Dr. Takács Árpád (Fidesz)

DR. TAKÁCS ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Most megfogott engem is a kizökkent idő és az, hogy lehet jogászkodni, csak nem tette hozzá, hogy de minek?

Úgyhogy megpróbálok nem jogászkodni, de ugyanakkor szomorúan hallgattam a miniszter asszony expozéját a személyre szabott jogalkotásról ‑ éppen ezt tették (A kormánypárti padsorok felé:), a miniszterelnökének a szavaival válaszolok, úgyhogy nyugodjon meg, nem tart sokáig, jó? ‑, a hatalommegosztásról és az alapvető jogok védelméről és a nemzetközi egyezményekről, ideértve a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amely tiltja az észszerűtlen korlátozást. És ha most erre önök azt mondják, hogy észszerű korlátozás a képviselői mandátum korlátozása, ez nem az, mert ezt nem önök mondják meg, hanem az egyezmény, amelynek részesei vagyunk, amely meghatározza vagy kimondja azt, hogy a kor, az állampolgárság vagy a közügyektől való eltiltás az észszerű, minden más nem.

És önök is tudják, ön is tudja, miniszter asszony, hogy ez el fog bukni a nemzetközi szervezeteknél; a nemzetközi bíróságon, nyilván jó néhány évnek el kell majd telnie, de ez mindenképpen el fog bukni.

Mást nem kérdezek és nem mondok, mert Békéscsaba, Békés vármegye és én személyesen is nagyon sokat köszönhetünk önnek. Rengeteget tett értünk, amiért tiszteletemet és köszönetemet fejezem ki ön iránt, és én ezt tiszteletben tartom. Egyetlen kérdésem azért van: ez a jogászi hivatás éthosza, amelyről körülbelül egy évvel ezelőtt oly hosszan beszéltünk?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tegnap Szűcs Gábor adott egy jó tanácsot önöknek, mégpedig azt, hogy az alkotmánytantankönyvet vagy az alkotmányjogot tanulmányozzák. Emlékeim szerint van benne, és azt hiszem, Kukorelli István írta ‑ azt gondolom, hogy ez a név elfogadható mindenféle oldalnak ‑, aki azt mondta, hogy az alkotmány nemcsak írott szöveg, amelyet a jogászok különféle régi és új módszerekkel értelmeznek vagy elemeznek, hanem annál sokkal több: a nép önkifejezésének eszköze, kulturális örökségének tükre és reményeinek alapja.

Egyáltalán nem hiszem azt, hogy az önök szavazói úgy akarták kifejezni önmagukat, hogy saját döntéseikben is korlátozva lesznek a jövőben. Erről szól a képviselők mandátumának korlátozása. Volt itt 12 év, 8 év, most már háromszori újraválasztás, tehát van itt minden, de ez nem más, mint az önkény kiépítése és álságos jogalkotás. Hivatkozik a javaslat a közélet megújításának szükségességére, de egyértelműen az aktuális ellenzék megsemmisítését célozza. Önök 50 nap alatt eljutottak odáig, hogy a Rákosi-korszakot meghaladó módon, alkotmányos szinten korlátozzák az aktív és a passzív választójogot is.

Lábbal tiporják, ahogy említettem, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, és azt hagyjuk már, hogy visszaható hatályú, mert nem kell itt jogászkodni, értettük. Tudják, mi a közös ‑ tudják, mert ma már itt elhangzott ‑ Bolíviában, Ecuadorban és Peruban? Ugyanaz, mint Costa Ricában és a Fülöp-szigeteken. Ott van ilyen. Európában ilyen nincs. Így sikerült önöknek kiírni magukat Európából, pontosabban oda megérkeznek, a Bizottság szárnyai alá, de az európai jogrendszerből.

