Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr beszámolt a hőséggel szembeni védekezési munkákról, és alappal méltatta az abban részt vevők tevékenységét. Valóban köszönet mindenkinek. Köszönet a vízügyeseknek, köszönet azoknak, akik ezekben a 40 fokhoz közelítő borzalmas időkben is az utcán vannak, és lehetővé teszik azt, hogy ott is vízhez jussanak, ahol akadozik a vízellátás, köszönet a katasztrófavédelemnek, a honvédségnek, a rendőrségnek, önkormányzatoknak és mindenkinek, aki részt vesz a védekezésben.

A víziközművek fejlesztése valóban fontos feladat. Bár én szerencsésebbnek tartanám ‑ de nem mi határozzuk ezt meg ‑, ha egy ilyen nemzeti védekezés esetén a védekezésről beszélnénk, és amikor túl vagyunk a válságos időszakon, akkor beszélnénk arról, hogy ezen a területen mi az, ami történt, mi az, ami nem történt meg, mi az, ami fejlesztendő. De miután miniszterelnök úr ezt szóba hozta, ezért kétségkívül igaz az, hogy Magyarországon van jelentős vezetékes vagy hálózati vízveszteség, ennek a mértéke közelít a 20 százalékhoz. (Közbeszólás a TISZA soraiból: 40!) Bár ez a szám magas, de egyébként uniós összehasonlításban nem tartozik a legmagasabbak közé, nyugat-európai országokban is lényegesen rosszabb adatok vannak. Ez nem vigasztal bennünket, ettől még az elöregedett vízvezetékek cseréje indokolt.

Ennek érdekében 2024-től a nem lakosság által fizetendő víz- és csatornadíj egy részét a költségvetés elkülönítetten kezeli, és ez kifejezetten ezekre a célokra, az ivóvíz- és szennyvízhálózat korszerűsítésére fordítható. Az idei évi költségvetésben is, megnéztem, összesen az erre vonatkozó költségvetési tétel, a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap 2026. évi kiadási előirányzata 155,7 milliárd forint. Valószínűleg ahhoz, hogy egy tízéves program keretében ‑ ami reálisnak tűnik ‑ ki lehessen cserélni a legöregebb víziközműveket, ennél is több forrásra van szükség, de az biztos, hogy egy jó rendszer, amit a kormány az előző ciklusban, 2024-ben bevezetett, hogy a nem lakossági fogyasztók által fizetendő vízdíj egy része erre fordítható.

Szintén az előző ciklusban döntött a kormány arról is, hogy az aszályvédelem területén milyen intézkedéseket kell megtenni. Ez nemcsak egy gyorsabb kormányzaton belüli koordinációt jelentett a minisztériumok között, hanem megkezdődött a vízkészletek növelése, a csatornák, tározók, holtágak vízvisszatartó kapacitásának a korábbiaknál lényegesen nagyobb kihasználása, ami valóban az öntözési lehetőségek bővülését eredményezheti. Az kétségkívül egy kudarca ennek az országnak, hogy kevesebb területet tudunk ma öntözni, mint a Kádár-rendszer utolsó évében. Tehát minden olyan öntözésfejlesztési program, ami bővíti ezt az öntözhető területet Magyarországon, ami lehetővé teszi azt, hogy az öntözéses mezőgazdaság területe többszörösére nőjön, az üdvözlendő, helyes és támogatandó.

Szintén fontos az, hogy a Közös Agrárpolitika keretében uniós források is rendelkezésre állnak. Ezek az öntözésfejlesztési támogatások eddig is elérhetőek voltak, ezek hosszabb távon képesek arra, hogy a mezőgazdaság teljesítményét, illetve ellenálló képességét növeljék.

Végül pedig a kárenyhítés és a -megelőzés is kulcsfontosságú. A cél nemcsak az aszály csökkentése, ami valóban évről évre egyre nagyobb kihívást jelent a mezőgazdaság egésze számára, hanem egy olyan vízgazdálkodási rendszer kialakítása, amely az egyre inkább szélsőségessé váló időjárási körülményeket ellensúlyozni képes.

Ha a védekezésen túl vagyunk, és a kormány ezzel kapcsolatos tervet tesz le az Országgyűlés asztalára, akkor abban az ellenzéki frakciók, vagy legalábbis a Fidesz-KDNP frakciója konstruktívan együtt fog működni. Most egyelőre én megállnék ott, hogy valóban köszönetet kell mondanunk mindazoknak, akik ilyen embert próbáló hőmérséklet mellett mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ország működőképessége megmaradjon, és hogy mindenki vízhez juthasson. Köszönet érte. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)