V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt tízórás vitában a legfőbb érvük jogiak helyett az volt erre a szégyenletes alkotmányos puccsra, hogy ezt a nép akarja, az a földcsuszamlásszerű győzelem idézi ezt elő, kötelező, hogy önök ezt megtegyék, kérik a választók, erre szavaztak.

Nohát, mekkora ez a győzelem? 3,4 millió ember szavazott a TISZA-ra, a Fidesz-KDNP 2,5 millió szavazatot kapott, a Mi Hazánk meg 350 ezret. Nos, ha megnézzük, hogy mennyi a különbség az ellenzék és a kormánypártok között, akkor azt látjuk, hogy 550 ezer voks, azaz kevesebb mint 300 ezer ember, aki vagy ideszavaz, vagy odaszavaz, eldönti, hogy vajon melyik tábort választja.

Ez az ingadozó sokaság ‑ majd erre visszatérek ‑ a közül választ, vajon szeretné‑e továbbra is megtartani akár a „Nők 40”-et, az adókedvezmények rendszerét, a családtámogatásokat; tetszik‑e neki az, hogy lecserélhették a nagycsaládosok az autójukat kedvezménnyel, és hogy néz ki Budapest, a Városliget, a Várnegyed, akár itt a Nemzet Főtere és a többi; tetszik‑e neki az, hogy a munkanélküliségi ráta a legalacsonyabb szinteket ostromolta, és a dolgozók száma megnőtt, több mint egymillió emberrel több dolgozik, mint 2010-ben.

Vagy pedig azt az ajánlatot fogadta el, amelyet az egyik önökhöz leigazolt rapper mondott, hogy a Fidesz kiment a divatból, valami új kellene, meg talán arrogánsak voltunk. És itt egy kicsit elidőznék, mert én bízom abban, hogy ez utóbbi, és ha ez így volt, akkor van esélyünk. Ugyanis, ha mi arrogánsak voltunk, akkor önök ennek a paródiáját adják elő. Tehát amit a miniszterelnök, Magyar Péter megenged magának, az ebben a Házban még nem történt meg. (Zaj a kormánypárti padsorokban.)

És itt térek vissza arra, hogy vajon mire szavaztak a választók. Valóban erre? Ezt követelték? Ezt az alkotmányos puccsot?

(20.10)

Ha személyre szóló, alaptörvény-ellenes jogalkotással szeretné megalázni, eltávolítani a köztársasági elnököt, húzzon ide ikszet! Rajta volt ez a szavazólapon? Vagy az: ha szeretné, hogy korlátozzuk az ön alkotmányos jogát, hogy ki képviselje önt az Országgyűlésben, tegyen ide egy ikszet! Nem volt ez a szavazólapon. Nem volt rajta a szavazólapon, hogy önök önkényt vezetnek be. Nem volt rajta a szavazólapon, hogy a kollektív bűnösség elve alapján mindenki gyanússá válik, aki április 12‑e előtt bármilyen közszerepet vállalt ebben az országban. Bármilyet! Ha polgármester volt, akkor ők lesznek a gyanúsak. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A polgármesterek lettek az önök kulákjai ‑ gyanúsak.

Azt meg különösen nem szeretnék a választók, legalábbis remélem, és nem adtak erre felhatalmazást, hogy önök a vesztes mellén ugráljanak, hogy például Strompová képviselő asszony szemétnek nevezze az őáltaluk megválasztottakat. Pontosítsunk: szemétnek. Tehát a szemétdombra kerültek, a képviselők a szemétdombra kerültek, így fogalmazott. Ronald Reagannek volt 1982-ben egy mondata, amikor a kommunizmusról beszélt, még csak nem is a kommunistákról, a kommunisták fognak a történelem szemétdombjára kerülni. Ön nem így fogalmazott, hanem a Fidesz képviselői a szemétdombra kerültek.

Vagy a képviselőtársa, egy másik, Vas megyében élő listás képviselőtársa, ő hecckampányt indít, mint egy hólavinát, aminek a végén aztán egy szennylap szavazást is tud arról tartani, hogy például engem a börtönbe kell‑e küldeni avagy nem ‑ jó, hogy nem a vérpadra! Népbíróságot tartani! Emberek! Lehet szavazni, hova menjen a képviselő!

