Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hát, bevallom, szerettem volna ott lenni azon a frakcióülésen, ahol ezekről a kérdésekről önök tárgyaltak. Nyilvánvalóan ilyen lehetőségem… (Moraj a kormánypárti padsorokból. Közbeszólások több helyről a kormánypárti képviselők részéről: Nem, nem! ‑ Kulcsár Krisztián: Csak szeretnél!), ilyen lehetőségem a jövőben (Velkey György László: Nem lesz!) sem lesz, ezért kénytelen vagyok a fantáziámra építeni.

A frakcióban két erővonalat látok. Az egyiket nyilvánvalóan a miniszterelnök és a sógora képviseli, és a másik (Derültség a kormánypártok padsoraiból.), a másik erővonal talán az igazságügyi miniszter asszony. Ezt a jó szándékot én megelőlegezem önnek. Önnek itt egy lehetetlen feladatot kellett ma teljesítenie, amikor ezt az expozét megtartotta. Jogtudósként, tényleg tekintélyes múlttal a háta mögött, azt kellett előadnia, amit, azt gondolom, ön teljes szívvel nem képvisel.

Kétfajta dolog viaskodik itt a frakcióban: a forradalmi jogalkotás és a jogállam tisztelete. Én önt az utóbbiak közé sorolom, de a forradalmi jogalkotás mint gondolat, azt gondolom, ebben az alkotmánymódosításban azért alapvetően dominál mindent. Különbözőek vagyunk, ez természetes, morális gátak mindannyiunkban vannak, de különböző módon erősek. (Velkey György László: Máshol vannak! ‑ Derültség a kormánypárti képviselők részéről.) Ha azok dominálják a folyamatot, akik szerint a morális gátak félretehetők, ha ilyen emberek dominálnak, akkor nyilvánvalóan az ilyenek a jogállami korlátokkal kapcsolatban is úgy gondolkodnak, hogy ezek félretehetők. Ezt a viaskodást látom én a Fidesz-frakcióban. Bocsánat… (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.), a TISZA-frakcióban. Az elszólásom ellenére az önök tervezetét tárgyaljuk. Az önök frakciójában ezt a vitát látom, és ennek egy terméke az, amit ma itt mi tárgyalunk.

(12.40)

Azt gondolom, hogy a beterjesztett alkotmánymódosításból több dolog világosan látszik. Önök most azt mondják, hogy a halaszthatatlanul fontos kérdéseket hozták ide, és a többit meghagyják egy pár évig tartó alkotmányozásnak. Én meg azt látom, hogy az alkotmányba vagy az Alaptörvénybe számtalan helyen lényeges kérdésekben durva módon, forradalmi logikával belenyúlnak, és ez kérdésessé teszi számomra az alkotmányozás komolyságát, hisz most a halaszthatatlan kérdések kapcsán lényegi kérdéseket gyakorlatilag elrendeznek.

Mi az, ami kiolvasható ebből az alaptörvény-tervezetből? Egyrészt az, hogy önökben elhatározott szándék van arra, hogy a választóikat, akik idejuttatták önöket a parlamentbe, a jövőben erős szándékkal korlátozzák, ezzel egyben korlátozzák a jövőben a demokratikus versenyt; kiiktatják vagy minimum szűkítik a jogállami ellensúlyok szerkezetét; fontos lépéseket tesznek és nagyon durva lépéseket tesznek az előző alkotmánnyal szemben a közvagyon védelmét érintő kérdésekben. Azt is mondhatom, és ezt majd megpróbálom indokolni is, hogy a magánvagyon totális ellenőrzésére tesznek kísérletet; igaz, hogy ezt azzal a jelszóval teszik, hogy a közvagyon védelme érdekében tesznek mindent. Itt nyitok egy zárójelet. Ha a közvagyon érdekében önök lépéseket tudnak tenni, vissza tudják szerezni azt a közvagyont, ami jogszerűtlenül került magánzsebekbe, tegyék, ehhez én gratulálni fogok önöknek, de ami itt előkészületben van, az megteremti annak a lehetőségét, hogy a magánvagyonokat totális módon ellenőrizzék, s ebben az országban ennek azért tragikus hagyományai vannak.

