Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy általános érvényű megjegyzéssel! A szociálpolitika feladata az, hogy felkeltse az önerőt, akiben lehet, és gondoskodjon azokról, akik gondoskodásra szorulnak. Ennek a gondolatnak az értelme és hatása kell hogy érvényesüljön a köznevelésben is.

A hátrányos helyzetnek sok oka lehet. Természetesen az egyik az etnikai, a roma közösség helyzete; de van regionális, például hátrányos helyzetű térségek, a családi ‑ ott jelenik meg a munkanélküliség ‑, a nagycsaládi helyzet, és van a fogyatékosság, de sorolhatnánk tovább. Tehát amikor azt mondjuk, hogy hátrányos helyzetű gyerekek, akkor ez egy nagyon sokszínű közösséget jelent.

Magyarország eddig is nagy figyelmet fordított a hátrányos helyzetű családok és gyermekek felzárkóztatására, és engedjenek meg néhány pozitív példát! Útravaló-ösztöndíjprogram: a szociális rászorultság alapján kerülhet valaki ebbe a körbe. Évente 10 ezer tanuló, illetve hallgató kap ösztöndíjat; ez 2,8 milliárd forintos program. A „Biztos kezdet” gyermekházak, amelyek fenntartói önkormányzatok, egyházi és civil szervezetek; itt 1,8 milliárd forint a támogatás.

Ismerjük a tanodákat, ahol tanítási idő után 183 tanodában tanulhatnak a gyerekek; itt már 3 milliárd forintos a költségvetési támogatás. Két másik olyan programot is említenék, ami nagyon fontos és hatékony a hátrányos helyzetű gyerekek számára. A roma szakkollégiumok rendszere, ezek egyházi szakkollégiumok: 11 ilyen működik az országban, és néhány év alatt a középiskolából odakerült és utána a felsőoktatásban részt vevő roma gyerekek közül immár ötszázan diplomát is szereztek.

És végül a „Felzárkózó települések” programja. Ez is egyházi program, illetve egyházias civil szervezet, a máltaiak programja, és ennek a sajátossága, éppen a hatékonyságát bizonyító vagy szolgáló jellegzetessége az, hogy jelenléten alapuló programról van szó, tehát ott lakik a hátrányos helyzetű családok között az a szociális munkás, aki különböző tevékenységekben, kríziskezelésben, egészségügyi szolgáltatásban, foglalkoztatási segítségben, lakhatási problémák megoldásában, de mindenekelőtt közösségfejlesztésben dolgozik.

Ezek olyan fontos programok, amik szerepelnek, és ezek támogatása ‑ egyetértve az uniós irányelvekkel ‑ megjelenik olyan programban, aminek a tartalma nagyon szép, szemben a nevével, mert ezek nehezen megjegyezhető nevek ‑ emberi erőforrás fejlesztési operatív program plusz, illetve a már említett Magyarország helyreállítási és ellenállóképességi terve.

Nem szeretném ismertetni azt a törvényjavaslatot, amit már több részletben elmondtak az előttem szólók. A lényege persze az, hogy ahol a közigazgatási egységben, vagyis a településen több általános iskola működik, és ha ott a települési átlagtól 20 százalékban eltérő ‑ később 15 százalékban eltérő ‑ hátrányos helyzetű tanulók aránya megjelenik, akkor a következő évben csökkentett támogatást kap.

(15.20)

Tehát éppen ez az, ami ebben a törvényben, ennek az előterjesztésében aktuális, hogy nem csupán előírja a feladatot, hanem ahogy az Unió kérte is, ezt megfelelő szankciókkal biztosítja is.

Én egy dolgot azért hadd javasoljak így befejezésképpen! Próbáljuk meg higgadtan, mindenféle ideológiai düh nélkül kezelni ezeket a problémákat, mert akkor az egyensúlyt könnyebben meg tudjuk teremteni, hiszen elhangzó igények vannak. Például a tehetséggondozást is összhangba kell hozni a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával. Nyilvánvaló, ez egy olyan pedagógiai feladat, amit a pedagógusoknak kell megoldani, mint ahogy végső soron a felzárkóztatás is nagyrészt a pedagógusoktól függ és nem feltétlenül csupán a rendszertől.

Ez a törvénytervezet alkalmas arra, hogy egy problémát kezeljen, és ezért mi is azt javasoljuk minden képviselőtársunknak, hogy szavazza meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)