Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Nem fasiszta csőcselék, hanem magyar hazafiak voltunk, akik szabadon szerettek volna élni a saját országukban.” (Soltész Miklós a teremből távozni készülő Szabó Timeának: Tessék menni óbégatni kifelé!) Pongrátz Gergely mondta ezt, és ezért is éltük meg mi, Jobbik-Konzervatívok (Derültség a kormánypártok soraiban.) nagyon nehezen azt, amikor nemrég sor került arra a gyalázatra, hogy egy orosz tankönyvben 1956 magyar szabadságharcosait Nyugatról irányított fasiszta csőcseléknek írják le, és ezután az orosz fiatalok már ezt fogják megtanulni hazánk történelméről.

Amikor én a Külügyi Bizottság konzervatív alelnökeként felszólítottam Szijjártó miniszter urat, hogy azonnal hívassa be az orosz nagykövetet a tiltakozását kifejezve ez ügyben, sőt adjon át neki tiltakozó diplomáciai jegyzéket ‑ ugye, a diplomáciában vannak fokozatok ‑, akkor sajnálatunkra és a magyar nemzet arculcsapására erre nem volt hajlandó a jelenlegi fideszes kormány. Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben itt sokkal bátrabb külpolitikára lett volna szükség, hiszen a miniszter úr az európai uniós szövetségeseit vagy a NATO-szövetségeseit nagyon bátran citálja mindig be, amikor ennél sokkal kisebb súlyú kérdésekkel kellett foglalkozniuk.

Ráadásul ez nagyon jól illeszkedik abba a külpolitikai egyensúlyvesztésbe, amely az elmúlt 13 év alatt sajnos elérte hazánkat a jelenlegi fideszes kormány miatt. Pedig a mi politikai közösségünk épp a mai napon lett 20 éves, mi tartjuk továbbra is a jelszót: „Ruszkik, haza!” Mi tartjuk továbbra is a jelszót, hogy az elmúlt 33 év egyik szégyene, hogy nem hozták nyilvánosságra az ügynökaktákat ‑ ezt egyébként nemrég az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében is elmondtam, amikor épp arról tárgyaltunk egyébként, amikor épp arról tárgyaltunk, hogy az önök fideszes kormánya és a korábbi igazságügyi miniszter asszony Pegasus-ügyben lehallgatásokra adott, ugye, engedélyeket, nagy valószínűséggel ellenzéki politikusokkal és újságírókkal szemben is.

Nem véletlen tehát, hogy mi továbbra is… ‑ és nemrég benyújtottam azt a javaslatunkat, hogy a Szabadság téri szovjet-orosz emlékművet helyezzék át egy más helyszínre. Önök ismét leszavazták ebbéli javaslatunkat, szégyen gyalázat, ezért is tettük október 20-án egyértelművé a Jobbik-Konzervatívok álláspontját, és ezért takartuk el fekete fóliával ezt az emlékművet. Milyen érdekes az, tisztelt képviselőtársaim, hogy erről az akcióról nagy egyetértésben a fideszes média sem és a nagyon független-objektív balliberális média semmilyen tudósítást nem tett. Milyen érdekes ez, tisztelt képviselőtársaim!

Mi továbbra is tartjuk azt, hogy nagyon-nagyon helytelen volt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak épp ezen a napon éppen Pekingben gazsulálni Putyin orosz elnöknek, és nem arról beszélek ‑ nem arról beszélek! ‑, hogy ne kelljen a magyar nemzeti érdeket minden irányba jól képviselnünk.

(13.40)

De arról beszélek, hogy az a külpolitikai egyensúlyvesztés, amely miatt az összes európai uniós tagállam és a NATO-szövetségeseink szemében a jelenlegi fideszes kormány oroszpártinak tűnik, veszélyes a magyar nemzeti érdekre. Ezt le kell szögeznünk.

Egyszer minden a helyére kerül a mi véleményünk szerint, ezért is aztán a Jobbik-Konzervatívok képviselői és vezetői október 26-án (Sic!) ’56 lyukas zászlaját, amelyet mi Pongrátz Gergelytől kaptunk meg napra pontosan 20 évvel ezelőtt, kiakasztottuk az Irodaházra, mert egyszer minden a helyére kerül, a kommunisták is, akik ott ülnek az önök padsoraiban, és a lyukas zászló is. Dicsőség tehát a forradalmároknak, dicsőség a szabadság harcosainak, és dicsőség az antikommunista felkelőknek! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)