De föl lehet tenni a kérdést, hogy mi a cél, kinek az akarata ez: Magyarország a kísérleti terep? Elképzelhető az, hogy a brüsszeli birodalmi törekvések miatt a nemzeti parlamentek leépítése kezdődjön meg mesterséges módon? Azt állítja Magyar Péter, hogy amikor önöknek felvetette ezt a képviselői maximalizálást vagy korlátozást ‑ attól függ, honnan nézzük ‑, akkor önök ennek örültek. Megpróbálom, idézni, hogy a múlt héten mit mondott. Azt mondta, hogy kérték ‑ mit kérték? Követelték! Üssék be, legyenek kedvesek, a Google-be, és akkor megtalálják azt a korszakot, amikor ez egy jelszó volt; ebben a parlamentben is elhangzott, hogy nem kérjük, hanem követeljük ‑ és tudják, hogy milyen szavakat használ az önök miniszterelnöke.

Visszatérve ahhoz, amit mondott Kukorelli István: a nép önkifejezésének eszköze és kulturális örökségének tükre. Azt láttuk, hogy mennyire fontos önöknek a kultúránk, amikor a keresztény kultúra védelmét ki akarták venni nagy felhevülésükben az Alaptörvényből, és amikor az első performansz is volt, hogy a Nemzeti hitvallást a közintézményekből kitiltották, levették... Nem tudom, olvasták‑e, de remélem, olvasták, mert az nem más, mint sorsközösség az ezeréves Magyarországgal, sorsközösség a hőseinkkel, sorsközösség azokkal, akik építették ezt az országot: a nemzetiségeinkkel, Erdéllyel, Felvidékkel, Székelyfölddel, Partiummal ‑ és lehetne sorolni ‑, és azokkal a nemzetiségekkel is, akik itt élnek, dolgoznak és építették ezt az országot. És sorsközösség a jövőre nézve: a családokat helyezzük elsődleges központba. És önök tapsoltak, amikor ezt kidobták és kivitték. Önök mindig tapsolnak, de erre is láttunk példát ebben a Házban is, ugyanabban a bizonyos korban.

Másféleképpen akartam kicsit jogászkodni, de ma reggel elolvastam egy hírt ‑ lehet, hogy korábban kellett volna, de most jött elém ‑, azt állítja a miniszterelnök a vármegye megszűnése kapcsán és a megye bevezetésén, hogy ez fog tekintélyt adni, nem a történelmi díszlet. Értem én ennek az eredőjét, meg a forrását is, hiszen az önök nagy tanítómestere, Manfred Weber, aki a magyarok ellen szavazott, azt mondta korábban, idézem, hogy a nemzeti szuverenitás nem létező dolog. Egy Patyomkin-falu, egy délibáb, egy hazugság. Ezt az identitás meg érték nélküli Manfred Weber mondta egyébként, aki már 22 éve ül szemtelen módon az Európai Parlamentben, és önök ezzel azonosulnak!

Az ezeréves Magyarország, a Szent Korona-tan, az Aranybulla, Werbőczy Hármaskönyve, az áprilisi törvények, az ’56-os hősök és történelmünk önök szerint csak díszlet? Mondják ezt el! Menjenek vissza az időben! Próbálják ki! Menjenek vissza az időben, és mondják ezt el Szent Istvánnak, Hunyadinak, Jurisics Miklósnak (Közbekiáltás a kormánypárt soraiból.) ‑ el fog menni a hangja; ezt is a miniszterelnöke szokta mondani, csak úgy idézem, hátha akkor szót fogad ‑, tehát Szent Istvánnak, Hunyadinak, Jurisics Nikolának, így, Vas megyére, Dobó Istvánnak, és kedves gyulai barátaim, mondják el az oroszlánszívű, várvédő Kerecsényi Lászlónak, vagy mondják el a gyulai Mány Erzsébetnek vagy M. Szabó Andrásnak, a márciusi ifjaknak, Deáknak, a rendszerváltóknak, mondják azt el, hogy az ezer évben amiért küzdöttek, az smafu, hogy az csak egy délibáb, és Nándorfehérvár egyébként csak egy Patyomkin-falu volt, semmi más, Manfred Weber értelmezésében.

