Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Röviden szándékoztam csak hozzászólni. Úgy érzem, hogy a szakmai érvek, de most már lassan a személyeskedő megjegyzések is ismétlődő jellegűvé válnak, nem vagyok benne biztos, hogy olyan sok újat tudunk egymásnak mondani.

Mégis néhány perccel kiterjeszteném az eredetileg tervezett hozzászólásomat, mert Hantosi István képviselőtársam egy olyan jogtörténeti utazásra invitált bennünket, aminek, bár küzdöttem, de sajnos nem tudok én sem ellenállni, úgyhogy én is eleveznék az Aranybulla vizeire. Én egy másik cikket idéznék ide a tegnapi országgyűlési döntés, a tizenhetedik alaptörvény-módosítás szavazása után, ez pedig az Aranybulla XXXI. cikke az ellenállási záradékról. Ez úgy szól ‑ ideidézem, gyönyörű a megfogalmazása ‑, „Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké”. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Mi is ezt fogjuk tenni, ellent fogunk állni és ellent fogunk mondani. Ez egyébként a jelenleg még hatályos Alaptörvényünk alapján is kötelessége minden magyar állampolgárnak minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel.

A vita erről a hivatalról alapvetően a korrupció és a garanciák körül zajlik. Az önök állítása az, hogy a garanciák elégségesek, és ez a hivatal növelni fogja a korrupció elleni küzdelem hatékonyságát. A mi állításunk az, hogy önök egy olyan monolit, garanciákkal nem kellően körülbástyázott intézményt fognak létrehozni, ami számos politikai kockázatot hordoz, és emellett a korrupció elleni küzdelmet érdemben nem fogja javítani.

Ha valóban fontos lenne a korrupció elleni küzdelem érdemi javítása, akkor lehetőségük lenne arra, hogy az ezt végző intézményeket személyi, szervezeti, eljárási és finanszírozási oldalról megerősítsék. Önöknek ehhez minden eszköz rendelkezésükre áll, kétharmados többséggel rendelkeznek, a költségvetés fölött teljeskörűen diszponálnak, és meghoztak már számos személyi döntést, például a rendőrség teljes vezetésének lecserélését, a NAV vezetésének lecserélése pedig egy hamvába holt kísérletet követően, azt hiszem, most folyamatban van.

De önök nem ezt teszik. Önök létrehoznak egy új intézményt, egy olyan intézményt, amely kannibalizálni fogja a jelenleg rendelkezésre álló személyi állományt, a jelenleg rendelkezésre álló eljárásokat és a jelenleg rendelkezésre álló forrásokat. Egy olyan intézmény jön létre a NAV, a rendőrség, a nyomozó ügyészség, a nemrégiben hatásköreiben megerősített Integritás Hatóság és az Európai Ügyészség mellett, amely ezektől az intézményektől ‑ az Európai Ügyészséget leszámítva ‑ bármilyen ügyet bármikor, indokolás és jogorvoslat nélkül magához vonhat. A kannibalizmus a személyi állomány tekintetében is érvényesül. Az előttünk fekvő jogszabályszöveg úgy szól, hogy a hivatal állománya alapvetően beosztott ügyészekből, rendőrökből, pénzügyőrökből fog állni. Beosztott ügyészek az ügyészségen vannak, rendőrök a rendőrségen, pénzügyőrök pedig a NAV-nál vannak, ezeket a személyeket máshonnan nem lehet elhozni, csak onnan.

A törvény arról is rendelkezik, hogy egyébként köztisztviselők is dolgozhatnak ebben a hivatalban. Azt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ezeket a köztisztviselőket elvileg pályázat útján kell kiválasztani, kivéve, ha nem, mert a törvény erre egyébként sürgős esetben lehetőséget ad, és nyilván amikor a hivatal feláll, akkor minden eset sürgős eset lesz. Tehát a hivatal állományát önök, gondolom, pályázat nélkül fogják köztisztviselőkkel megtölteni. Tehát a meglévő szervezeteket kannibalizálni fogja. Ez erőforrás-problémákat fog jelenteni a jövőre nézve, na persze, nem a hivatalnál, hanem a rendőrségnél, az ügyészségnél és a NAV-nál, azoknál a szervezeteknél, amelyeknek egyik elsődleges feladata a korrupció elleni küzdelem.