Lezsák Anna felidézte a rendszerváltozást, én részt vettem abban. 13 választást nyertem, pontosabban 13-on indultam és 12-t nyertem, négy polgármesterit és nyolc országgyűlésit egymás után. Most már azt hallom, hogy ez sem érv, mert csak az tudja megnyerni, aki erőszakosan kiépített valami birodalmat. Elmondom önöknek, hogy ez nem így van, kemény munkával el lehet ezt érni. Önök ezt nem fogják megérni, hiszen három ciklus után ezt nem lehet tovább űzni, bármilyen jól is csinálják.

De ami a legérdekesebb, az az a választás volt, amit elveszítettem. Ez 1994-ben volt. Elveszítettem, és amikor elmentem haza, megnéztem a gyerekeimet, ők rám néztek, hogy az apjukat le lehet győzni, ezt át kell élni, aztán átadni a hivatalt, egy átadás-átvételt csinálni, lerakni egy kulcscsomót, menni ‑ történetesen nekem kalapom is volt és ősz is volt ‑ és venni a kalapot. És aki egyszer ezt megélte, abba több alázat szorul, az tudja, hogy ez előfordulhat, az nem ugrál a legyőzött ellenfelének a mellkasán.

Abban az időben egyébként, hogy csak egy történetet elevenítsek fel, Lezsák Sándor volt egy faluban, ahol előugrott valaki, aki akár ma TISZA-s is lehetne, a habitus miatt mondom, hogy mit dumál ön itt, mit kiabál itt, a párttitkár még mindig ott van a házában, a nagy házában. És Lezsák Sándor megfogta a széket, és húzta a kijárat felé, hogy hol van, hol van. Én nem tudom, hol van. Menjünk! Menjünk! ‑ és mindenki ülve maradt. Ez mutatta egyébként az akkori társadalom józanságát is.

Antall József mondta erre, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Hát, az önök hergelése, én abban bízom, hogy az sem lesz hatásos, de azt kell hogy mondjam, hogy a kísérlet megvan. Tehát az a minta, amit önök itt csinálnak a Házban, különösen a miniszterelnök, az hat vidéken is. Előlépnek a TISZA-sziget tagok, és ugyanazzal a testtartással nézik, hogy mit lehet itt a polgármesterrel tenni.

Tényleg komolyan gondolják, hogy önök valamiféle erkölcsi magaslaton állnak, akár bármelyik polgármesterrel vagy az országgyűlési képviselőkkel szemben? Azt gondolják, hogy százalékos arányban önök között kevesebb a gazember, mint ebben a frakcióban? Miért? Hogy gondolják ezt? (Veres Ádám felé fordulva:) Ne bólogasson, képviselő úr! Költői kérdés volt. Kikérem magamnak! Kikérem magamnak!

Tehát én azt kérem, hogy még idejekorán van, önökön múlik, akik győztesek voltak, hogy milyen közhangulat lesz ebben az országban, és hogy lehet levezényelni az amúgy normális elszámoltatást. Tegyék meg külön-külön, de ne a kollektív bűnösség elve alapján! Tegyék meg! Tegyék meg a feljelentéseket, pörgessék fel a hatóságok munkáját, a bűnüldöző szervek munkáját! Tegyék meg! De ezt hagyják abba! Mert ez egy hiszterizált társadalom, és ez a mese mind hiteltelen, hogy ilyen… Milyen? Kedves? Örömteli? Vagy mosolygós ország? (Hidvéghi Balázs: Derűs!) Milyen? Derűs ország. Nem lesz így derűs ország.

Zárásként annyit hadd mondjak, hogy a kedvenc idézetem Szacsvay Imrétől van. Szacsvay Imre az Országgyűlés jegyzője volt 1849-ben, amikor a Függetlenségi Nyilatkozatot az Országgyűlés elfogadta. Ő volt az Országgyűlés egyik jegyzője, így a jegyzőknek az egyik legnagyobb példaképe, ő írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. A napnak Kossuth a hőse volt, Szacsvay meg a mártírja. A nagyváradi szobrán az található, hogy csak egy tollvonás volt a bűne, ezért őt kivégezték. A kivégzése előtti este az öccsének írt egy búcsúlevelet, és a következőt írta, visszatérve, az ingadozó sokaságról: kerüljétek az ingadozó sokaságot, amely fáklyás zenéit és egyéb kíváncsi hiúságait majdnem olyan gyönyörélvezettel rendezi, mint amellyel a vérpad áldozatait körüldongja.

Én azt kívánom önöknek, hogy az első nap, amikor önök hazamennek egy vesztes választás után, akkor jusson eszükbe ez az idézet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)