Dr. Kovács Gyula (TISZA)

DR. KOVÁCS GYULA (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a felszólalás most nem arról fog szólni, hogy hogyan kormányozzon a TISZA-kormány, hanem hogy lesz‑e mit kormányozni. Magyarország drasztikus kiszáradása 2026-ban már nem csupán egy távoli fenyegetés vagy statisztikai adat, hanem stratégiai, nemzetbiztonsági és gazdasági vészhelyzet. A számok és a tények kíméletlenül önmagukért beszélnek: az elmúlt öt év halmozott csapadékhiánya országosan elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes részein pedig a 900 millimétert is meghaladja, ami másfél évnyi teljes csapadékmennyiségnek felel meg; az Alföld jelentős részén a talajvízszint egy-két méterrel süllyedt a harmincéves átlaghoz képest.

Ez a válság ma már az ivóvízbiztonságot és a mindennapi ellátást is közvetlenül fenyegeti, hiszen hazánkban az ivóvíz 95 százaléka felszín alatti vízbázisokból származik. A vízvisszatartás hiányosságai miatt a felszín alatti vízkészletek nem töltődnek vissza, vidéken számos ingatlanban sorra kiszáradnak az ivóvízellátást biztosító kutak. Van olyan település a körzetünkben, ahol a lakosság már demonstrációt fontolgat emiatt. Mad Max világa lassan bekopogtat.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2026 fontos fordulatot hozott a vízügyi igazgatásban. Május 14-én megkezdte működését az Országos Vízügyi Koordinációs Központ, amely végre egy példaértékű, összehangolt, országos védekezést irányít. Ennek eredményeként június elejére 632 millió köbméter vizet sikerült visszatartani a tározókban és csatornákban, ami reménykeltő eredmény és jelentős előrelépés.

Választókerületemben, Bács-Kiskun vármegyében is zajlik a munka, ahol a helyzet kritikus, a szikrai és alpári Tisza-holtágak vízszintje idén tavasszal alacsonyabb volt, mint a 2022-es történelmi aszály idején. A Vízügyi Koordinációs Központ koordinálásával megindult a sürgősségi vízpótlás a Tiszából, megelőzve az ökológiai katasztrófát, de látnunk kell, hogy ez önmagában még csak tűzoltás. A helyi polgármesterek és szakemberek joggal sürgetnek végleges műszaki megoldásokat, mert természetes élőhelyeink az ökológiai halál szélén állnak.

A kormány által bejelentett 257 milliárd forintos vízügyi keret hatalmas lehetőség az azonnali kármentésre. Azonban további forrásokra lesz szükség, és arra, hogy egy olyan komplex szemléletváltást hozzunk létre, amely a víz tájban való megtartására és a regeneratív mezőgazdaságra fókuszál. A táj vízkörforgásának helyreállítása csak akkor lehet sikeres, ha a gazdálkodók és az egész társadalom felismeri: a víz sorsa nem a csatornákban, hanem a tájhasználat módjában és a megfelelő mezőgazdasági kultúra kiválasztásában dől el.

A helyzet súlyára való tekintettel az alábbi szempontokat szükséges figyelembe venni a döntéshozatal során. Elengedhetetlen a csatornák és műtárgyak olyan rekonstrukciója, amely a vizet nem elvezeti, hanem beszivárogtatja a talajba. A „Vizet a tájba!” programban a gazdálkodókat anyagilag is ösztönözni kell, hogy területeiket önkéntes alapon felajánlják vízvisszatartásra, időszakos elárasztásra. Már több mint 30 ezer hektárnyi ilyen felajánlás érkezett, ezt tovább kell bővítenünk, mert a szakemberek véleménye alapján a mezőgazdasági öntözés vízigényét felszíni vizekből kell megoldani, elkerülve a további öntözési célú kútfúrásokat. Ezzel a lakossági ellátást biztosító, felszín alatti ivóvízbázisok védelme is megvalósítható, aminek abszolút prioritást kell élveznie.

(9.40)

Támogatni kell olyan civil vízmegtartó kezdeményezéseket, mint például választókerületemben a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők munkája. Szükség van egy országos ismeretterjesztő program indítására, amely felkészíti a háztartásokat a tudatos ivóvíz-takarékosságra, az egyéni szintű esővízgyűjtésre és a saját kertekben történő vízmegtartásra. Miközben a lakosságtól joggal várjuk el, hogy takarékoskodjon az ivóvízzel és gyűjtse az esővizet, a hazánkba települő akkumulátorgyárak napi vízigénye országosan eléri a 100 ezer köbmétert, ami egy félmilliós város teljes napi vízfogyasztásával egyenértékű.

Tisztelt Ház! Magyarország vízbiztonsága ma azon múlik, hogy a vizet továbbra is csak átengedjük‑e hazánkon, vagy végre megtartjuk azt. Ha nem teszünk meg mindent ezért, akkor nemcsak a termőföldjeinket, hanem a biztonságunkat és a jövőnket is elveszítjük. A víz nem egy mellékes erőforrás, hanem a legfontosabb nemzeti ügyünk, és jövőnk alapja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)