Hasonló kannibalizálás várható a finanszírozás területén is. A törvény azt mondja, hogy a hivatal maga készíti elő a költségvetési tervét, és azt a kormány módosítás nélkül lesz köteles az Országgyűlés elé beterjeszteni, és a hivatal elnökének a hozzájárulása nélkül év közben a hivatal költségvetése nem lesz csökkenthető. Ez azt jelenti, hogy ha bárhol szorulás van a költségvetésben, akkor ez a szorulás a rendőrséget, az ügyészséget, a NAV-ot, a bíróságokat fogja érinteni, nem pedig ezt a hivatalt, ami nyilván ezeknek az erőforrásoknak a kannibalizálását fogja jelenteni. Tehát én úgy gondolom, hogy összességében ez a hivatal a korrupció elleni küzdelem intézményrendszerét ‑ merthogy a korrupció elleni küzdelem nemcsak ennek a hivatalnak lesz a feladata, hanem számos más intézménynek is ‑, összességében a korrupció elleni küzdelem intézményrendszerét gyengíteni fogja, és nem erősíteni.

Az a kérdés, hogy ha nem jár a korrupció elleni küzdelem erősítésével, akkor mégis mivel fog járni ennek a hivatalnak a létrehozása. Én úgy gondolom, hogy létre fog jönni egy hatalmas monolit struktúra, amely garanciális elemekkel nincsen kellően körülbástyázva, és ennek két eredménye lesz a magyar társadalom és gazdasági élet mindennapjaiban, ami két eredmény ennek a hivatal létrehozásának nem egyszerűen lehetséges vagy esetleges következménye, hanem szükségszerű következménye lesz. Ez alapján nehéz nem azt gondolni, hogy valójában ez a szükségszerű következmény maga a jogalkotói szándék itt, nem pedig a korrupció elleni küzdelem.

Az egyik ilyen következmény lesz a fortélyos félelem légkörének a kialakítása. Az én állításom az, hogy a hivatal gyakorlatilag bárkinél megjelenhet. Nem fog mindenkinél megjelenni, de nem is kell mindenkinél megjelennie, elég, ha úgy tudják az emberek, hogy gyakorlatilag bárkinél megjelenhet. A hivatal hatásköre nagyon szélesre van nyitva. Az előterjesztő javára legyen írva, hogy a benyújtott javaslat „közvagyon” fogalma, ami a hivatal hatáskörét meghatározza, lényegesen szűkebb, mint a társadalmi egyeztetésre bocsátott változatban ‑ ettől függetlenül ez még kellően széles ‑, az „állami támogatás” fogalma magába foglalja a civil szervezetek támogatott programjait, sportegyesület utánpótlás-nevelését, egyházi intézmények közfeladatait, és még sorolhatnám. De a hatáskör kiszélesítése nem ennek a fogalomnak a szélességében rejlik, hanem abban, hogy ha a hivatal megállapítja a hatáskörét, akkor nemcsak az állami vagyon és a támogatás felhasználását vizsgálhatja a törvény szerint, hanem a gazdálkodás egészét. Tehát nemcsak az állami források felhasználását, ha már egyszer a hivatal megállapította a hatáskörét, hanem a gazdálkodás egészét. Ez kérdéseket vet fel a tekintetben, hogy ezzel mi a hivatal célja, ha a vizsgálódását a gazdálkodás egészére kiterjeszti.

A másik eredménye a hivatal működésének az lesz, hogy lehetősége nyílik a hivatalnak ‑ az eljárás végleges eredményétől függetlenül ‑ gazdálkodó szervezetek kivéreztetésére, piaci pozíciók elfoglalására és átrendezésére. Ez különösen aggasztó akkor, ha ebben a Házban is elhangzanak politikai megrendelések, hogy ennek a hivatalnak kiket és miket kellene vizsgálni.

(15.20)

És nyilvánvaló, hogy a hivatal eszközrendszere lehetővé teszi, ha ezekkel az entitásokkal és személyekkel szemben már büntetőeljárást sem lehet indítani, mert az alapos gyanú is hiányzik bizonyos bűncselekmények esetében, azok az eljárások, amelyeket a hivatal egyébként ezt megelőzően lefolytathat, tökéletesen alkalmasak arra, hogy ezeket az entitásokat és személyeket tönkretegyék. Ha nem tudják vezetőszáron, kamera előtt ezeket az embereket börtönbe vinni, akkor anyagilag tönkre tudják tenni őket. A hivatal erre képes és alkalmas lesz.

