Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz mit mondani a kormány által beterjesztett energetikai tárgyú törvénycsomagról azon túl, hogy egy olyan saláta, amelynek egyetlen közcélú, a közösség javát szolgáló eleme sincs.

Mit kezdjünk például azzal, hogy a kő, kavics, homok kitermelt mennyiségéről ezentúl majd a bányavállalkozó nyilatkozik a Rogán-hivatalnak? De a nyilatkozat üzleti titok lesz, egy olyan országban, ahol az érintett szektor legnagyobb vállalkozóját Orbán Győzőnek, a második legnagyobbat meg Mészáros Lőrincnek hívják. Miért nem írják bele rögtön a törvénybe, hogy ezentúl senkinek semmi köze hozzá, mennyi kibányászott anyagot vallanak be a szűk hűbéri körökben, és mennyi közterhet fizetnek utána, ha fizetnek egyáltalán? Mindenkinek sokkal egyszerűbb lenne.

Önök nyilván tudják, hogy miről van szó, azért nyújtották be a javaslatot, láthatóan mi is tudjuk. Akkor minek ez a színjáték, és mit keres egy energetikai törvényben? Éppen ez volt kéznél, amikor valaki kitalálta, hogyan szedhetnének ki még több pénzt az adófizetők zsebéből a családi bányabiznisszel. Apropó, ismerik a viccet, amiben egy 60 méteres luxusjacht mellett a parton egy ember azt mondja egy másiknak: de szépen ringatózik ott az a rendszerhasználati díj?

Onnan jutott eszembe, hogy itt van a következő tétel, a villanyvezetékbe belenövő növényzet; például a ház előtt, az utcán lévő fák nyírásának költségét az áramszolgáltató ezentúl ráverheti a tulajdonosra. Itt mindannyian tisztában vagyunk vele, eddig ezt a szolgáltatók saját költségükre nyírták, de most, hogy már az ország felében Mészáros Lőrinc vagy az MVM a hálózati szolgáltató, muszáj valaki másra terhelni. Ennyit röviden a közérdeket szolgáló törvényalkotásról.

Aztán a harmadik: az energiaközösségekből a törvényjavaslat kizárja a civil szervezeteket, csak természetes személy, illetve kkv lehet tag a javaslat szerint, illetve egy másik helyen külön említi a szöveg az önkormányzatokat is, nyilván a nagyobb koherencia kedvéért. Nonprofit szervezetekről, egyesületekről, alapítványokról viszont szó sincs, miközben a legtöbb formálódó energiaközösségben ott van egy civil szervezet is. Nem azért, hogy pénzt keressenek vele, hanem hogy elvigyék a családokhoz és az önkormányzatokhoz azt a hiányzó szaktudást, ami a szándékosan túlbonyolított szabályozás miatt az energiaközösségek létrehozásához kell.

Mást nem tudtak kitalálni, hogy nehezítsék az energiaközösség létrejöttét, mint hogy kitiltják őket. Uniós kötelezettség, pénzt is ad rá az EU, minden résztvevőnek jó lenne. Akkor mi a probléma? Talán az, hogy nem Tiborcz keres rajta. Netán ezt is monopolizálni akarják, mint a szénerőműveket?

Mindez azonban csupán tréfás előjáték ahhoz a merénylethez képest, amit az atomtörvény módosításával készülnek elkövetni mindannyiunk ellen.

(12.40)

A Fidesz-kormány tovább faragná az Országos Atomenergia Hivatal jogkörét. Hogy miért, azt csak tippelni lehet, de jóhiszemű magyarázat nincs rá. Bár a kormány mára számos hazai hatóság önállóságát semmissé tette, a nukleáris biztonságot szavatolni hivatott OAH számos kormányzati kísérlet ellenére máig megőrizte korábbi szakmai integritásának egy részét. Jelentős részben persze azért, mert az Euratom-szerződés és az uniós nukleáris biztonsági irányelv jelentős beleszólási jogosítványokat biztosít az Európai Bizottságnak, így a Fidesz nem rombolhatott annyit, amennyit szeretett volna. 2021-ben lemondott Fichtinger Gyula, az OAH szakmai vezetője, és a helyére egy volt helyettes államtitkárt, a biomérnöki és vegyészmérnöki végzettségű, de atomenergia-ipari tapasztalatok nélküli Kádár Andreát ültettek a főigazgatói székbe. A nukleáris hatóság már az új vezetővel az élén mozogta ki a tervezett paksi bővítés legfontosabb papírjának, a létesítési engedélynek a ki nem adását. A Roszatom elvben megkapta ugyan a felhatalmazást, a gyakorlatban azonban csak az előkészítést, a tereprendezést engedélyezte számára a hiányos és trehány kérelem miatt.

