Molnárné Dr. Lezsák Anna (Fidesz)

MOLNÁRNÉ DR. LEZSÁK ANNA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm az iránymutatását; már úgy éreztem, hogy nem is erről a törvényről fogunk vitatkozni, hanem egy teljesen más témát nyitottunk.

Tisztelt Országgyűlés! Gróf Széchenyi István azt vallotta: „Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!” Az én nemzedékem már egy szabad Magyarországon élhette felnőttkorát, de ez a szabadság nem magától jött el, hanem voltak bátrak, akik kivívták azt; és így volt ez korábban is, ezeréves történelmünk során. Édesapám, Lezsák Sándor és nemzedéke még a szabadság kivívásáért küzdött. Nekünk minden körülményben az a feladatunk, hogy megőrizzük, amiért akkor sokan az egzisztenciájukat vagy akár az életüket is feláldozták volna. (Kulcsár Krisztián többször közbeszól.)

Én egy olyan családban nőttem fel, ahol azt tanultam meg, hogy a közélet nem a hatalomról, hanem (Kulcsár Krisztián: A lóvéról!) a köz szolgálatáról szól; hogy a szeretet hatalma nem egyenlő a hatalom szeretetével (Kulcsár Krisztián: Kurva anyját!); és azt is megtanultam, hogy a szabadság (Zaj, felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), a demokrácia nem magától értetődő, hanem olyan érték, amelyet minden nemzedéknek tovább kell örökítenie. (Kulcsár Krisztián: Jó család! Jó család!) Akik átélték a kommunista diktatúrát, azok pontosan tudják, hogy a jogállamiság elvesztése soha nem egyik napról a másikra történik, nem fegyverekkel kezdődik, és nem látványos fordulatokkal folytatódik, hanem azzal, hogy a jog fokozatosan a politika szolgálatába áll (Kulcsár Krisztián: Lakitelek!), lépésről lépésre, cserépről cserépre, tégláról téglára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényhozás nem játék. Az Országgyűlés nem játszótér. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Tényleg?!) Ezért mindenekelőtt kérem önöket, ne vegyék a szájukra, ne játsszanak azzal a kifejezéssel, hogy „rendszerváltás”. Emlékeztetném önöket, hogy az már lassan negyven évvel ezelőtt megtörtént. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Nem sikerült!) Én tízéves koromban ott voltam a lakiteleki sátorban, amikor édesapámék kivívták, hogy egy sötét és aljas diktatúra után a magyar nép újra saját kezébe vegye a sorsát.

Emlékeztetnék mindenkit, hogy az a helyzet, hogy maguk most itt, az ország Házában ülhetnek, az annak a rendszerváltó nemzedéknek köszönhető, akik egy valódi, véres, idegen szuronyokkal a nyakukba ültetett diktatúrával szemben álltak ki a hazáért és a szabadságért. (Zsigó Róbert: Így van!) És akkor ott annak a kiállásnak komoly tétje volt. Bár gyerek voltam, de pontosan láttam és értettem, milyen önkényuralomban felnőni, milyen az, amikor megfigyelik az embert, milyen az, amikor a másképpen gondolkodókat beviszik elbeszélgetésre. Tudom, mert 1987-ben, tízévesen láttam, milyen rettegve részt venni egy rendezvényen, a lakiteleki találkozón, amire sokan úgy jöttek el, hogy nem tudták: onnan haza vagy a börtönbe visz‑e az útjuk. Tudom, mert amikor 12 éves voltam, átéltem, hogy édesapámat, aki akkor magyar-történelem szakos tanárként tanított a lakiteleki általános iskolában, politikai gondolataiért két civil rendőr vitte be elbeszélgetésre, jobb belátásra bírni.