És van egy harmadik dolog, amit én látni vélek, mégpedig az, hogy a jövedelemtulajdonosok, akik megjelentek a magyar alkotmányban vagy a mindenkori költségvetésben ‑ hogy csak néhányat soroljak, az állam mint egy nagyon fontos jövedelemtulajdonos, a magánszemélyek mint fontos jövedelemtulajdonosok, és a vállalkozások a harmadik kör; itt nyitok egy újabb zárójelet: a multi vállalatok ‑, megteremtik annak a lehetőségét a nemzeti vagyon újraszabályozásának kérdésében, hogy egy jövedelemátcsoportosítás történhessen meg elsősorban a nemzetközi vállalatok irányába. Ezt persze nehéz most a konkrét szövegből kiolvasni, de ezt azért mondtam el, mert ha pár év múlva erről beszélgetünk majd a mindenkori költségvetések kapcsán, akkor rá lehet mutatni, hogy na, itt alapozták meg azt, amit a költségvetési törvényekben realizálnak.

S akkor néhány konkrétum. Az első megjegyzésem az volt, hogy a választóiknak, akik önöket a hatalomba juttatták, a lehetőségeit szűkítik a jövőre vonatkozóan. Nyilvánvalóan ez elsősorban a parlamenti választásokon keresztül történik meg. Én egy olyan képviselőként beszélek most itt önöknek életkorom okán, aki ezekben a kérdésekben nem leszek már érintett. Én egyszerűen a 3 ezer janicsár egyike vagyok, aki nemcsak hogy nem nyert, de soha nem is pályázott közvagyonra, sem állami, sem önkormányzati vagyonra, ezért én ezeket a kérdéseket is nyugodtan nézem, amit itt önök előkészítenek, és az életkorom okán semmiképpen sem pályázom arra, hogy újra országgyűlési képviselő legyek. Ismerem azt az intést, amit itt megfogalmaznak, 12 év jár az országgyűlési képviselőnek. Én ezt két és félszeresen már meghaladhattam, és ezzel a bűntudattal beszélek most itt önöknek. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

De mi lesz az eredménye annak, amit önök előkészítenek? Most az istenadta nép úgy juttatta önöket a hatalomba, hogy önök mögött még nem lehetett politikai teljesítmény; tisztelet a kivételnek, akik ilyen pályán mozogtak esetleg az önkormányzati világban. Ellenünk szavaztak 16 év után a választók, így kerültek önök ide. Politikai teljesítményük négy év múlva már lehet. Joggal kalkulálhatnak azzal, akik itt meg tudnak gyökeresedni a parlamentben, ha a 12 év egyáltalán meggyökeresedést jelent, hogy ez esetleg ellenzéki képviselői státuszt is fog jelenteni, és így kellene önöknek 12 év alatt politikai teljesítményt felmutatniuk. Nem fog megtörténni, nem fog sikerülni! Mindannyian abban lennénk érdekeltek, hogy az egyéni országgyűlési képviselők erősödjenek, de ezzel a 12 éves szabállyal a mindenkori pártarisztokráciát hozzák helyzetbe. Önök, akik most lelkesen tapsolnak a saját pártarisztokráciájuknak, valójában a súlytalanságuknak ágyaznak meg. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) Soha önökből olyan egyéni képviselő nem lesz, akinek súlya van a saját pártarisztokratáikkal szemben, és önök ezt a helyzetet lelkesen tapsolják. Azt fogják elérni, hogy a mindenkori budaiak diktáljanak az országnak, önök pedig, akik a végekről ezeket a gondolatokat kiszolgálják, valójában a saját választóikat árulják el ezekkel a kérdésekkel.

A másik dolog, amit még szeretnék ebben a kérdéskörben idehozni ‑ de nyilvánvalóan ez a legsúlyosabb ‑, az a köztársasági elnököt érintő kérdéskör. Trónfosztás van a magyar parlamentben, amire történelmi példák vannak előttünk ‑ a „trónt” nyilvánvalóan idézőjelben értem ‑, s ezt talán még ön is fel tudja fogni. 1707, ónodi országgyűlés. A Rákóczi-felkelés idején megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása. Mondhattam volna szabadságharcot is, én tudatosan csak a felkelésről beszéltem, mert a felkelés ténykérdés volt, de hogy szabadságharc volt‑e, az a történészek között is vitatott. Vagy ami még ismertebb: 1849, a Habsburg-ház trónfosztása. Mindkettő vitathatatlanul egy olyan időszakban történt meg, ami több volt, mint forradalom, mert nyílt háborús konfliktus volt a központi hatalom és a magyarok képviselői között. Most önök úgy csinálnak, mintha ez lenne a helyzet. Ezért utalok megint arra, hogy a forradalmi jogalkotás és a jogállam tisztességes módon történő egyensúlyba hozása viaskodik önökben. A köztársasági elnököt úgy távolítják el, hogy annak lenne most alkotmányos lehetősége is. Még véletlenül sem nyúlnak ezekhez az eszközökhöz, hanem egyfajta forradalmi jogalkotási gondolkodással ‑ „arra kaptunk felhatalmazást, hogy bármit csináljunk a választások után” ‑, az alkotmány egy mondatával a jelenlegi köztársasági elnököt kiiktatják. Amit csinálnak, az meggyőződésem, hogy nemzetközi fórumokon is nyilvánvalóan kritika tárgya lesz, meggyőződésem, hogy megbuknak ezeken a fórumokon; persze esemény után leszünk ezekben a kérdésekben.

