Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen. Pócs János most is hülyét csinált a parlamentből, és videózott végig, annak ellenére, amit mondott az elnök asszony. Szégyellje magát! Maga egy igazi rossz bohóc! (Pócs János, ültében meghajolva: Köszönöm szépen. ‑ Taps a kormánypártok soraiban.) És azt gondolom, hogy lassan visszatérhetünk szerintem a bírságoláshoz, már csak a Ház tekintélyének a védelme érdekében. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Na! Te vagy a Ház?)

Tisztelt Képviselő Asszony! Nem szégyellik önök magukat? Ön egy kisgyermekről beszél, aki az önök kormányzása alatt éveken keresztül visszatérően az utcán élt. Egy 12 éves gyermek Budapesten, más városokban, télen, nyáron, hidegben, forróságban. Megszökött, mert bántalmazták, vagy épp a gondozók, vagy a társai, az önök gyermekvédelmében, ahol több ezer gyermeket tönkretettek. Ezek után ezt a gyermeket, miután éppen három hónap óta egy budapesti lépcsőházban húzta meg magát ‑ még egyszer mondom; önnek is vannak gyerekei ‑, megtalálta egy önkéntesünk, és a kisfiút elhozták az egyik rendezvényünkre, mert szeretett volna velem beszélni. (Pócs János: A 11 éves! Aha!) Beszéltem vele, elmondta, hogy mi történt.

Ön tényleg, ön tényleg a gyámra hallgat? Arra a gyámra, aki semmit nem tett éveken keresztül ezért a gyerekért? Még egyszer mondom, ez a kisfiú az utcán élt, az önök kormányzása alatt, visszatérő módon; volt, hogy nem volt hely az átmeneti otthonban, ahova bevitték, az önök kormányzása alatt! Miután elhozta… (Pócs János közbeszól.) Miután elhozta egy civil ember ezt a kisfiút ‑ nem ön, nem Pócs János (Pócs János: Egy TISZA-s aktivista!), önöket nem érdekelte! ‑, elhozta ezt a kisgyereket, megmentette az utcáról, utána visszavitték a lakásotthonba a kérésünkre, miután elmondta, hogy mi történt vele (Pócs János: Négy nap után.), majd utána elrejtették, elvették tőle azt a telefont, amit a civilek adtak neki, hogy ne legyen egyedül, hogy tudjon kapcsolatot tartani a külvilággal, ha újra bántalmazzák. Az önök gyermekvédelme elvette tőle a telefont, elvitték, azt hiszem, talán Fótra, gyógyszereket kapott, és elzárták a külvilágtól. Majd néhány hétre rá, még mindig az önök kormányzása alatt, a kisfiút bedrogozva találták meg Budapest utcáin.

Hát nem szégyellik magukat? Nem szakad rá önökre ez a ház? Szégyellje magát ön is és mindenki! Ön is, Gulyás Gergely! (Gulyás Gergely: Én? ‑ Közbeszólás: Folytatás következik! ‑ Nagy taps a kormánypártok soraiban.)