Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tegnap az Országgyűlés történelmi, az ország alkotmányos berendezkedését érintő döntést hozott, amikor az Alaptörvény tizenhetedik módosításáról szavaztunk. Lehetett ezt támogatni, lehetett ellenezni, lehetett módosító javaslatokat benyújtani, felszólalni, vitázni a javaslatról és végül szavazni. Egy dolgot nem lehetett volna, nem szabadott volna megtenni: lemondani az emberek képviseletéről éppen akkor, amikor ennek a képviseletnek a legnagyobb súlya volt, lett volna.

A Fidesz és a KDNP képviselői tegnap nem vettek részt sem a napirend előtti vitában, sem az Alaptörvény módosításának vitájában, sem a szavazáson. A parlamenti székeik üresek maradtak. Annak a politikusnak, aki a képviselői széket, a képviselői mandátumát a saját tulajdonának tekinti, ez talán teljesen természetes, csakhogy, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselő hölgyek és urak, a képviselői szék, a képviselői mandátum nem az önök tulajdona. Önök azoknak a magyar embereknek a helyét hagyták itt tegnap üresen, akik önökre szavaztak, és joggal várták volna el, hogy az általuk megválasztott képviselők ebben a vitában is elmondják az álláspontjukat, vállalják a szavazatukat, majd számot adjanak ezekről a választók előtt. A választók szempontjából, tisztelt képviselő hölgyek és urak, tisztelt ex-frakcióvezető úr, talán kevésbé fontos, hogy mindezt fekete vagy kék öltönyben, ruházatban tették volna-e.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két hónapban érdekes jelenség ütötte fel a fejét a magyar Országgyűlésben. A Fidesz számos vezető politikusa, az előző rendszer miniszterelnöke, házelnöke, a párt nagy öregjei visszaadták a mandátumukat, mert elment a kedvük a munkától (Pócs János: Az tabu!), miután kisebbségben maradtak, majd azok a fideszes képviselők, akik maradtak, vagy mert nem adták vissza a mandátumukat, vagy mert csere-, csere-cserejátékosként érkeztek a parlamentbe, akár a lista 218. helyéről, elkezdtek látványosan távol maradni a parlamenti munkától. A Fidesz vezető politikusainak, Lázár Jánosnak, Szijjártó Péternek, Kocsis Máténak ‑ üdvözlöm ‑ az észlelésük ritka természeti jelenséggé vált e Ház falai között. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Tegnap aztán már a teljes Fidesz-KDNP-frakció tüntetett a távolmaradásával. Úgy tűnt, mintha elment volna a kedvük az egésztől. Én megértem, kedves fideszes és KDNP-s képviselő hölgyek és urak, hogy fárasztó velem vitázni, velünk vitázni, fárasztó a TISZA törvényalkotási tempóját követni, a javaslatokat elolvasni, érvelni, bizottsági ülésre járni, szavazni. De tetszik vagy nem tetszik, önöket ezzel bízták meg a választók. Önök ezért veszik fel a fizetésüket. Önök erre a feladatra kértek és kaptak felhatalmazást a magyar emberektől. A képviselői mandátum nem csak akkor kötelez, amikor többségben van az ember, az ellenzékiség pedig nem jelent felmentést a felelősség alól. Az ellenzéki frakcióknak ugyanúgy dolgozniuk kell, javaslatokat kell benyújtaniuk, ellenőrizniük kell a kormányt, részt kell venniük a bizottságok munkájában, és képviselniük kell azokat is, akik elégedetlenek a kormány munkájával, döntéseivel.

A demokráciához szükséges a kormány és a felelős ellenzék egyaránt, nem lehet egyszerre, tisztelt ex-frakcióvezető úr, nem lehet egyszerre a demokrácia gyásznapjáról beszélni, főleg nem kék öltönyben, majd kivonulni a parlamentből, lemondani a frakció vezetéséről, vagy elrepülni az Egyesült Államokba, Dallasba, Jockey Ewing nyomába, világbajnokságot nézni. Vagyis lehet, kedves képviselő hölgyek és urak, csak ezt a szavazóik elárulásának hívják. Az összes gonoszságuk, romlottságuk, károkozásuk közül talán ez a legmélyebb, legsötétebb pont, ahogy a saját politikai közösségükkel, a saját választóikkal bánnak, ahogyan őket cserbenhagyták (Pócs János: Csak téged! ‑ Takács Péter közbeszól.), semmibe veszik, vagy éppen megalázzák.

Tisztelt Honfitársaim! Én egy dolgot bizonyosan ígérhetek önöknek: mi nem fogjuk magukra hagyni az embereket, sem a TISZA-sokat, sem a fideszeseket, sem a mi hazánkosokat, semelyik magyar embert. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Taps! ‑ Taps a kormánypárt padsoraiból.)

(9.10)

A választás éjszakáján megígértem, hogy minden magyar ember miniszterelnöke leszek. Megígértem azoknak is, akik csalódottak voltak, haragudtak ránk, vagy akár egyetlen szavunkkal sem értettek egyet. Ezt az ígéretet tegnap is betartottam, betartottuk, ma is betartjuk, és a kormányzásunk minden napján be fogjuk tartani. A TISZA-kormány minden magyar embert képvisel, mert ez a mindenkori felelős magyar kormány feladata, felelőssége. Nem tehetünk és nem is teszünk különbséget magyar és magyar ember között. A felhatalmazásunkat minden percben, minden órában, mindennap meg kell szolgálnunk és meg is fogjuk szolgálni.

