Papp Zsolt (Fidesz)

PAPP ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A T/303. számú törvényjavaslat címe első ránézésre technikainak tűnik: a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvény módosítása. Itt viszont mindannyian tudjuk, hogy a paragrafusok mögött, illetve ügyviteli részletek mögött gazdák, családi gazdálkodók és ültetvények vannak.

Ahogy elhangzott az expozéban, illetve Farkas képviselő úr hozzászólásában, valóban nagyon komoly fagykárral kellett szembenézniük a szőlő-, gyümölcsültetvények gazdálkodóinak. Több napon keresztül, több részletben nem volt ritka a mínusz 8, mínusz 9 Celsius-fok, így valóban ‑ az országos átlag a fél, az egyharmad vagy a kétharmad ‑ egy-egy ültetvény esetében 90 vagy 100 százalékos károkozást okozott az idei fagy, sőt, még akár a gabonákban is kimutatható fagykárt tudott okozni.

(23.50)

Ezért is elkerülhetetlen a kérdés, hogy beszéljünk arról a kárenyhítési rendszerről, amelynek előlegfizetését érinti ez a kérdés.

Rögtön az elején szeretném tisztázni, leszögezni: az ellenzék részéről nem az a célunk, hogy vitassuk a kárenyhítési intézménynek a létjogosultságát, a fontosságát, pont ellenkezőleg: a fagykárt szenvedett gyümölcstermesztőknek, szőlősgazdáknak ültetvényt kell kezelni, permetezni kell, hitelt fizetni, munkabért adni, családot eltartani, a jövő évi termést megalapozni, és mindezt bevétel nélkül megoldani. A kárenyhítési előleg tehát helyes irány.

De itt azt is el kell mondanunk, hogy a törvényjavaslat nem új, hanem lényegében a törvényi szintre emelése a 197/2025-ös kormányrendeletnek, amely már a tavaly tavaszi fagykárhoz kapcsolódóan biztosította az előleg fizetését hasonló módon, mint a mostani. Viszont az a kormányrendelet megszűnt, és most én azt gondolom, hogy közös örömünket tudjuk kifejezni a kertészekkel együtt, önökkel, hogy törvénybe lehet foglalni, hogy biztosított legyen az agrárkárenyhítés előlegfizetése.

Fontos, hogy ne csak kárenyhítésről, ne csak a válságkezelésről, hanem a megelőzésről is tudjunk beszélni, illetve lehessen intézkedni. Az elmúlt időszakban mind a vidékfejlesztési program, mind a Közös Agrárpolitika keretéből számos intézkedés került meghirdetésre, amely arra vonatkozott, hogy kiváltsa a fagyérzékeny ültetvényeket, hogy az érintett gazdálkodóknak lehetőség teremtődjön gépek, eszközök, berendezések beszerzésére, amellyel hosszú távon képesek mérsékelni vagy elkerülni a fagykár veszélyét.

Fontos arról is beszélnünk, hogy az ország mezőgazdasága ma nemcsak a fagykártól szenved: az ország ma egyszerre küzd faggyal, aszállyal, jéggel, piaci nehézséggel, importnyomással, takarmányárakkal, likviditási nehézségekkel és állattartói veszteségekkel.

Ma Magyarországon az aszály már nem rendkívüli esemény sajnos, hanem visszatérő szerkezeti válság. Nem arról van szó, hogy néha nem esik eső, arról van szó, hogy a magyar mezőgazdaság termelési feltételei alapjaiban változnak meg, a talaj vízkészlete kimerül, a kukorica, a napraforgó, a takarmánynövények termelési kilátásai romlanak, a gyepterületek kiégnek, az állattartók takarmánybázisa bizonytalanná válik, és egyre több gazda kerül abba a helyzetbe, hogy nem tudja, ősszel vagy következő tavasszal lesz‑e miből újrakezdeni az évet.

A tejágazat, a sertéságazat, a méhészágazat egyszerre van rendkívül nehéz helyzetben. A tejtermelők hónapok óta azt élik meg, hogy a nyerstej ára a költségszint alá csúszik. Ha a felvásárlási ár nem fedezi az önköltséget, akkor minden egyes liter tej veszteséget termel. Ilyenkor azonnali likviditási segítségre, tisztességes piaci viszonyokra, erősebb feldolgozói és kereskedelmi kontrollra van szükség, valamint arra, hogy a magyar tej ne szoruljon ki a saját országának piacáról, polcairól.

A sertéstartóknál ugyanez a helyzet: ha az élő sertés ára meredeken esik, miközben az önköltség magas, akkor az ágazat nem alkalmazkodik, hanem veszteséget halmoz, az állategészségügyi kockázatok, a beruházások, a telepi kapacitások, a munkaerő nem megállítható egy kapcsológombbal, míg a válság elmúlik. Ha most nem segítünk, akkor később nem az ágazat mentéséről, hanem az ágazat újjáépítéséről kell majd beszélni.