Amint azt itt a teremben mindenki tudja, a Roszatom nem képes az uniós normáknak megfelelő engedélyezési dokumentációt benyújtani, de nemcsak nálunk, hanem Finnországban sem. A finnek már haza is zavarták a nem teljesítő oroszokat. Nálunk az OAH-nak nincs ennyi bátorsága. De ha gyenge minőségű, biztonsági kockázatokat jelentő kérelmeket kap ‑ márpedig jellemzően ilyeneket kap ‑, akkor nem játszik pecsétnyomó gépet, hanem nekiáll húzni az időt, hiánypótlást rendel el, új dokumentumokat kér be, meghosszabbítja a határidőt, s a többi.

Ennek a sajátos, de végső soron Magyarország és Európa nukleáris biztonságát szolgáló hatósági gyakorlatnak akar most a kormány véget vetni. Az atomtörvény engedélyezési eljárásról szóló fejezetét átírva létrehoznának két új eljárási formát, a bejelentés-tudomásulvételi eljárást és az eltérésbejelentés-tudomásulvételi eljárást. Amit eddig érdemben vizsgált és jóváhagyott vagy elutasított a hatóság, azt mostantól csak tudomásul venni lesz joga, méghozzá példátlanul rövid, 15 napos határidővel. Az eddigi 120-150 napos határidők helyett ‑ itt műszaki biztonsági fődarabok gyártásáról van szó ‑ kellene majd az OAH-nak 15 napon belül dönteni arról, hogy esetükben elfogadható‑e, ha a Roszatom el kíván térni az eredeti tervektől vagy a szabványoktól, méghozzá hosszabbítási és hiánypótlási lehetőség nélkül, vagyis gyakorlatilag azonnal.

Mi lesz ennek a következménye? A magyar hatóságnak két lehetősége lesz. Ha ismét biztonsági kockázatot hordozó orosz engedélykérelmet kell jóváhagynia, vagy feladja a szakmai álláspontját és belemegy az oroszosan hányaveti „jól van az úgy” megoldás elfogadásába akkor is, ha nem tartja megfelelőnek, vagy pedig kimondja az egyértelmű nemet, ebben az esetben viszont szembekerül a halva született beruházás felgyorsítását célzó kormányzati akarattal. Jelentősen gyengül tehát a hatósági kontroll a Roszatom oroszországi gyártási tevékenysége fölött, pont akkor, amikor elvben megkezdik a Paksra szánt elemek gyártását. Értjük, hogy az Orbán-kormány szívesen felpörgetné a számára egyre nagyobb presztízsveszteséget okozó, még mindig csupán az engedélyezési fázisnál járó paksi bővítést, de a biztonság feladása túlságosan nagy ár ezért.

Jávor Benedek, a Párbeszéd-Zöldek EP-listavezetője, volt EP-képviselő és a nukleáris kérdéskör talán legfelkészültebb magyarországi szakpolitikusa az elmúlt hetekben több fórumon is megkongatta a vészharangot, rámutatva, hogy a kormány a nukleáris biztonság lazítását sem tartja túl nagy árnak annak érdekében, hogy a Roszatom útját egyengesse. Mi a Párbeszéd-Zöldek részéről úgy látjuk, hogy ez a módosítás sérti az Euratom-szerződés és a nukleáris biztonsági irányelv rendelkezéseit, valamint a hatályos atomtörvény biztonsági garanciáit is. Mivel szerencsére a változtatásról a kormánynak notifikálni kellett az Európai Bizottságot, most megint az Európai Unióra hárul a feladat, hogy a magyar kormánnyal szemben megvédje a közérdeket, a magyar társadalom biztonságát. Köszönöm.