Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azokról beszélnék, akikről méltatlanul kevés szó esett az eddigiek során, és akikért végül is, legalábbis a versenysportot, az élsportot vagy akár a tömegsport bizonyos rendezvényeit szervezi a rendezvény szervezője. A szurkolókról szeretnék néhány szót szólni, nem kizárólag, de elsősorban a futballszurkolókról.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy elmondom, nekem a második vallásom a fradizmus, megátalkodott Ferencváros-szurkoló vagyok. Református vallású vagyok, nyilván nem akarom ezt a végletekig elbagatellizálni, nem szeretnék félreértésekre okot adni. Számomra három klubcsapat létezik: a Ferencváros, a Fradi és az FTC. Ezzel együtt természetesen tisztelem az összes többi csapatot és a szurkolóikat, mély szimpátiával és megértéssel követem nyomon a különböző próbálkozásaikat. Viszont el kell mondanom, hogy bár rengeteg fejlődés van e tekintetben az elmúlt 25 évben, mióta én meccsre járok, de nem lehetünk elégedettek. Rögtön szeretném fő felelősként megnevezni az MLSZ bizonyos döntéshozó szintjeit.

Óriási szégyennek tartom ‑ és áteveznék kicsit a válogatott meccsek szintjére ‑, hogy ma Magyarországon előfordulhat az, hogy a Nagy-Magyarországot, vagy ha úgy tetszik, a történelmi Magyarországot ábrázoló zászlók, drapériák, molinók Puskás Arénába vagy bármilyen más stadionba való beviteléért előállítanak szurkolókat, és ami még súlyosabb, kitiltják őket több évre MLSZ-rendezvényekről és ehhez biztonsági szolgálatot, úgynevezett biztonsági személyzetet alkalmaznak, vetnek be, aztán az adott szurkolónak, szurkolóknak még hosszú ideig kell kilincselniük, hogy egyáltalán a meccsjegy árát visszatérítsék számukra. Olyan megfelelési kényszerben szenved az MLSZ, amit egyébként senki és semmi nem vár el tőlük. Az UEFA maga nyilatkozta, írásba is adta, hogy nem tartja önkényuralmi jelképnek és nem tartja üldözendő, betiltandó jelképnek ‑ nagyon kedves ez természetesen az UEFA-tól ‑ a Nagy-Magyarországot ábrázoló szimbólumokat. Ehhez képest vannak olyan szurkolótársaink, akiket kitiltanak.

Egyébként, tisztelt Ház, az a szurkoló, aki ezzel a problémával megkeresett, konkrétan Újpest-szurkoló, tehát függetlenül az elkötelezettségemtől, klubhovatartozástól függetlenül minden olyan szurkolótársamért felemelem a szavamat akár itt, ha már most a sporttal összefüggő törvényekről vitatkozunk, akit, akiket megalapozatlan, jogtalan, felháborító és teljesen indokolatlan támadás ér. Szeretném államtitkár úrral esetleg majd az ügyek mélyebb részleteit megismertetni, mert a konkrét jogsérelmeket is reparálni kell és meg kell akadályozni a további önkényes jogalkotást. Talán vannak olyan, ott ragadt zárványok az MLSZ-ben, akikkel kapcsolatban talán személyi konzekvenciákat is illő lenne levonni.

Természetesen minden szempontból indokolt az úgynevezett ötven százalékos szabály, kvóta bevezetése, leginkább a futballban, valljuk be őszintén, a férfi futballcsapatok esetében. A Mi Hazánk ezt általános jelleggel gondolja, de a leginkább fókuszban lévő terület tagadhatatlanul a magyar futball és főleg az NB I.-es csapatok. Bár fontos lenne ennek a módosításnak az átvezetése, de sokkal mélyebbre nyúlnak ennek a problémának a gyökerei. Az óvodai neveléshez, az alapfokú, általános iskolai oktatáshoz, kultúrpolitikához, ifjúságpolitikához is kapcsolódik és az utánpótlás-neveléshez is. Most tényleg pénzbőség van, főleg a futball tekintetében ezen a területen, ehhez képest nagyon csekély hatásfokkal dolgozik a magyar utánpótlás. Most az időkeret miatt nem tudom mindet felsorolni, de sok más indok játszik ebben a szerepet.

Az elfogultságomtól függetlenül én magam is jobban szeretném, ha a Fradiban is kizárólag magyar játékosok vagy nagy többségben magyar játékosok kergetnék a labdát, de egyébként úgy hiszem, hogy a mi légiósaink döntő többségében nem elvesznek, hanem hozzátesznek a magyar bajnoksághoz. Egyébként vannak olyan kivételesen jó példák, ha úgy tetszik, elmagyarosodási példák, mint például a balhátvédünk, Cristian Ramirez, aki csak azért nem tud játszani a magyar válogatottban, bár a képességei erre alkalmassá tennék, mert egyszer már játszott az ecuadoriban. Jóval alacsonyabb fizetésért hazajött Oroszországból, mert Budapestet és Magyarországot tekinti hazájának, kiválóan beszél magyarul és folyamatosan tanul is magyarul, magyar felesége van, három gyermeke, és amikor a pályán oroszlánként küzd, legalább azt a szintet megüti, mint egy saját nevelésű játékos…