A méhészeti ágazat, amelyet sokszor hajlamosak vagyunk romantikus vidéki melléktevékenységként felemlíteni, pedig a méhészet nemcsak a mézről, hanem a beporzásról, a gyümölcstermesztésről, a biodiverzitásról és az élelmiszer-biztonságról szól. Az aszály miatt gyengébb a nektárhordás, a felvásárlási árak bizonytalanok, az olcsó ázsiai import és a kétes eredetű mézkészítmények pedig lenyomják a piacot, pedig a méhészeknek piacvédelemre, eredetjelölésre, ellenőrzésre és célzott támogatásra van szükségük.

Beszélnünk kell a gabonáról, hiszen most van a legintenzívebb időszaka a betakarításnak. A magyar gabonatermelők ma kettős szorításban vannak: az egyik oldalon ott vannak az alacsony árak, az ingadozó termelői árak, a másik oldalon a magas termelői költségek, az inputanyagok, a finanszírozási terhek, a szállítási és a tárolási nehézségek, illetve az ahhoz társuló költségek. A magyar gabonatermelőknek kiszámítható piaci környezetre, tárolási és forgóeszközhitelre vagy -finanszírozásra, értékesítési biztonságra, átlátható importellenőrzésre és érdemi vízgazdálkodási segítségre van szükségük.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar mezőgazdaság ma nem egyetlen problémával küzd. Nem lehet egy paragrafussal, egy előleggel, egyetlen rendeleti felhatalmazással megoldani mindazt, ami a magyar vidéken történik, de egy jó törvényjavaslat sokat segíthet. Ezért mi azt mondjuk, hogy a cél helyes, a javaslat iránya támogatható, számíthatnak a szavazatunkra. Számíthatnak a szavazatunkra a bajba jutott gyümölcs- és szőlőtermesztők, nem fogunk olyan politikát folytatni, amely a gazdák jogos kárenyhítését akadályozná.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az agrárkárenyhítési rendszer felülvizsgálatára véleményem szerint szükség van, kinyitni a kérdést, bevonni az ágazati szereplőket. Sokféle kérdést kell az adott problémára felvetni: bővíthető‑e a kárenyhítésben részt vevők köre; tud‑e segítséget nyújtani az állatok különböző járványos megbetegedései idején egy agrárkárenyhítési rendszer?

És persze sok a pró és kontra: vajon elbírja‑e egy nehéz helyzetben lévő ágazat többletteherként megjelenő befizetési kötelezettségét? Vajon kiterjeszthető‑e, amikor látjuk, hogy olyan a takarmánybizonytalanság, amely veszélyezteti az állattartást, hogy a rét, legelő, gyep művelési ágú kaszálóterületek bevonhatók‑e az agrárkárenyhítési rendszerbe?

Államtitkár asszony is említette a több pillérből álló kockázatkezelési rendszert: a krízisbiztosítástól az agrárkárenyhítésen és a legfontosabb, a mezőgazdasági biztosításon keresztül kinyitni a kapcsolatot, a kommunikációt, a jogszabályi feltételek biztosítását a biztosítókon keresztül, és megvizsgálni azt, hogy a természeti károkhoz kapcsolódóan hogyan lehet valódi biztosítást kötni, hogyan lehet az öngondoskodás irányába erősíteni az agrárium védelmét.

A gazdálkodóknak arra van szüksége, hogy ha fagykár van, akkor legyen előleg, ha aszály van, legyen gyors segítség, ha összeomlik a tejár, ne zárjanak be a telepek, ha veszteséges a sertéstartás, legyen beavatkozás, ha bajban vannak a méhészek, védjük meg a magyar mézet, ha bajban vannak a gabonatermelők, ne hagyjuk, hogy a költségeik és az árak közé szorulva egyedül viseljék az ország élelmiszer-biztonsági kockázatát.

Szükség van rendkívüli aszálycsomagra, vízmegtartásra, öntözésfejlesztésre, takarmánybiztonságra, gyors kárenyhítésre, tűzvédelmi és erdőgazdálkodási intézkedésekre. Az állattartó ágazatoknak célzott válságkezelés kell, a tejtermelőknek, sertéstartóknak, méhészeknek likviditási segítségre, piacvédelemre, ellenőrzésre és kiszámítható támogatói döntésekre van szükségük. A gabonatermelők számára olyan eszközrendszert kell kialakítani, amely nem kényszeríti őket arra, hogy betakarításkor nyomott áron, finanszírozási kényszerből árulják ki készleteiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A T/303-as törvényjavaslat akkor lehet valóban hasznos, ha ez csak az első lépés a gazdák valós segítésére. Mi készen állunk támogatni minden olyan intézkedést, amely gyorsabbá, szélesebbé és kiszámíthatóbbá teszi a kárenyhítést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)