Dr. Máthé Zsuzsa (KDNP)

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Ha már a miniszterelnök úr hozzánk beszélt, én szeretnék most önökhöz szólni. Tegnap ugyanis világossá vált, hogy egy olyan tévútra léptek, amely nem a vágyott derűt, a konszolidációt, a jogállam megerősítését és az ország békés fejlődését szolgálja, hanem a végzetes megosztottság, a parttalan gyűlölet és az önkényes politizálás szolgálatába szegődtek.

Eközben biztos vagyok abban, hogy önök közül sokan, ha ezt most lehet, hogy nem is mernék elmondani, de nem jó szívvel teszik ezt. Mindannyian értjük azt, hogy a politikai logika velejárója, hogy egy friss kormányzati felhatalmazást kapott közösség hátrafelé mutogat, hiszen valamihez kell magát megmutatnia. Még abban sincsen meglepő, hogy kudarcosabbra fest egy előző korszakot, hiszen önnön makulátlanságát így tudja felmutatni, erről az alapról elrugaszkodva bizonyíthatja az embereknek azt, hogy egy jobb országot képes építeni. És én sem fogom védeni azt, ami a múltban védhetetlen.

De mégiscsak azért lennénk itt, ebben a Házban, hogy a hazánk érdekében a tekintetünk horizontján a holnap és holnapután legyen, ne pedig a tegnap és a tegnapelőtt. Ám amihez önök képviselőként több mint két hónapja asszisztálnak, és amit a magyar történelem valóban gyászos tegnapi napja jelent, és amihez önök a szavazatukat adták, az messze túlmutat ezen.

A kormányfőjük ugyanis, mialatt önnön hatása alá kerülve maffiáról beszél, valójában a jogállami kereteket felrúgja, vendettát hirdetett, és a saját akarata alá rendelt mindent ebben az országban. Az önök miniszterelnöke, aki nem is olyan rég még a szitokszóvá tett NER tagjaként élte és élvezte életének mindennapjait, mással nincs elfoglalva, mint hogy nap mint nap, óráról órára bizonyítsa: az elmúlt 16 év minden tette romlottságból fakadó, eleve ártó szándékkal elkövetett, nemzetellenes merénylet volt.

(10.20)

Kedves Képviselőtársaim! Valóban, eleve ártó szándékkal készültek volna utak, hidak, iskolák, kórházfelújítások, színház-rekonstrukciók, templomok, és ezért indultak a családtámogatási intézkedések, a béremelések, a hitelprogramok, vagy épült határkerítés, vagy ezért nyitotta meg kapuját a tegnap önök által átadott Mercedes-gyár? (Magyar Péter: Ti fizettétek a Mercedest?) Ugyan már! Aki pedig ebben bármiképpen részt vett, az valóban maga is a megtestesült gonosz és likvidálandó báb lenne? Ezt, ugye, önök sem gondolják komolyan?! Ha pedig mégis egyetértenek ezzel az igaztalan tézissel, akkor merjenek következetesek lenni, teremtsenek valóban tiszta helyzetet, és ne csak bennünket, az ellenzéki képviselőket vagy a velünk szimpatizálókat bírják távozásra a közéletből, de kezdjék a kormányfőjükkel és azokkal, akik hasonlóképpen valamiért nagyon csendesek voltak az elmúlt korszakban, amikor állami megbízásokat töltöttek be. Ha pedig mégsem vakította el önöket ez a végtelenített gyűlöletbeszéd, akkor ismerjék fel azt, hogy ez a torz és kínzóan primitív narratíva köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mert sajnos mindez nem csak a parlamenti megszólalások stílusára van hatással ‑ a „tróger”, a „vergődő”, a „janicsár”, a „bohóc”, az „aljas”, a „tolvaj” jelzők röpködnek körülöttünk ‑, az egész ország kommunikációja zuhanórepülésben van. Ez egyáltalán nem mulatságos dolog!

De sajnos immár a döntéseiknek az ódiuma is önökön van, hiszen tegnap gombot nyomtak a vállalhatatlanhoz. Áder János korábbi köztársasági elnök úr teljesen helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy egy politikailag motivált közjogi szőnyegbombázás történt. Ez történik ma.

És miért kell önöknek félelemből vagy ki tudja, milyen nyomás alatt a múltat végképp eltörölni, mindent kényszeresen lebontani és átalakítani? A legérzékenyebb minisztérium, a szociális és családügyekkel foglalkozó, családokra ügyelő tárca épülete falára miért kellett réztáblára vésni az előző kormány szidalmazását? Kinek és miféle lelki szükségletét elégíti ki az, ha közintézmények falán ócsárolja politikai ellenfelét, miközben párhuzamosan jogi eszközökkel és megfélemlítéssel lehetetleníti el? Önök nagy győzelmet arattak, egyáltalán nincsenek erre rászorulva. És óriási előrelépés lenne az, ha már szeretetországot nem lehet építeni, de legalább a bosszú helyett a méltányosság és a tisztelet tudna valamiképpen társadalomszervező erővé válni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Arra biztatom önöket, hogy ne a vendettára alapozzák a munkájukat, mert egyrészt önöket is fel fogja morzsolni, de ami a legfontosabb, hogy egy ország fog, a szebbre, jobbra, nemesebbre vágyó emberek fognak szemlesütve és kiábrándultan állni az önök romjai felett. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)