Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, önök leginkább autóval közlekednek. Magam is így vagyok ezzel, bár állandó része az életemnek a vonatozás is. Hat gyerekkel, az otthontól távoli munkahellyel azonban általában autóba kényszerülök. Ezt a döntést a magyarok a legritkább esetben hozzák meg kényelem vagy luxusimádat miatt. Az emberek többsége azért ül autóba, mert muszáj, öreg, környezetszennyező, kényelmetlen járművekbe is, ha a helyközi tömegközlekedésre egyre kevésbé építhetnek.

Emberi körülmények között akar utazni, és időben akar érkezni. Tudom, mindig mindenre megvan a válasz, hogy pont azon a vonalon pont most miért nem lehet értelmesen közlekedni, de ennyi év után, folyamatosan romló szolgáltatás mellett ez a magyarázkodás elfogadhatatlan a kormány részéről.

Mondjak példákat? Debrecen és Békéscsaba két megyeszékhely egymástól alig 100 kilométerre: vonattal 2,5, busszal 3 órát kell utazni köztük. Zalaegerszegről Rédicsre 49 kilométert tesz meg a vonat 71 perc alatt. Nyíregyháza és Vásárosnamény között 60 kilométer, ezt busszal 77, vonattal 97 perc alatt lehet legyűrni. Vagy induljanak el Győrből Veszprémbe, Európa kulturális fővárosába: 79 kilométer, amit másfél-két óra alatt lehet letudni annak függvényében, hogy busszal, vagy vonattal megyünk. Az én otthonomból, Edelényből, ami 200 kilométerre van Budapesttől, vonattal 3 óra 16 perc a menetrend szerint, egyébként a késések miatt 4 óra hossza. Hosszan tudnám még sorolni a példákat meglévő gondokra, örökölt problémákra és tervezett hibákra, bűnökre.

De nem az egyes vonalakat akarom megbeszélni, hanem a szándékainkat, kezdve a legfontosabbal: a színvonal rohamos csökkenését ‑ ez már bebizonyosodott ‑ nem képes ellensúlyozni az olcsóbb Lázár-bérlet és más kedvezmények. Értsék meg, kérem, aki dolgozni vagy iskolába, vagy a gyerekéért, vagy orvosi vizsgálatra indul, azt nem nyugtatja meg, hogy olcsóbb jeggyel fog lerohadni a vonat a puszta közepén, akkor inkább autóval próbál meg menni. Idősként vagy kisgyerekkel hiába utazik valaki ingyen vagy kedvezményesen, ha nem tudja, lesz‑e télen fűtés, nyáron hűtés, akkor inkább autóval próbál menni.

Mindeközben életveszélyes és nemtörődöm módon még mindig órákon át összezsúfolva, álló utasokat visznek a hosszú buszjáratokon. Mondom ezt Lázár miniszter úrnak is, aki a szétrohadt vonatról egyszerűen átültetné buszra a magyarokat. Az első tehát, hogy azonnal és érdemben javítani kell a most nyújtott szolgáltatások színvonalát. Nem tudok egyértelműbben fogalmazni, uraim: az 2023-ban nem történhetne meg, hogy a gyerekek fáznak a vonaton, hogy nincs használható állapotú mellékhelyiség.

A második pedig annak kimondása, hogy Magyarország hosszabb távon is egyre inkább vonattal kívánja biztosítani polgárai közlekedését.

(14.00)

Igen, ez elsősorban szándék kérdése, ott kezdődik. A Greenpeace friss feljelentése… ‑ igen, ez freudi elszólás ‑, jelentése szerint 1995 és 2021 között 9,9 milliárd eurónak megfelelő összeget költöttek Magyarországon a vasúti infrastruktúra korszerűsítésére. Ennek több mint dupláját, 23 milliárd eurót fordítottak közútfejlesztésre. A személyszállításból 1200 kilométer hosszan, közel 40 vasútvonalat és több mint 300 állomást, illetve megállóhelyet iktattak ki. Ezt folytatná most Lázár János is.

Tisztelt Képviselőtársak! Tavaly tavasz óta, mióta önökkel dolgozom, minden témában ugyanarra teszek kísérletet. A magam baloldali, szociáldemokrata, szolidáris világából indulva keresem a konszenzust a szegénység legyűrése, a dolgozók védelme, a vidék megbecsülése vagy most éppen a tömegek közlekedésének javítása érdekében. Annyi ügy van, ahol jogos és szükséges a vita, nem lehetne épp most csak annyiban megegyezni, hogy azonnal javítsunk a vasút állapotán, és hosszabb távon is elkötelezzük magunkat a vonat elsőbbsége mellett?

És végezetül kérem önöket, kormánypárti képviselőtársaim, válaszukban ne baloldalazzanak. Tegnap az önök miniszterelnöke egyértelművé tette, hogy az MSZP az egyetlen utolsó baloldali párt. Remélem, hogy nem az utolsó, de mi küzdeni fogunk azért, hogy bebizonyítsuk, hogy mi igazán szolidárisak vagyunk a magyarokkal. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a MSZP soraiból. ‑ Rétvári Bence: Szövegértés…)