Fekete-Győr András (Momentum)

FEKETE-GYŐR ANDRÁS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Képviselőtársak! Az elmúlt időszakban az Orbán-kormány nagyon érzékenynek mutatkozott, amikor a demokratikus elköteleződését bírálták; igyekszünk nem mosolyogni. Ha egy svéd oktatófilmben a Fidesz szerint nem megfelelően beszélnek Orbán Viktor demokratikus elköteleződéséről, akkor a Fidesz- és a KDNP-frakció nem szavazza meg Svédország NATO-csatlakozását, háború ide vagy oda.

A külügyminiszter felháborodva kéri ki rendre, ha bárki kritizálni meri Európa szerinte legdemokratikusabb országát; megint csak megpróbálunk nem mosolyogni. Viszont ami semmi mosolyra sem érdemes, az az, hogy az önök kormánya folyamatosan csökkenti a demokratikus beleszólás lehetőségét Magyarországon, különösen akkor, ha az akkumulátorgyárakról van szó. A keleti üzletembereknek Magyarországon kipárnázott ülés, lábuk elé terített vörös szőnyeg jár. A kérdés az, hogy mi jár a magyaroknak. A kérdés az, hogy például mi jár a debrecenieknek.

A debreceniek, ha népszavazást akarnak az akkumulátorgyárakról, ami egyébként környezetszennyező, ott helyben biztosan, akkor azt nem lehet. Viszont adóforintok százmilliárdjaiból támogatjuk, hogy ezek a monstrumok áramot kapjanak, és önök lazítanak a munkavédelmi előírásokon is, mintha nem most halt volna meg Szigetszentmiklóson üzemi balesetben kettő munkavállaló.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt célozza, hogy már közmeghallgatást se kelljen személyesen tartani. Köz nélküli közmeghallgatásról álmodozik, beszél a Fidesz, azaz lehet itt építeni bármit, szennyező beruházást is, már a helyiek előtt sem kell azt megvédeni.

Na, most itt kell önöknek elmondanom, hogy ezt nem fogjuk hagyni, ezt sehol Magyarországon nem fogjuk hagyni, minden egyes településen, községben, faluban, városban meg fogjuk szervezni a helyieket akkor, ha az érdekeik bármilyen sérelmével történő beruházást hoznak önök ide.

Képviselőtársak! Van egy állításom: aki nem mer a magyarok szemébe nézni, aki nem mer a helyiek szemébe nézni, az ne jöjjön ide, az menjen máshova. Remélem, ezzel önök is egyetértenek.

Nagy a csend, úgyhogy ezek szerint nem, mert ahogy elnézem, önök kitartanak az olyan cinikus állítások mellett, ami ebben a törvényjavaslatban is van, hogy az online megtartott, köz nélküli közmeghallgatás valójában a demokrácia kiterjesztése. De akkor, képviselőtársak, miért nem tartjuk online a parlamenti üléseket? Nyilván önöknek is könnyebb lenne pizsamában, pizsamanadrágban bejelentkezni az ülésekre. (Nacsa Lőrinc: Ti szoktatok!) De mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik. (Nacsa Lőrinc: Ti ide is szoktatok így bejönni!)

(14.20)

Tehát mindannyian, akik közügyekkel foglalkozunk, tudjuk, hogy az emberi kapcsolatoknak, a személyes kapcsolatoknak teljesen más a dinamikája. Én értem, hogy önök el szeretnék kerülni a kínos pillanatokat, értem.

Államtitkár Úr! Értem, hogy önök el szeretnék kerülni az olyan kínos pillanatokat, amelyek, mondjuk, Debrecenben történtek, Debrecenben, ahol a debreceni polgárok lehazaárulózzák Orbán Viktor főispánját. Értjük, hogy ezt el akarják kerülni. Ahogy azt is el akarják kerülni, hogy Alsózsolcán, Borsod megyében ‑ hogy mondjam ezt szépen? ‑ hazaküldik azt a külföldi nagybefektetőt, aki nagy nehezen veszi a bátorságot, hogy kiálljon eléjük. Mondjuk ki az igazságot: ez a demokrácia, az emberek véleményének megkérdezése; kiállni az emberek elé, elmondani, hogy mit akarunk csinálni, meghallgatni a kérdéseiket, és választ adni rájuk. (Nacsa Lőrinc felé:) Lehet bólogatni, de ezt akarják ezzel a törvényjavaslattal önök megúszni.

Mi azt gondoljuk, hogy az embereknek Magyarországon joguk van a gyártulajdonosok szemébe nézni, az embereknek Magyarországon joguk van kérdéseket feltenni a gyártulajdonosoknak, a beruházóknak pedig igenis kötelességük leülni szembe azokkal a magyar családokkal, amelyeknek a szomszédságába gyárakat akarnak építeni, azokkal szemben leülni, és a kérdéseikre válaszolni őszintén, egyenesen és tisztán, akik attól félnek, hogy a földjüket, a levegőjüket, ne adj’ isten, a vizüket szennyezni fogják ezek a monstrumok.

Önök nagy büszkén vonulnak a „Nem leszünk gyarmat!” feliratok alatt a békemeneteken, ugye? Harcosan állnak ki mindenkivel szemben, aki nem Keletről jön, azt mondván, hogy ne szóljanak bele, ne oktassanak minket ki. Ezeket a mondatokat szoktuk hallani. Bevallom, néha nekem, magyar hazafinak is jól csengenek ezek a kurucos mondatok, ez a kurucos mentalitás. Csakhogy mindig felmerül bennem a kérdés, hogy a magyar kormány, amikor keleti milliárdosokkal, keleti befektetőkkel van dolga, akkor miért viselkedik nyusziként, miért húzza be fülét-farkát a magyar kormány.

Ha komolyan gondolják, hogy nem leszünk gyarmat, akkor ne viselkedjenek nyusziként. Legyenek ‑ hogyan szokták önök mondani? ‑ bátorak! Legyenek bátorak, ha a keleti milliárdosok jönnek! Legyenek bátorak, hajtsák végre azokat a környezetvédelmi szabályokat rajtuk is, vasalják rajtuk be, amiket meghozott a magyar kormány, hogy ha meghalnak munkahelyi üzemi balesetben magyarok, akkor ne tízmillió forintos bírságot fizessenek meg ‑ ugye, Szigetszentmiklósról beszélünk ‑, hanem tiltsák be ott a termelést adott esetben, vagy vágjanak rájuk komoly sarcokat, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő.

A közmeghallgatás a demokrácia egyik fontos eszköze. Egy demokratikus vívmány (Nacsa Lőrinc: Mint a választás!), ha úgy tetszik, nem véletlenül hozták azt létre. Képviselőtársaim, aki a magyarok szemébe sem mer nézni, aki a magyarok kérdéseire sem mer válaszolni, az ne hozzon ide, Magyarországra beruházást, az menjen máshova! (Nagy Csaba: Olvasd el a törvényjavaslatot!) Aki nem mer Magyarország szemébe nézni külföldiként, az ne jöjjön ide, az menjen máshová! Remélem, ezzel önök is egyetértenek. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum és a Párbeszéd soraiban. ‑ Lőcsei Lajos közbeszól.)