Ugye, az egész úgy kezdődik, hogy a hivatal végez egyfajta kockázatértékelést, akár bejelentés alapján is. Ennek a szempontrendszerét nyilvánosságra hozzák ugyan, de természetesen maga az értékelés nem lesz a maga egészében sem megismerhető, sem megtámadható. Ez alapján pedig a hivatal közvagyonvédelmi eljárást indíthat, amely eljárás megindításával szemben nincs helye jogorvoslatnak, és arról még értesíteni sem kell feltétlenül az érintettet.

Az eljárás során alkalmazott eszközökkel ‑ úgymint adatkérés, iratbetekintés, helyszíni vizsgálat ‑ szemben sincsen jogorvoslat. Egyedül a bírsággal szemben van jogorvoslat, más területeken nincsen.

Ez az eljárás alsó hangon hat hónapig tart, de utána még két esetben meghosszabbítható. Tehát valakire ráteszik a nyilvános célkeresztet ‑ ugye, az ezzel kapcsolatos kommunikáció a hivatal hatáskörébe tartozik, ő dönti el, hogy ezekről milyen információt hoz vagy nem hoz nyilvánosságra ‑, ez az eljárás, ez a bélyeg akár másfél évig egy cégen vagy egy magánszemélyen rajta lehet. Ez bőven elég ahhoz, hogy egy céget és egy magánszemélyt tönkretegyenek.

Nyilván felmerül az érintettek esetében a jó hírnév sérelme, adott esetben még a rágalmazás is, vagy az elmaradt haszon kompenzációja. Az előttünk fekvő jogszabálytervezet kizárólag a ténylegesen felmerült kár megtérítését teszi lehetővé, de csak akkor, ha a hivatal ezt olyan döntésével okozta, amit a bíróság megsemmisített. A bíróság kizárólag bírságra vonatkozó határozatot, illetve a közvagyonvédelmi felügyeletet szüntetheti meg, az eljárásban hozott más intézkedésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, tehát az ezekkel okozott tényleges kár vagy elmaradt haszon megtérítésére még elméleti lehetőséget sem biztosít a jogszabály.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi szükség van mentelmi jogra a hivatal vezetői esetében, de rájöttem, mert a rendszer úgy működik, hogy a szelektíven nyilvánosságra hozott információk, a jelentések adott esetben magánvádas bűncselekményt is megvalósíthatnak, például rágalmazást, és nagyon jó, hogy ezeket a vezetőket a rágalmazással szemben a mentelmi jog védi. Innentől kezdve még ezek a magánvádas eszközök sem állnak az érintettek rendelkezésére, ez a helyzet.

Egy dolgot hoznék még ide, én abban bízom, hogy ez csak kodifikációs hiba: a hivatal teljes állományával szemben kötelező a nemzetbiztonsági ellenőrzés, kivéve az elnököt és az elnökhelyetteseket. Gondolom, ez tévedés. Ha ez tévedés, akkor kérem az előterjesztőt, hogy a jogalkotási eljárás egy későbbi szakaszában ezt orvosolja.

Én úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek a törvényszerű következménye lesz a fortélyos félelem világa és a gazdasági pozíciók tudatos, politikai alapú átrendezése. Önök kétharmados többséggel rendelkeznek, az eddigi vitából úgy tűnt, hogy önök nem gondolják szükségesnek ennek a törvényjavaslatnak az alapvető átalakítását sem a hatóság jogkörei, sem a garanciák tekintetében, tehát az én eszközeim kimerülnek abban, hogy itt és most erre felhívom az önök figyelmét, jelzem az ebben rejlő kockázatokat és veszélyeket.

A jövőre nézve viszont azt tudom önöknek ígérni, hogy ennek a hivatalnak a tevékenységét árgus szemekkel fogjuk követni, dokumentálni fogjuk, ha szükséges, tiltakozunk, és segítséget fogunk nyújtani mindazoknak, akiket politikai okokból meghurcolnak. Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)