És ha nem küzdöttek volna ők, azt tudniuk kell ‑ egyébként nevetnek ezen ‑, akkor ugyanúgy eltűnünk a történelem süllyesztőjében, ahogy számos nép eltűnt, mint ahogy elvesznek a nyugati nagyvárosok is mostanában. Az egykor szabad, és mondhatjuk úgy, harcos vikingeknél, Norvégiában illegális bevándorlók imádkoznak a keresztény templomaink előtt. Megszüntették London melletti iskolákban a húsvéti körmenetet, mert az bántotta az illegális migránsok és a betelepülők vallását. Fegyveres katonák járőröznek Franciaország, Németország nagyvárosaiban, mert olyan a biztonság. Tudják, miért? Mert feladták azt a kicsi szuverenitást. És a történelmünk, önök szerint, az önök vezetője szerint egy díszlet. Hallják, amit mondanak, meg olvassák? Lehet ezen mosolyogni, de a mi történelmünk az én vagy a mi értelmezésünkben többet jelent ennél: biztonság, összetartozás, öröm. Nem kizárólag törvényi alapon összetartozó emberek közössége, hanem annál sokkal több. Emlékek, érzések, élmények, amelyeket sejtszinten őrzünk. Sejtszinten kell hogy érezzük a szabadságunkat, a nemzeti lobogónk színeit, az erőt, a hűséget és a reményt, és őrizzük a magyarságunkat. Most éppen a nemzeti jelképekről meg a földről ‑ ami a legfontosabb ‑ veszik le a védelmet. Jobb, ha ezt nem felejtik el, és átadják a gyerekeiknek is.

Az, hogy főispán vagy nem főispán… ‑ nem tudom, érdemes‑e reagálnom két szót az ostobaságokra.

(15.40)

De egy egészen biztos: önök most kineveztek hét főispánt, valószínű, nem figyeltek oda, vagy azért, mert a TISZA-s főispán az jó főispán, a TISZA-s Döbrögi, az jó Döbrögi, ha már ezzel piszkáltak minket az elmúlt években, de aztán visszatérnek a kormánymegbízotthoz. Csak jelzem önöknek, hogy 2010-11-ben éppen a Fidesz vezette be a kormánymegbízott intézményét is, tehát ahhoz térnek vissza. (Lovkó Csaba széttárt karokkal: Akkor? Mi a baj?) Önök csak a Fideszben tudnak gondolkodni. (Lovkó Csaba: Most mi a baj?)

És azt kell hogy mondjam, mondják, hogy nagyon fontos, hogy szakmailag jól végezzék a munkájukat. A kormányhivataloknál az ügyfél-elégedettség országos szinten ‑ a miniszter asszony biztosan pontosan tudja ‑ meghaladja a 90 százalékot, azaz 100 emberből 93 ember kiválónak értékeli a kormányhivatalok közigazgatási munkáját.

A világon mindenhol, hívják azt prefektusnak vagy hívják azt zsupánnak, egy nagyon komoly feladata van a területi közigazgatás vezetőjének ‑ higgyék el, ez így van -: a kormány társadalompolitikájának a végrehajtása és végrehajtatása, mert egyébként hogyan tudna érvényesülni az állategészségügyi kártérítések kifizetése vagy az egységes kérelmek a földnél. Ezt Gyulai képviselőtársam kiválóan tudja. Tehát azt kell érvényesíteni, amit eldöntenek, nyugdíjakban, oktatásban, mindenhol. Tehát a kormány társadalom… (Közbeszólás a kormánypárt soraiból.) ‑ el fog menni a hangja ‑, a kormány társadalompolitikájának az érvényesítése az elsődleges feladata, egyébként nem lenne értelme kinevezni; itt is így lesz, úgyhogy ez fog történni.

