Kőszegi Krisztián (TISZA)

KŐSZEGI KRISZTIÁN (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Először is hadd köszönjem meg a bocsánatkérést képviselő asszonytól. Remélem megtartják a jó szokást, mert nagyon sok mindenkitől kell még bocsánatot kérniük. (Taps a TISZA padsoraiban.)

Nem árulok el nagy titkot: én egy szegény, de szerető nagycsaládban nőttem fel, nyolc testvérem mellett; és pontosan tudtam, milyen érzés úgy várni a tanévkezdést, hogy nincs pénz füzetre vagy írószerekre. (Pócs János közbeszól. ‑ Balla György: Sss!) Nincs pénz füzetre vagy írószerekre. Tudják önök, milyen érzés úgy kezdeni a tanévet, hogy nincs pénz füzetre vagy írószerre? És lehet, hogy iskolatáska sincs? Sajnos, én pontosan tudom, hiszen átéltem, és később is tapasztaltam tanárként. Pár nappal ezelőtt még nem ebben az impozáns épületben végeztem a hivatásomat, hanem egy eldugott, dél-baranyai kis tanodában. A környezetemben minden szülő ismerte azt az érzést, amikor augusztus végén meg kellett vásárolni a füzeteket, a ceruzákat, a tornacipőt, az iskolatáskát, vagyis a tanszereket; és ilyenkor már előre féltek, a tanszerek hallatára féltek. Értik ezt, tisztelt fideszes képviselőtársaim?!

Nem az önök állandó háborús riogatása miatt aggódtak éppen akkor, hanem azért, mert nem tudták, hogyan fizetik ki a gyermekük iskolakezdését. Ők nem azon gondolkodtak, hogy melyik luxusjachtot válasszák, hogy melyik propagandamédiából vegyék fel a fizetésüket ‑ (A Fidesz-frakció felé:) nem néz ide… (Derültség a TISZA padsoraiban.) ‑, hanem azon, hogy lesz‑e elég pénz füzetre, cipőre és iskolatáskára! Mert az állam lemondott, a volt kormány lemondott ezekről a tehetséges és nagyszerű fiatalokról!

Miközben önök stadionokra, propagandára és a saját klientúrájuk gazdagítására költötték a közpénzt, százezernyi családnak az is kérdés volt, hogy hogyan kezdje el a gyermek az iskolát. Az iskolát, ami a mobilitáshoz segít, ami a munkaerőpiacra készít fel. Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy valójában mekkora kiadás egy átlagos magyar embernek gyermekenként a tanszerek, a ruházat és a sportfelszerelések beszerzése.

A TISZA-kormány ‑ önökkel szemben ‑ viszont a jövőt támogatja, végre a nehéz sorsú családok, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelők, illetve az egyedülálló szülők is tapasztalhatják, hogy minden gyermek egyenlőbb esélyekkel, megfelelő felszereléssel és méltó körülmények között kezdheti meg a tanévet.

Ez a mindenkori kormány kötelessége: segíteni azokat, akik a leginkább rászorulnak. A nemzet számára a családok és a gyermekek jelentik a jövőt. Ezt önök is hangoztatták. Ez a nemzeti minimum, vagyis ennek kellene lennie! De úgy látszik, ezzel nem mindenki ért egyet. Pócs Jánosnak például az fáj, hogy a TISZA-kormány által biztosított 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás most 400 ezer rászoruló gyermekhez jut el ahelyett, hogy stadionokra osztogatnánk.

Kérdezem-én: hol voltak önök az elmúlt 16 évben, amikor a családok minden augusztusban ugyanazzal a félelemmel néztek szembe? Miért fáj maguknak, hogy a TISZA-kormány alatt évi 40 milliárd forintot fordítunk közvetlenül a nehéz sorsú gyermekekre? Önök nem támogatták a nehéz sorsú családokat, hanem magukra hagyták őket. Az önök által tönkretett magyar gazdaságban ránk maradt a romok helyreállítása, és mi azért dolgozunk, hogy Magyarországon egyetlen gyermek se induljon hátrányból a családi háttere, a származása vagy a lakhelye miatt.

Erről kéne beszélnie Radics Bélának is, aki az oktatás és a gyermekvédelem kapcsán másról sem beszél, mint hazug propagandáról. Mit tud ön a szegregált oktatásról?! Vagy az iskolai lemorzsolódásról?! Eljöhet velem, megnézhetjük! Mikor fognak végre a valós és égető problémákkal foglalkozni?! A nehéz sorsú gyermekek megsegítését illetően teljes parlamenti összefogásra lenne szükség.

Fontosnak tartom, hogy a tanszerek beszerzése ne okozzon szorongást a családoknak, és egyetlen gyermek se érezze magát kirekesztve a többiekhez képest. Egyetlen gyermek sem maradhat le azért, mert a szülei nem tudtak füzetet vagy iskolatáskát venni. Ezért támogatom teljes szívvel az iskolakezdési támogatást, hiszen ez nem pártpolitika, ez nemzeti minimum. Köszönöm szépen a figyelmet. (A TISZA-frakció tagjai felállva tapsolnak.)