Most úgy tűnik, önök, akiknek többsége még nem élte át az 1990-es eseményeket, újra rendszerváltásról beszélnek. De emlékeztetném önöket, hogy most ezzel az alaptörvény-módosítással nem rendszerváltás, hanem visszarendeződés készül, visszalépés az 1990 előtti negyvenéves önkényuralom korszakához. Amire most itt készülnek, az ezeréves alkotmányunkra épülő történelmünk legsötétebb korszakát idézi. Tényleg ezt akarják? Ha ezt a módosítást Rákosi Mátyás vagy Kun Béla elolvasná, elégedetten csettintene a nyelvével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány nem arra való, hogy pillanatnyi, mesterségesen szított közhangulatot meglovagolva, kicsinyes bosszúra, az emberek legalantasabb ösztöneire építve módosítgassuk.

(18.00)

Az alkotmány ‑ különösen Szent István országában ‑ arra való, hogy a nemzet sorsát, az itt élő honfitársaink életét hosszú távra meghatározó alapvetéseket foglaljunk bele. Lehet más véleményünk egy-egy intézmény működéséről, lehetnek vitáink tisztségviselőkről, korábbi döntésekről vagy politikai szereplőkről; ezek természetesek egy demokráciában.

Ezért különösen fontos, hogy amikor alkotmányos kérdésekről döntünk, félretegyük a napi politikai érdekeket. Az alkotmány és a jog nem lehet a politika eszköze; nem lehet arra használni, hogy személyekre szabott törvényeket vagy visszaható hatályú jogszabályokat hozzunk; nem lehet arra használni, hogy a pillanatnyi politikai többség a saját képére formálja azokat az intézményeket, jogköröket, amelyeknek éppen az a feladatuk, hogy a fékek és egyensúlyok rendszerét fenntartsák.

A rendszerváltás nem pusztán egy történelmi esemény volt; erkölcsi örökség is. A rendszerváltás óta nem volt példa arra, hogy egy köztársasági elnököt a hatalomból elmozdítsanak az Alaptörvény vagy az alkotmány módosításával, csak azért, mert őt az előző kormány ideje alatt nevezték ki; ezt még a sokszor szidott Fidesz-kormány sem tette meg egyetlenegyszer sem.

Ha egy köztársasági elnökkel ez megtehető, akkor akárkivel megtehető, és igaza van Hegedűs képviselőtársamnak: (Körbemutatva a körülötte ülőkre:) ma ő, holnap te, vagy te, vagy te, vagy te, mert ez az önkényuralmi rendszer lényege. Ha a köztársasági elnök leváltható politikai akaratból, akkor a köztársasági tisztség maga olyan, mint egy bábu, amelyet a többség a kénye-kedve szerint elmozdíthat. Ha egy köztársasági elnök leváltható politikai akaratból, akkor az olyan, mintha egy bírót le lehetne váltani a politikailag nem tetsző ítélete miatt. Hiszem ‑ hisz a történelem bebizonyította már sokszor ‑, hogy Magyarország ereje mindig abból fakadt, amikor képesek voltunk mi, magyarok hosszabb távon gondolkodni, mint egy parlamenti ciklus, és amikor a saját, önnön politikai bosszúján felül tud emelkedni az egyén a közösség, a nemzet érdekében. Ez a jogállam valódi próbája.

A demokrácia ereje nem abban mérhető, hogy a TISZA-többség meddig terjeszti ki a saját hatalmát, hanem abban, hogy mennyire képes megőrizni a szabadság garanciáit. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor méltók lehetünk mindazok örökségéhez, akik a szabadságot nem ajándékba kapták, hanem közös bátorsággal vívták ki.

Kérem TISZA-s képviselőtársaimat, jól gondolják meg, mit cselekednek, ne lépjék át a vörös vonalat, mert ennek ‑ akár meggondolatlanságból, akár hirtelen felindulásból, akár előre megfontolt szándékból hozott döntésüknek ‑ hosszú távú következménye lesz, és nyoma lesz annak, hogy ki hogyan szavazott.

A mai nappal az agresszív önkény kiépítése megkezdődött; önökön múlik, hogy megállítják-e. Bölcs belátást kívánok önöknek! (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)