Tehát ott tartunk most, hogy önök nem azonosulnak az ezeréves történelmünkkel. Akkor mivel? A tempóból azt látjuk, hogy a Tanácsköztársaságnak az árnya idevetül. Önök nem öltöztették ugyan vörös rongyokba Budapestet (Dr. Apáti István: Csak a vidéket.), de szó nélkül hagyták, hogy az LMBTQ-lobbi legszélsőségesebb szimbólumát tartalmazó zászlók kihelyezve legyenek. (Moraj és derültség a kormánypárti padsorokból. ‑ Közbeszólás ugyanonnan: Nem ez a téma!) Ez is egy jó kis szenvedő szerkezet. Ez lesz az új világ a falvakban, a városokban, mindenhol? Lehet ezen nevetni, de térjünk vissza erre két év múlva! Az a kulturális örökség tükre, hogy ugyanúgy, ahogy Tildy Zoltánt, megfenyegették ‑ hál’ istennek, nem mentek el odáig, de volt itt más is egyébként ‑ a köztársasági elnököt?

Amikor azt mondjuk, hogy reményeink alapja az alkotmány, önök ezt elveszik lépésről lépésre, tégláról téglára ‑ ezt Orbán Viktor mondta 2022-ben egyébként a CPAC-en, csak ezt is elvették (Derültség a kormánypárti padsorokban.) ‑, tehát lépésről lépésre bontják le a jogállamot, dobják sutba a demokratikus értékeket, mint a választójog vagy az államfő sérthetetlensége. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ezzel mintát adnak arra, hogy senki nincs biztonságban, és bárkit le lehet gyalázni, alázni, röhögő fejezni, amit tesznek itt is, miközben én tisztességesen végighallgattam egyébként mindenkit.

Az a helyzet, hogy önök elveszik a jövőt önmaguktól is, de az egy dolog, meg a gyermekeiktől is. Azt olvastam, hogy aki elveszi a jövőt, az elveszi a titkot, aki elveszi a titkot, az elveszi a reményt. Népre hivatkoznak, meg arra, hogy társadalmi egyeztetés folyt. A társadalmi egyeztetés, pontosan tudják önök is, arról szól, hogy szakmai szövetségekkel, érdekképviseleti szervekkel egyeztetünk, a tudományos élet képviselőivel, a civil szervezetekkel, akik reprezentálják a társadalmat. Nem 23 ezer, TISZA-szigetnek kiadott feladatként értelmezzük a társadalmi egyeztetést. Hozzá kell tennem, hogy az önök bevallása szerint 50 ezer tag van a TISZA-szigetekben, ennek a fele sem válaszolt ezek szerint.

Önök népre hivatkoznak, mi viszont nemzetre. Wass Albertre, tudom, nem lehet hivatkozni sok helyen, de mi hivatkozunk rá, mert egyetértek vele, hogy néppé gyúrták a nemzetet, és önök most ugyanerre készülnek, hogy néppé gyúrják a nemzetet. Hogy lehessen helyesen idézni: ez a mai nemzedék kapott ötvenévi agymosást, néppé gyúrták a nemzetet. Az üzenet az, hogy ébredjetek föl, magyarok, és legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté, ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért. Lehet azt mondani, hogy az Orbán-kormány nem tett sok szépet meg jót, de önök azt állították, hogy önök jobbak lesznek és különbek lesznek, és pontosan az ellenkezőjét cselekszik, mint amit mondtak. Ehhez is tapsolhatnak majd.

Önök tapsoltak akkor, amikor lemondtak a szuverenitásról, és tapsolnak akkor is, amikor megkérdőjelezik az elmúlt 16 év sikereit. Van egy klasszikus film, amikor a szenátus önként tapsolja meg a diktatúra kikiáltását, és elhangzik az a mondat: hát így bukik el a szabadság: dübörgő tapsviharral. És ha majd sok-sok év múlva a gyerekeik és unokáik megkérdezik, hogy mit csináltál, amikor sírba helyezték az ország függetlenségét és ezeréves történelmét (Derültség a kormánypárti padsorokban.), azt válaszolják majd, hogy felállva tapsoltam? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó! ‑ Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)