Lesznek vitáink, lesznek döntéseink, amelyeket a Fidesz-szavazók ellenezni fognak. Lesznek olyan pillanatok, amikor keményen bírálják majd a kormányt, tüntetnek ellenünk, vagy azt mondják hangosan, hogy tévedtünk, hogy rossz úton járunk. Ehhez joguk van, és mi, a TISZA-kormány ezt a jogukat is meg fogjuk védeni, és soha, de soha nem tekintjük őket kevesebbnek azért, mert másképp gondolkodnak Magyarország jövőjéről, mint mi.

Kedves Fideszes, KDNP-s Képviselő Hölgyek és Urak! Lehet, hogy önöknek ez szokatlan, de mi nem kérünk politikai hűségnyilatkozatot a tisztességes orvosi ellátásért cserébe, nem kérünk párttagsági könyvet az iskolakezdési támogatásért cserébe, a közmunkáért, a szociális tűzifáért cserébe, nem vizsgáljuk meg egy adott település választási eredményét, mielőtt utat építünk, vasúti vonalakat újranyitunk, rendelőt újítunk fel vagy fejlesztési forrást adunk, ugyanis Magyarország nem osztható fel nemzeti oldalra vagy nemzeti oldalon túlra.

Orbán Viktor súlyos történelmi bűne volt, hogy azt állította, hogy ez az ország felosztható. Nem, nem osztható fel! Egy hazánk van, egy államunk, közös iskoláink, közös kórházaink, közös vasútvonalaink, közös a múltunk, közös a jelenünk, és akár tetszik, akár nem, közös lesz a jövőnk is. A Fideszre szavazó nyugdíjasnak ugyanúgy jár a biztos megélhetés, ugyanúgy jár majd a SZÉP-kártya, a nyugdíjas-SZÉP-kártya, a fideszes család gyermekének ugyanúgy jár a színvonalas oktatás, a fideszes betegeknek ugyanúgy jár a megfelelő ellátás, a falujának ugyanúgy jár a fejlődési lehetőség, a vállalkozásaiknak ugyanúgy jár a tisztességes verseny és a kiszámítható állam.

Tisztelt Honfitársaim! Ígérem önöknek, mi nem kérdezzük meg senkitől, kire szavazott, mielőtt segítséget nyújtunk vagy ajánlunk neki, nem nézzük meg a párttagságát, mielőtt megjavítjuk az utakat, felújítjuk a rendelőt, vagy eljuttatjuk hozzá az iskolakezdési támogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország újraegyesítése hosszú és nehéz munka lesz. Meg kell tanulnunk újra vitázni gyűlölet nélkül (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te?), számonkérni megalázás nélkül, és együtt élni úgy, hogy közben nem kell minden kérdésben egyetértenünk, ugyanis nincs jobb vagy rosszabb magyar, csak magyar van. Ez persze nem teszi zárójelbe a felelősségre vonást. Aki törvényt sértett, aki lopott, annak független magyar bíróság előtt kell felelnie. Aki közpénzt vett el, attól azt törvényes úton vissza kell szerezni. Aki visszaélt a hatalmával, annak viselnie kell a következményeket. Csakhogy, kedves képviselő hölgyek és urak, ezeket a bűnöket nem a fideszes szavazók követték el, ennek ők is az elszenvedő áldozatai voltak. Azt a pénzt tőlük is ellopták, az a pénz az ő településükről, az ő gyerekeik, unokáik iskolájából is hiányzik.

Tisztelt Fideszes és Kereszténydemokrata Képviselőtársaim! Én azt kérem önöktől, hogy ne menjenek ki, vagy jöjjenek vissza, maradjanak itt, ebben a teremben, foglalják el a helyüket, mondják el az érveiket ‑ ha van ‑, tegyenek javaslatokat, szavazzanak, és utána vállalják a döntéseik következményeit. Próbálják ki! Egyszóval, kedves képviselő hölgyek és urak, dolgozzanak, amiért ideküldték önöket! (Taps a kormánypárt soraiban.)

Az ellenzéki szerep alkotmányos feladat, és azoknak a választóknak a megtisztelése, akik önökre szavaztak, akik önöknek adtak bizalmat. Én azt kérem önöktől, hogy mostantól tiszteljék meg őket. A magyar demokráciának szüksége van működő kormányra, egyben felelős ellenzékre és minden megválasztott képviselő munkájára. Mi itt leszünk! Mi itt leszünk, mindennap itt leszünk, dolgozni fogunk azokért, akik támogatnak bennünket, és azokért is, akik nem értenek egyet velünk, akik vitatkoznak velünk. Képviseljük a budapesti és a vidéki embert, a fiatalt, az időst, a tehetőst és a szegényt, a TISZA szavazóit, a Mi Hazánk szavazóit és a Fidesz szavazóit is, mert, kedves képviselő hölgyek és urak, Magyarország soha nem lehet többé egyetlen párté, sem a TISZA-é, sem a Fideszé, Magyarország minden magyar ember közös hazája.

Mi szolgálunk, és addig szolgálunk, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)