{"cycle": 43, "id": "17-189", "date": "2026-07-14", "ulnap": 17, "seq": 189, "speaker": "Horváth Nándor Zsolt (TISZA)", "p_azon": "003K", "faction": "TISZA", "kind": "felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/340 A közneveléssel kapcsolatos egyes törvények módosításáról", "iromany": "T/340", "duration_s": 335, "position": null, "chars": 4588, "paragraphs": ["HORVÁTH NÁNDOR ZSOLT (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2023-ban szereztem meg a történelemtanári diplomámat, és amíg gyakoroltam ezt a gyönyörű hivatást, mindig arra tanítottam a diákjaimat, hogy a múlt nem azért van, hogy ítéletet mondjunk felette, hanem azért, hogy megértsük azt, levonjuk belőle a tanulságokat és bölcsebben formáljuk a jövőnket.", "Amikor közös felelősséggel az ország sorsáról döntünk, akkor a múlt tapasztalatait szem előtt tartva érdemes megvizsgálnunk a ma előttünk fekvő törvényjavaslatot is. Ha már így elrévedezünk a múlt rejtelmeiben, Czirbus Gábor képviselőtársam bürokratikus teherről beszélt. Hát, kedves képviselőtársam, én végigcsináltam a teljesítményértékelési rendszert, és minden tisztelettel, na, az volt az igazi bürokratikus teher. Többek között ezért szüntettük meg.", "A magyar oktatás története világosan megmutatja, hogy az iskolarendszer azokban az időszakokban tudta legeredményesebben betölteni a küldetését, amikor a szakmai autonómia, a kiszámíthatóság, az oktatásban dolgozók megbecsülése biztos alapot jelentett a mindennapi munkához. Amikor Eötvös József 1868-ban megalkotta a népoktatási törvényt, nem hivatalt épített, hanem szakmát. A rendszer tartóoszlopává a megbecsült pedagógust tette. Az a törvény azért működött, mert egy egyszerű belátásra épült: az iskola annyit ér, amennyit a tanára, és a tanár annyit tud adni, amennyi bizalmat kap.", "Ez a javaslat is arról szól, hogy a szakmai döntéseknek ott van a helyük, ahol a gyermekeket név szerint ismerik. Az elmúlt bő évtized ugyanis megmutatta, milyen súlyos mellékhatásai vannak egy túlcentralizált rendszernek. A 2013-at követően kialakított működési modellben az iskolaigazgatók úgy viselték a teljes vezetői felelősséget, hogy közben megfosztották őket a vezetői munka legfontosabb eszközétől, attól a lehetőségtől, hogy maguk választhassák ki és alkalmazhassák azokat a pedagógusokat, akikkel az intézmény szakmai munkáját kívánják megvalósítani. Az Orbán-rendszerben eljutottunk odáig is, hogy egy tankerületi vezető szabta meg az iskolaigazgatónak, hogy ki szólalhat fel egy tanévnyitón. Az a vezető, akinek megmondják, kinek adhat szót a saját közösségében, nem partner, hanem ügyintéző. Ahol a felelősség és a döntés elválik egymástól, ott a döntés elszakad a valóságtól.", "Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat erre a hibás rendszerlogikára ad választ. A következőkben engedjék meg, hogy három pontban rendszerezzem a felszólalásom téziseit az előttünk álló törvényjavaslat vonatkozásában. Először is a javaslat visszaadja a döntési szabadságot azoknak, akik értenek hozzá. Az állam garantálja a finanszírozást és a béreket, de a szakmai munkát visszahelyezi a tanáriba. Ez azért jó, mert a helyi igényeket nem egy minisztériumi íróasztalnál, hanem a tantestületekben ismerik a legjobban.", "Másodszor: mert véget vet a fentről diktált, arc nélküli kinevezéseknek. Ez a módosítás azért jó, mert az iskolaigazgatók végre valódi vezetők lesznek, akik maguk választhatják meg a csapatukat, mindezt a közösség bizalmával a hátuk mögött. Ezzel helyreállítjuk a vezetői tekintélyt és a szakmai méltóságot.", "Harmadszor: a felesleges konfliktusok helyett kiszámíthatóságot teremt. A sztrájkjog kiüresítése eddig csak káoszhoz és polgári engedetlenséghez vezetett. Ez a szabályozás pedig azért jó, mert békét hoz, tisztázza a játékszabályokat, megvédi a gyermekek és a szülők érdekeit, miközben nem tapossa el a pedagógusok jogait sem. Emlékezzünk a Kölcsey Gimnáziumból azonnali hatállyal elbocsátott tanárokra! Volt diák, aki egyszerre veszítette el a magyartanárát, a matematikatanárát és az osztályfőnökét. Felteszem a kérdést: kinek volt ez jó? Hát persze, hogy senkinek. Ellenben most a törvényes sztrájkjog kiszámíthatóságot hoz. A javaslat pontosan garantálja a gyermekfelügyeletet reggel 7 és délután 3 óra között.", "Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat alapozás, nem old meg mindent egyszerre, egy csapásra, de az alapoknál dől el, hogy megáll‑e az épület. Az oktatási reformok közül azok bizonyultak tartósnak Eötvöstől napjainkig, amelyek a pedagógusszakma bizalmára építettek, és azok koptak el, amelyek a bizalmat ellenőrzéssel akarták pótolni. A tanári szoba nem kormánypárti és nem ellenzéki. Aki igennel szavaz, az nem egy kormánynak szavaz bizalmat, hanem azoknak a pedagógusoknak, akik holnap reggel is belépnek az osztályterembe, és akik jobban tudják bármelyikünknél, mire van szüksége a gyermekeknek. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiból.)"]}