenőrzésnek mindig arányosnak, célhoz kötöttnek és kiszámíthatónak kell lennie.

A törvényjavaslat vitája ezért nem arról szól ‑ akárhogy is szeretnék ezt önök ránk sütni ‑, hogy támogatjuk‑e a korrupció elleni fellépést, mert ebben a kérdésben szerintem nincs vita. A valódi kérdés az, hogy olyan intézményt hozunk‑e létre, amely hosszú távon erősíti a közbizalmat, vagy olyat, amelynek működése újabb viták forrásává válhat; ugye, véletlenül sem olyat, amit majd a politika irányít, ahogy az imént éppen Velkey államtitkár úr szólta el magát, hogy majd kit és hogyan fognak ellenőrizni.

A következő fontos kérdés, amelyről beszélni kell, az a közvagyon védelme és a magánszféra, illetve a gazdasági szereplők jogbiztonságának a kapcsolata. A támogatások, a közbeszerzések, az állami beruházások és az európai uniós források felhasználása természetesen indokolja az átlátható és hatékony ellenőrzést, ugyanakkor nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki közpénzzel kapcsolatba kerül, és aközött, hogy valaki visszaél a közpénzzel. Ez a kettő nem ugyanaz, hiszen ahogy mondtam, egy vállalkozás, egy önkormányzat, egy civil szervezet sem lehet azért gyanús, mert kapcsolatba kerül az állammal vagy európai uniós támogatásokkal.

(15.00)

A törvényjavaslat egy másik lényeges eleme, hogy a hivatal vizsgálati jogkörei széles körre terjedhetnek ki. Minden ellenőrzésnél fel kell tenni azt a kérdést, hogy hol van az a pont, ahol az állami ellenőrzés már túlmutat a célján, mert egy vállalkozás számára egy hatósági vizsgálat nem pusztán egy adminisztratív esemény, hallhattuk Hidvéghi képviselőtársunktól is a romániai példákat, egy ilyen eljárás hatással lehet a működésére, az üzleti kapcsolataira, a finanszírozási lehetőségeire, a munkavállalóira és a piaci megítélésére is. Ezért különösen fontos, hogy a már a vizsgálat megindítása se jelenthessen önmagában egyfajta büntetést. A jogállam egyik alapelve ugyanis az ártatlanság vélelme. Nem elegendő az, hogy egy szervezet vagy személy, ahogy említettem, kapcsolatban állt közpénzekkel, a jogsértést bizonyítani kell.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, külön figyelmet érdemel a gazdasági szereplők helyzete. Magyarország gazdasága szempontjából fontos, hogy legyenek olyan vállalkozások, amelyek képesek állami beruházásokban részt venni, fejlesztéseket végrehajtani, munkahelyeket teremteni és a közfeladatok teljesítésében közreműködni. Ha azonban a szabályozás azt az érzetet kelti, hogy az állammal való együttműködés önmagában kockázatot jelent, akkor ennek lehetnek és lesznek is kedvezőtlen gazdasági következményei. A tisztességes vállalkozások számára kiszámítható szabályokra van szükség, nem félelemre, hanem bizalomra. A korrupció elleni fellépés célja nem lehet az, hogy minden egyes közpénzzel kapcsolatba kerülő szereplőt gyanúsnak tekintsenek; a cél az lehet, hogy azokat azonosítsák és vonják felelősségre, akik valóban visszaéltek a helyzetükkel.

Szeretném felhívni a figyelmét mindnyájuknak: Magyarország már volt egyszer a tízmillió házmester országa, ahol mindenki vigyázott, hogy mit mond, kinek ír alá, mert tudta, hogy valahol mindig áll egy ember a függöny mögött, sőt, még a falnak is füle van. Nem szabad megengednünk, hogy a gazdaság szereplői és az ország polgárai ma ugyanezt érezzék. Egy jogállamban pont az volna a cél, hogy tízmillió szabad, jogait ismerő állampolgár éljen. Ha a hivatal működése félelmet szül, akkor rossz irányba megyünk, igen, vissza a Rákosi-korszakba. Halkan kérdezem: ugye, nem ez a cél?

Most, hogy kiment Velkey államtitkár úr, ez egy picit bánt, de azért elmondom. Higgye el államtitkár úr is és önök is, ha valaki, a mi családunk sokat tud arról mesélni, hogy a kommunisták miféle rémtetteket követtek el. A dédapám számtalan koncepciós perben volt védőügyvéd Tóth Ilonától kezdve egészen Ordass püspökön át Esterházy hercegig. Nekem senki ne mondja el és próbálja meg megmagyarázni, hogy mit jelent a kommunizmus és hogyan üldözték egyébként azokat, akik csak szimplán politikai alapon nem értettek egyet.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat egy másik fontos szakmai kérdése az új hivatal és a már meglévő igazságszolgáltatási intézmények viszonya. Ez a kérdéskör különösen fontos kérdés például az ügyészség vonatkozásában is.

Magyarország Alaptörvénye alapján az ügyészség a közvádlói feladatok kizárólagos gyakorlója, amelynek feladata többek között a bűncselekmények üldözése, valamint a nyomozások törvényességi felügyelete. A most tárgyalt javaslat ugyanakkor olyan intézményt hozna létre, amely bizonyos ügyekben az ügyészséghez hasonló, illetve azt részben átfedő jogosítványokat gyakorolhatna. Fontos azt tisztázni, hogy hol végződik az egyik intézmény felelőssége és hol kezdődik a másiké. Itt újra felvetődik a fékek és ellensúlyok elve, ezen hatalmi ágak szétválasztásának kérdése, és higgyék el, hogy ez is egy nagyon lényeges kérdés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik érzékeny pontja az, hogy az új hivatal bizonyos ügyeket saját hatáskörébe vonhatna. Ez megint egy olyan jogosítvány, amely nagyon komoly felelősséget jelent. Ha egy ügy egyszer már egy meglévő alkotmányos intézmény, például az ügyészség rendszerében folyamatban van, akkor egy új szereplő belépése csak abban az esetben lehet indokolt, ha annak világos, objektív és ellenőrizhető feltételei vannak, hiszen nem az intézményi versengés, hanem az együttműködés szolgálja a közérdeket.

A korrupció elleni fellépés hatékonyságát nem feltétlenül az növeli, ha újabb és újabb hatalmi központokat hozunk létre, sokkal inkább az, ha a meglévő intézmények között világos munkamegosztás, megfelelő erőforrás és átlátható felelősségi rendszer működik.

Én azt szeretném kérni önöktől, hogy módosítsák annyiban a javaslatukat, hogy ezek a garanciák meglegyenek, mert egyelőre nem lehet látni a működési garanciákat a hivatal működése kapcsán. Éppen ezért teljesen jogos az állampolgárok félelme, hogy itt valami olyan hatalmi központ, valami olyan, akár politikai indíttatású üldöztető hivatal fog működni, amely igenis emlékezteti főleg az idősebbeket az ÁVH-ra. Ne hozzák vissza ezt az időszakot! Higgyék el, nem erre kaptak felhatalmazást! Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)