Dr. Hegedűs Barbara (Fidesz)

DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzését senki sem vitatja, a korrupció elleni fellépés minden jogállam kötelessége, a közvagyon védelme közös érdekünk. De ez a javaslat a legrosszabb időket idézi, egy olyan hatalmi központot épít fel, amely a magyar jogállami intézményrendszer egyik legfontosabb alapelvét, a hatalommegosztást kérdőjelezi meg. Azokat az időket idézi, amikor olyan állami szervek működtek, amelyek rendkívüli jogosítványokkal rendelkeztek, miközben felettük nem létezett valódi, független kontroll; amikor az állampolgár nem lehetett biztos abban, hogy ha egy hatóság vele szemben fellép, lesz olyan független fórum, amely megvédi a jogait. Egy jogállamban ugyanis nem elég azt mondani, hogy egy hivatal jó célokat szolgál, a bizalmat nem a szándék, a hangzatos szavak, hanem a garanciák teremtik meg. Ez a törvényjavaslat azonban éppen ezekkel a garanciákkal marad adós.

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal ‑ most már közismertebb nevén modern ÁVH ‑ egyszerre gyűjthet adatokat, folytathat vizsgálatot, nyomozhat, vagyonokat vizsgálhat, eljárásokat vonhat saját hatáskörbe, sőt egyes esetekben ügyészi jogosítványokat is gyakorolhat, és vádat is képviselhet. Egy demokratikus jogállamban ezek a funkciók nem véletlenül különülnek el egymástól. A nyomozó nem lehet ugyanaz, mint a vádló. A vádló nem lehet ugyanaz, mint aki az eljárás törvényességét ellenőrzi, és különösen nem lehet ugyanaz a szervezet az, amely intézkedik, majd a saját intézkedéseinek jogszerűségét is maga bírálja el. Ha ugyanis ugyanaz a hivatal dönt, vizsgál, és a saját döntéseivel szembeni panaszokat is maga kezeli, akkor a jogorvoslat könnyen kiüresedik. Márpedig a jogállam egyik alapkövetelménye éppen az, hogy az állampolgár egy független fórumhoz fordulhasson, ha úgy érzi, hogy az állam túllépte a törvényes kereteket. Ez a javaslat ezt a biztonságot nem adja.

Ráadásul a hivatal hatásköre rendkívül tágan került meghatározásra, ugyanis a közvagyon fogalmát olyan szélesen értelmezi, hogy annak helyébe lépő értékek is vizsgálhatók. Ez azt jelenti, hogy a hatáskör szinte korlátlanul bővíthető. Egy állami szerv esetében pontosan tudni kell, hogy meddig terjed a hatásköre, milyen ügyekben járhat el, milyen időbeli korlátok között vizsgálódhat.

Ráadásul felmerül a kérdés: visszatér az államosítás korszaka? Ugyanis a hatóság pontos tájékoztatást kap majd a NAV-tól azokról a cégekről, amelyek éves árbevételének 75 százaléka közbeszerzésekből származik. Na most, ez nemcsak magyar tulajdonú cégeket jelenthet, hanem külföldieket is. Ilyen például a Rheinmetall Hungary Zrt., amely zalaegerszegi székhelyű cég, és a magyar fegyveres erők számára korszerű lánctalpas, kerekes járműveket gyártanak. De ilyen például a Stadler is, a svájci tulajdonú cég. De ebbe a hatáskörbe kerülhet egyébként a Colas, Strabag, Siemens is. Nekem az lenne a kérdésem, hogy őket is vizsgálni fogja‑e ez a hatóság, hiszen ugyanazoknak a közbeszerzési eljárásoknak a keretében kaptak támogatást, kaptak összegeket, mint egy magyar székhelyű cég.