A közvagyon védelme. A lényegi kérdések mindig a vagyon és a közpénz körül vannak. Még egyszer mondom, ha a céljuk csak az lenne, hogy a törvénytelenül meggazdagodottaktól visszaszerezzenek valamit, ez ellen senkinek semmi kifogása nincsen. De azzal az intézménnyel, amit létrehoznak, amit mi csak ÁVH-nak hívunk, létre fognak hozni egy káoszt abban a világban, ami eddig is létezett: a rendőrség, ügyészség, bíróság világába bejön egy új típusú intézmény, amely a lehetőségek teljességével rendelkezne. Már csak bírói funkciókat kellett volna odatelepíteniük, s akkor leegyszerűsödött volna a kérdés: nemcsak vizsgálódnak ebben a hivatalban, nemcsak vádat emelnek, hanem az ítéletet is megfogalmazzák, vagy esetleg még a végrehajtást is rájuk lehetett volna bízni. Én azt gondolom, hogy ez az intézmény gondot fog okozni, ezért mondom azt, hogy magánvagyonokat fog veszélyeztetni, pedig önöknek nyilvánvalóan ez nem célja, ez meggyőződésem. De amit itt csinálnak, és ahogy létrehozzák, ez a magánvagyonokat veszélyezteti, és ilyen szempontból mindenkit veszélyeztethet ez az átláthatatlan, követhetetlen rendszer.

És a harmadik kérdéskör: Magyarországot sokszor fosztották már ki, sokszor a mi hibánkból, és azt gondolom, hogy most újra ez készül.

(12.50)

Ha az Orbán-kormány tevékenységét vizsgálják, akkor azt fogják látni, hogy a vagyonnak azt a részét, amelyet előttünk a szocialista kormányzat elherdált, azt az a kormány visszavásárolta, a multik kárára, a multik kiszorítása okán visszaszereztük ezt a vagyont. Ez a vagyon ma még itt van. Ebből a vagyonból vagy a multik kárára megszerzett vagyonból működtettünk különböző rendszereket, ami minden magyar állampolgárnak hasznára volt. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Propaganda!) Rezsicsökkentés, hogy a rezsicsökkentéssel öntsem le ezt a kérdéskört. Ez nyilvánvalóan bántja azokat az érdekköröket, a jövedelemtulajdonosok harmadik körét ‑ és elsősorban a multikra utalok ‑, akiktől ezt a vagyont az Orbán-kormány visszaszerezte, és az állam és az állampolgárok hasznára működtette.

Önök azzal, hogy a sarkalatos törvényi jellegét a nemzeti vagyon és a nemzeti vállalatok egy része kapcsán megszüntetik, annak ágyaznak meg, hogy visszafelé történhessen egy korrekció, mindabban, ami eddig az államunk és az állampolgárok érdekét szolgálta, történhessen egy visszamozgás a multik irányába. Nagyon szeretnék ezen a területen tévedni, de meggyőződésem, hogy amikor az első költségvetésről már beszélni fogunk, állandóan lehetőségem lesz rámutatni arra, hogy megteremtették az alkotmányos alapját, és lám, a költségvetésben már itt vannak, tetten érhetőek azok a folyamatok, amelyekre itt én célzok.

Ezért igaz az, amit Tuzson Bence mondott, hogy ez egy határátlépés. Most önök még lelkesek, tapsolnak a forradalmi jogalkotás gondolatainak, hirdetőjének, de meggyőződésem, hogy a ciklus vége felé már szégyelleni fogják azt, amit itt ma elindítottak. Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Bravó! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)