Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy teljes mértékben pártállástól függetlenül a szuverenitás megvédése, a szuverenitás védelme mindenki számára egyformán fontos kell legyen, hiszen felelősséggel tartozunk a választóknak, a választókon keresztül pedig az országnak.

Ugyanakkor viszont ezt rendkívül egyszerűen el is lehetne intézni, tehát amennyiben a szuverenitás védelmét úgy értelmezzük, hogy meg kell védeni a szervezeteket, politikai pártokat a befolyásolástól, hogy ne befolyásolja senki sem belföldről, sem külföldről, mondjuk, a választási eredményeket, ne éljenek vissza pénzösszegekkel, s a többi, s a többi: csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez, például. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

(13.00)

Örömmel látom Nacsa képviselőtársam derültségét. Nem lenne annyira derült egyébként, ha csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez, azt gondolom, hogy lennének ott érdekességek. Ami viszont a felszínre való, az a felszínre való. A szuverenitás megvédése kapcsán viszont nagyon fontos, hogy akkor az legyen általános érvényű, ne vonatkozzon Keletre, ne vonatkozzon Nyugatra, vonatkozzon Keletre és vonatkozzon Nyugatra is. (Nacsa Lőrinc: Így van! Ezt mondjuk mi is!) Nagyon jó, ennek kiváltképp örülök, hogy tudunk ilyen párbeszédet folytatni, és ebben a kérdésben még egyet is értünk.

Önök felállítanak egy olyan hivatalt, amelynek a deklarált feladatait már jelenleg is fennálló szervezetek is el tudnák látni, azt gondolom, illetve sokkal inkább nekik kellene ellátni. Nem számít, felállítanak egy bármilyen hivatalt, nevezzük akárhogy, nem akarom semmiféle pejoratív jelzővel illetni, tehát felállítanak egy hivatalt, amelynek egyébként az lesz a feladata, hogy most nagyjából hét hónappal a választások előtt, választásokra készülvén, vegzálja majd azon ellenzéki, de legalábbis nem kormánypárti jelölteket, szervezeteket, akik az önök helyi esélyeit veszélyeztetik avagy rontják.

Nem számít, hogy egyébként az országban számos területen szükség lenne forrásokra. Nincs forrás a tanárokra, a védőnőkre, a rendvédelmi szerveken belül is rengeteg igény megfogalmazódik, a szociális dolgozókra, a kórházakra. Nem számít, felállítunk egy hivatalt, amelynek vezetőjét a Nemzeti Bank elnökének fizetéséhez mért bérezéssel fogják önök olyan formán pozícióba helyezni hat évre, hogy ő onnan el nem mozdítható, a végén, a ciklus lejártával nyilván végkielégítés is jár majd, ahelyett, hogy ezeket a feladatokat meglévő hivatalokhoz delegálnák, ezt az összeget pedig akár máshová fordítanák, hiszen bőven lenne hová fordítani.

Szó van arról a sajtó kapcsán ‑ nem fogok végigmenni, számos területet érintettek, és nem szeretnék senkit ismételni ‑, hogy a döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenység vagy a választás kimenetelét befolyásoló tevékenység és a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenység kapcsán lehet az ő munkájukat vizsgálni. Azt gondolom, lesz dolga akkor a hivatalnak bőven, ez már most kijelenthető. Nézzünk meg országgyűlési, önkormányzati vagy európai parlamenti választásokat, hogy mely sajtóorgánumok azok, amelyek egyébként rendre több száz darab sajtópert veszítettek. Tisztában voltak azzal, hogy dezinformálják a lakosságot, viszont a költségvetésükben már előre rögzítve van, hogy ezen sajtóperek kapcsán mennyit fognak kifizetni. Ez aprópénz ahhoz képest, amennyi hasznot fognak hajtani. Merem mondani már most, hogy mely sajtóorgánumokra fog ez vonatkozni, hiszen ez év márciusában már egy kormánypárti rendezvényen le lett fektetve azon sajtótermékek sora, amelyekről önök úgy gondolják, hogy dezinformációs tevékenységet végeznek. Ezeket fogják nagy valószínűség szerint vizsgálni.

De amennyiben az információval való visszaélésnél vagy azzal való befolyásolásnál maradunk, nyugodtan idehozhatjuk ‑ gondolom, ez ismét nagy örömet fog okozni ‑ a nemzeti konzultáció tényét. Ezzel, és ezt is külön lehet akár bontani, a nemzeti konzultációra megint elköltünk, ki tudja, hány milliárd forintot. Nem sorolom fel, mert az előbb felsoroltam, hogy ennek hol lenne egyébként a helye. A napnál világosabb kérdésekkel bombázzák a lakosságot, azokat teszik fel nekik, de ha már konzultálunk, akkor konzultáljunk. Lehetne konzultálni, meg kéne kérdezni például az elmúlt hónapokban, években a lakosság széles köre részéről megfogalmazott kritikák kapcsán, hogy szükség van‑e az akkumulátorgyárakra azokon a bizonyos területeken, Alsózsolcától nagyon sokfelé mehetnénk az országban. Szükség van‑e azokon a területeken ázsiai vendégmunkásokra, ázsiai migránsmunkásokra? Ezekről kellene megkérdezni a lakosságot.

Azt mondják, hogy nem vehetik el és nem is fogják elvenni a magyarok munkáját, mert olyan jogszabályi környezet lesz majd most újra megalkotva. Nem tudom, olvasták‑e a makói esetet, amikor is a makói Continental-gyár indonéz vendégmunkásokat alkalmaz, betanították őket a tíz-húsz éve ott dolgozó magyar munkások, akiket pedig most elküldenek. Maradnak az indonézek, mehetnek a magyarok. Na, ennyit arról, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját.

Nagyon sok oldalról lehetne még megvilágítani ezt a szuverenitásvédelmi törvényt, de lezárva a gondolatmenetemet befejezem a felszólalásom azzal, amivel kezdtem: mindannyiunk számára fontos az ország szuverenitása, de nem ez a törvény fogja a szuverenitásunkat és a szuverenitásunk védelmét megteremteni. Sokkal inkább megteremtené az, ha már a hatóság feláll, ha megvizsgálná ‑ remélem, majd ezeket is vizsgálja ‑, hogy milyen hatással és milyen befolyással van, mondjuk, egy orosz rendszer és egy kínai rendszer a jelenlegi magyar rendszerre. De nem ez szolgálja a biztos magyar jövőt. Köszönöm szépen.