Szabó Tibor (TISZA)

SZABÓ TIBOR (TISZA) előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni a vita során elmondott hozzászólásokat, rendkívül tanulságos volt. Ami a mai vitában elhangzott, abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy nem lehet két mércével mérni a közpénzekkel való gazdálkodást, nem lehet az Országgyűlésben önmegtartóztatást hirdetni, miközben az önkormányzati vezetők illetménye érintetlenül, automatikusan nő tovább.

Hadd tisztázzak egy félreértést, ami a vitában néhányszor felmerült: ez a javaslat nem mindenhol elvonásról szól. Az illetményszámítás alapjának befagyasztása a jelenlegi szintet tartja fenn, tehát a mi hazánkos képviselőtársam ezt félreértette. Tehát június 30-ához képest július 1-jével nem változik az illetmény. Valódi megtakarítást a havi költségtérítés megszüntetése és a vármegyei elnöki szorzó felezése jelent. Ezt nem szeretném elmosni, mert mind a kettő fontos és szükséges lépés.

Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a felelősség nem ér véget a ház kapujában, arról, hogy a havi költségtérítés nem lehet automatikus kiváltság igazolt költség és elszámolás nélkül, és arról, hogy egy vármegyei közgyűlési elnök fizetése nem lehet kétszer akkora, mint amennyit a feladata és a felelőssége valójában indokolna, csak azért, mert egy törvényi szorzó ezt évek óta megengedte.

Látjuk, hogy miért nem várhatunk tovább ezzel a kérdéssel: miközben itt, az Országgyűlésben a takarékosságról beszélünk, Debrecenben a fideszes többségű közgyűlés éppen a héten szavaz a város négy alpolgármesterének rekordösszegű illetménynövekedéséről. Lépésről lépésre kell visszaszorítani ezeket a kiváltságokat, és a debreceni eset is megmutatja, hogy ezt nem lehet helyi döntésekre bízni, ezt törvényi szinten kell rendezni.

Vitályos Eszter képviselőtársam említette, hogy itt valóban vannak olyan települések, ahol a polgármesteri illetmény vonatkozásában a helyiek pénzéből, a helyi bevételekből is kell hogy fordítsanak a polgármesteri fizetésre. Nagyon friss eset: Zala megyéből érkeztem, ott az egyik kis falu, egy alig 500 lakos fölötti település, Pusztaszentlászló esete, ahol a képviselő-testület a napokban oszlott fel, és ennek az oka pont ez volt, miszerint hiába kérlelték a képviselők a polgármestert, hogy mondjon le a főállású fizetéséről, mert a falu költségvetése nem bírja el. A 2026-os költségvetésben Pusztaszentlászlónak nulla forint beruházási kiadása és nulla forint felújítási kiadása volt, merthogy a közel 17 millió forintos polgármesteri javadalmazás közel felerészben abból a pénzből ment, amiből egyébként a fejlesztések meg tudnak valósulni. A falu menetelt a csőd felé, és a képviselők voltak olyan bölcsek, hogy ezt megállították. (Taps a TISZA soraiban.) Tehát van, amikor van helyi bölcsesség, van, amikor a törvényalkotóknak kell közbeszólnia.

De visszatérve a gondolatmenetemhez, fontos hangsúlyozni, ez a javaslat nem a teljes önkormányzati javadalmazási rendszer végleges rendezése. Ez az első lépés egy szükséges, gyors takarékossági és bázisteremtő lépés. Jelen törvénymódosítás számításaink szerint országosan több mint 12,3 milliárd forintos éves közpénzügyi hatással jár, és bízom benne, hogy ezt a logikát, a takarékosságot, az átláthatóságot, a példamutatást ma mindenki támogatni tudja, pártállástól függetlenül.

Még azért néhány reflexió az itt elhangzott hozzászólásokra. Koncz Zsófia képviselőtársam említette például, hogy itt a NER úgy kezdte az időszakát, hogy 1400 milliárd forintot fordított a partnerség jegyében az önkormányzati adósságok konszolidálására, és hogy nem számított, hogy jobb- vagy baloldali a polgármester. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy az előtte való években a fideszes polgármestereket biztatták az adósságfelvételre, így a narancsos színű önkormányzatoknál jóval nagyobb összegeket tudtak utána konszolidálni.

(16.20)

Említette azt is, hogy önök partnerként kezelték az önkormányzatokat, és hogy mennyire fontos volt az együttműködés. Hát, én önkormányzati társulásnál is dolgoztam, LEADER-munkaszervezetnél, civil szervezetnél is, így van egy elképzelésem arról, hogy mit jelent a partnerség és az együttműködés. Szerintem nem pontosan gondoljuk ugyanazt erről a fogalomról, merthogy egyébként kampányfőnök is voltam, és az itt ülő TISZA-s képviselőtársaim meg egyéni képviselőként rengeteg időt töltöttek azzal, hogy végigjárják a településeket, és rengeteg emberrel, polgármesterrel tudtak beszélgetni. És tudják, mit mondtak a helyi fideszes országgyűlési képviselőkről és az együttműködési kultúráról? Kritikát és panaszt, néhány kivételezett polgármestert leszámítva. (Taps a TISZA soraiból.)

Hargitai János képviselőtársam a törvénytervezet általános indoklásában egy mondatot sérelmezett: egy mondatot, amely ön szerint sértő az önkormányzati dolgozókra nézve. Abban egyetértünk, hogy az önkormányzati dolgozók kulcsfontosságú szereplők vidéken. Ön félremagyarázott egy mondatot, miközben önök 16 évig szóra sem méltatták az önkormányzati dolgozókat.

A megyei közgyűlések területfejlesztési szerepét méltatta. Húsz évig ez volt a hivatásom, vidék- és területfejlesztés. Nekem is van egy elképzelésem arról, hogy a megyei politikusok milyen területfejlesztési szerepet töltöttek be. Nekem ez ügyben inkább az a véleményem, hogy az ő gondolkodásukat elsősorban nem a szakpolitika, hanem a pártpolitika irányította. (Taps a TISZA soraiból.)

És végül Dócs Dávid képviselőtársamnak csak annyit mondanék: ha az önök közössége a NER alatt elméletileg ellenzékiként működött ‑ azt is mondta, hogy még polgármester is volt ‑, én rendkívüli módon csodálkozom, hogy ennek ellenére mégis sikerült úgy beszélnie 12 percet, hogy egy darab kritikus mondatot nem mondott az elmúlt 16 évről az önkormányzatiság vonatkozásában. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a TISZA soraiból.)