(15.30)

Ha vizsgálják őket, erről tájékoztatták‑e már a külföldi partnereket? Hiszen amilyen jogosítványokkal rendelkezik majd ez a szuperhatóság, olyan eljárásokat – titkos információszerzést ‑ indíthat meg, amik valójában beletartozhatnak a gazdasági kémkedés fogalmába is. Ha pedig ez a hatóság nem fogja vizsgálni ezeket a külföldi tulajdonú vállalatokat, cégeket, akkor pedig felmerül az a kérdés, hogy valójában talán a magyar versenytársak ellehetetlenítése a cél. A magyar versenytársakat egy szigorú eljárással bármikor vizsgálhatja, a külföldi cégek egyébként pedig kimaradhatnak ebből? Vagy tudják‑e egyébként a külföldi partnerek, hogy az elmúlt években ők egy állítólagos maffiaállam részei voltak? Vagy ők is olyan kivételt képeznek majd a vizsgálat alól, mint Tanács Zoltán miniszter úr gazdasági érdekeltségei és korábbi közbeszerzései?

Az sem világos, hogy milyen időbeli korlátok között indulhatnak vizsgálatok, így akár évtizedekkel korábbi vagyoni folyamatokat is vizsgálat tárgyává tehetnek. Ez nem jogbiztonságot, hanem állandó bizonytalanságot eredményez. Különösen aggasztó, hogy a javaslat egy olyan sajátos eljárást vezet be, amely nem minősül klasszikus közigazgatási hatósági eljárásnak, ugyanakkor súlyos jogkorlátozó következményekkel járhat az érintettekre nézve. Vagyis létrejön egy olyan rendszer, amely kívül esik a hagyományos jogállami garanciákon, miközben az állam egyik legerősebb kényszerítő eszközét alkalmazhatja.

A legnagyobb aggály ezzel a törvényjavaslattal, hogy nem látszódnak azok a jogállami garanciák, amelyek alapján az állampolgárok nyugodtak lehetnének afelől, hogy ez a rendkívüli hatalommal felruházott szervezet minden körülmények között kizárólag a törvény által megjelölt keretek között fog eljárni; nem láthatják azt a független külső kontrollt, amely valódi egyensúlyt jelentene; nem láthatják azt a hatékony jogorvoslati rendszert, amely megvédené az állampolgárokat az esetleges tévedésektől vagy visszaélésektől. És nem láthatják azt a hatásköri korlátozást sem, amely kizárná a túlterjeszkedés lehetőségét, pedig egy jogállamban éppen ezek teremtenek bizalmat, nem az, hogy egy hivatalnak jó szándékot tulajdonítunk.

Önök sokszor említik a jó szándékot, nem vitatom. Bízom benne, hogy önök valóban jó szándékkal állnak ennek a hivatalnak a működéséhez. Azonban a cél az, hogy milyen garanciák vannak, hiszen a jó szándékról csak egy dolog: bár nem szeretem a személyeskedést, de a jó szándékkal kapcsolatban mégiscsak az jut eszembe, hogy a különböző jogállami keretek leépítésével és ilyen szuperhatóságok létrehozásával egy olyan embernek adnak pluszjogköröket a hatalomgyakorláshoz, aki azokkal az emberekkel bánt a legaljasabban, akik mindig jó szándékkal álltak hozzá.

Ez már a korábbi ülésen is előkerült, és a mai ülésen is említette Magyar Péter: az egyik Áder János köztársasági elnök úr, aki, amikor Magyar Péter volt felesége elkezdett dolgozni mellette Brüsszelben, akkor ő volt az, aki segített Magyar Péternek is, hogy diplomataként tudjon dolgozni. Ma, a mai ülésen is aljas módon beszélt az ő munkásságáról.

A másik ilyen ember volt Gulyás Gergely, aki mindig jó szándékkal, mindig segítően állt hozzá, mégis az első intézkedéseinek egyike volt, hogy ellehetetlenítette azt, hogy Gulyás Gergely újraindulhasson választáson; ellehetetlenítette azt, hogy a magyar emberek szavazhassanak rá a jövőben. Ilyen jó szándékra számíthatnak majd a magyar emberek is, a magyar társadalom is a jövőben?

A történelem azt tanítja, hogy nem a jó szándékra kell törvényt alkotni, hanem arra az esetre is, amikor valaki a rá bízott hatalommal vissza akar élni. Ezért nem elegendő egy hivatalnak rendkívüli jogosítványokat adni, hanem rendkívüli garanciákat is kell. Ez a törvényjavaslat azonban az előbbiből sokat, az utóbbiból túl keveset tartalmaz, úgyhogy azt gondolom, a jövőben is mondjunk nemet az önkény építésére. Ez a közös érdekünk önökkel is, kedves Tisza-frakció! Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)